„Mindig minden szereplőmet imádom”

Prostituált volt az egyházi iskolai tanárnő

– A könyvhétre megjelent második regényed főszereplője egy tanárnő, aki felhagy a prostitúcióval, és egyházi iskolában helyezkedik el. A bulvárhírek közt nemegyszer pattant ki hasonló botrány, már szexvideó is napvilágot látott egy tanárnőről. A média adta az ötletet, vagy máshonnan vetted a mintát?

– A szereplőimet nem tudatosan választom ki, ők „keresnek fel” engem, de egyértelműen olyan mozaikdarabkákból állnak, amikkel találkozom. A szexvideós eset a Velveten kipattant botrányhoz hasonlít, viszont Erika, a főszereplőm teljesen más egyéniségében, életkörülményeiben, mint az ott szereplő hölgy. A szexvideót olyan szélsőségesen extrém (ön)kifejezési formának tartom, amikor nem is a végeredmény a lényeg, hanem az elkészítés körülményei és az annak kapcsán feltehető kérdések az izgalmasak.

– Az áldozatként prostituálódó nőnek nagy hagyománya van az irodalomban, elég csak a legismertebbre, a Bűn és bűnhődés Szonjájára gondolni. A te hősöd, Erika a kishúgáért lesz hivatásos, hogy fel tudja nevelni az újszülöttként árván maradó Helgát. Mégsem magasztosul fel a regényben. Szándékosan formáltál belőle antihőst?

– Senkit nem akartam elítélni vagy mérlegre tenni, ez nem az én dolgom, főleg nem egyes szám első személyű narrátorként, tehát amikor Erika hangját tolmácsolom; a regény valójában egy soha el nem mondott monológ, ami csak Erika képzeletében létezik. Magánszemélyként nem tartom áldozatnak őt, annak ellenére, hogy érthető és végigkövethető, hogyan sodródott a prostitúcióba. Rengeteg más lehetősége lett volna. Mindig van választási lehetőség, azonban szeretünk úgy visszagondolni a később megbánt döntésekre, hogy „rá voltam kényszerülve”. Ez érződik a szövegben, de a rengeteg hárítás ellenére maga Erika sem nevezi magát áldozatnak.

– Erika egy protestáns gimnáziumban helyezkedik el. A Gyöngyösi nevű iskola vallásossága végtelenül fundamentalista és álszent. Van tapasztalatod az egyházi iskolákkal kapcsolatban?

− Én is egyházi gimnáziumban végeztem, a szüleim pedig hitoktatóként tevékenykednek. De a Gyöngyösi világa nem egyházkritika. A helyszín egy iskola, zárt, hierarchikus rendszer, és mint rengeteg olyan rendszer, ahol emberek vannak, és a hatalom a fő mozgatórugó, rosszul működik. Sokakat megrészegít, vagy dölyfössé tesz a hatalom, sokan pedig vágynak rá, és a megszerzéséért hajlandók mindenféle gonoszságot tenni. A Gyöngyösi emberekből áll, akik döntéseket hoznak, és kapcsolatokat ápolnak egymással, az én célom pedig ezeknek a döntéseknek és kapcsolatoknak a minél érthetőbb bemutatása volt.

Miklya Anna az Ünnepi Könyvhéten
A kép forrása: Wikipédia

− Nemcsak a főhős, a regény összes szereplője antipatikus figura, és egyetlen viszony sem egyenrangú. Ennyire lehangolónak látod a világban az embereket és a kapcsolatokat?

– Nehéz válaszolni, mert én mindig minden szereplőmet imádom, a legnehezebben szerethetőket is, és amikor kiderülnek róluk a turpisságok, akkor levert vagyok, és hangosan zokogok a szobámban. Nem tudom megítélni, milyen figurák, mert nemcsak azt a kis szegletét ismerem az életüknek, amit megírok, hanem sokkal többet: a hangjukat, a személyiségüket, mindent. Szerintem gyakoribbak a nem egyenrangú kapcsolatok, mint az egyenrangúak. Legyen szó szerelemről, barátságról, nehezebb megoldani az egyenrangúságot, mint belemenni az (esetleg folyton változó) erősebb-gyengébb játékba, a görcsösen függő viszonyokba és a hatalmi harcokba.

– Az alaphelyzetből azt várhatnánk, a regény cselekménye arra épül, hogyan derül ki Erika múltja, és hogyan hurcolja meg őt az egyházi iskola tantestülete. Valójában sokkal több szörnyűség történik. Meddig lehet fokozni az emberi erkölcstelenség rajzát?

− A helyzet nemcsak Erika tragédiája, hanem mindenkié, aki közel áll hozzá. Helga – aki a legkedvesebb és legfontosabb személy az életében – története egyszerűen kikerülhetetlen, már csak amiatt is, mert Erika neheztelésével és a titokkal együtt nőtt fel.

– A legtöbb bűn a regényben összefügg a szexualitással. Úgy látod, hogy az embereket ennyire meghatározza és manipulálja a szexualitás?

– A szexualitás sok mindent elárul az emberről, ráadásul minden tettünkben ott van, amit nagyon szórakoztató figyelni, még saját magunkon is. Az, hogyan szívjuk a cigarettát, hogyan eszünk, a mimika, még az életünkben kiemelten fontos döntések is visszagombolyíthatók valamilyen szexuális indítékra – ez viszont dühítő, főleg, ha utólag kapja magát rajta az ember.

– A regény legszimpatikusabb alakja Agács, a homoszexuális iskolapszichológus. Azért lesz ő a valódi áldozat, mert ő az egyetlen rokonszenves figura?

– Agács mindenképpen a könyv kulcsalakja, ő a tényleg működő, normális emberi kapcsolatok szimbóluma. Erika szeretne valakit maga mellé, akiben megbízhat. Agács az ő embere lenne, de benne sem bízik meg annyira, hogy a barátságuk teljes lehessen. Ezt valahol ő is tudja, talán be is vallja magának, az események vége felé. Agács viszont szintén passzív szereplő, néhány tétova gesztuson kívül ő sem képes tenni Erikáért, hirtelen és megdöbbentő „áldozata” tulajdonképpen nem áldozat, hanem ennek a passzivitásnak a következménye.

– Van visszhangja a könyvnek?

− Alig egy hete jelent meg, eddig igazi szakmai visszhangja nincs, de mivel a barátaim java része „hivatásos” irodalmár, az ő személyes véleményüket akár szakmai véleménynek is tekinthetem. Sok pozitív és egy-két nagyon negatív visszajelzést kaptam, s mindkét oldalnak örülök, csak az érdektelenséget gyűlölöm. A hivatásos, úgy látom, elérte azt a szintet, hogy nem hagyja nyugodni az olvasót.

Kiss Judit Ágnes

• Cimkék:
Miklya Anna A hivatásos könyv regény irodalom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére