A Munkácsy-trilógia

Modern Krisztus a modern embernek

Holnaptól első alkalommal látható együtt a 19. századi magyar festőóriás, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). A Krisztus Pilátus előtt, a Golgota, és az Ecce Homo című nagyméretű festményeket együtt maga a festő sosem látta.

Munkácsy 1874 nyarán tekintette meg Jacopo Tintoretto, olasz reneszánsz festő négy hatalmas passióképét Velencében. Majd Kalocsán töltött két hetet Haynald Lajos érseknél, az egyházművészet ösztönzőjénél. Bizonyára már ekkor megszületett benne a Krisztus-sorozat ötlete. Ezután főként Rembrandt és Rubens műveit tanulmányozta, noha több kortárs művész is foglalkozott ekkoriban passiótémával.

Bár az 1881 húsvétján bemutatott Krisztus Pilátus előtt című, első festmény épít a Biblia szavaira, sűríti az eseményeket (alsó képünkön). A diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó, fényes fehérségével áll a központban, és néma nyugalmával győzi le ellenségeit.

Munkácsy következő képe, az 1884 húsvétjára elkészült Golgota érdekessége, hogy a keresztre feszített Megváltó alakját önmagáról mintázta a művész. Ismertek azok a fényképek, amelyeken a "keresztre feszített" Munkácsyt örökítette meg de Suse márki (fenti képünkön). A festő azért is köttette magát keresztre, hogy átérezze Krisztus testi fájdalmait.
A Golgota nehezebb feladatot jelentett Munkácsynak, mint az első és a harmadik festmény (nyitóképünkön a Golgota). Azok cselekménye zárt térben játszódik, ez pedig a kompozíciót nehezebben összefogható szabad térben. A két festmény már évek óta az Egyesült Államokban volt, amikor a festőt Kádár Gábor grafikus rábeszélte a sorozat teljessé tételére: az Ecce Homo 1896-ban készült el (legalsó képünkön). A témaválasztást meghatározta Anatole France francia író Júdea helytartója című novellája, és Munkácsy egészségének megrendülése. Ez késztette arra, hogy ne a dicsőséges feltámadást, vagy a mennybemenetelt fesse meg, hanem Krisztus és Pilátus második, drámai találkozását.

Témájuk ellenére Munkácsy Krisztus-képeit nehéz oltárképként elképzelni.
Hatalmas méreteik, a bemutatásukat övező felfokozott hangulat, és a bibliai eseményt megjelenítő erejük lenyűgözte a közönséget. A művek már-már vallásos sugárzásának titka, hogy Munkácsy tapintható közelségbe hozta a Megváltót, és a szemlélő közönséget bevonta a krisztusi szenvedéstörténetbe – állítják az MNG művészettörténészei a katalógusban megjelent tanulmányban.

A festő modern Krisztus-képet teremtett, amely az egyre kifinomultabb ingereket kereső ember igényeire volt szabva. Egyszerre nyújtott tehát vallásos élményt és szellemi élvezetet - olvasható az említett tanulmányban. Mindazonáltal napjainkban, amikor a vizuális művészet technikai lehetőségei kitágultak, még mindig lenyűgöző hatást gyakorolnak a képek a befogadóra.
 

S.B.

• Cimkék:
munkácsy mihály munkácsy-trilógia golgota ecce homo

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére