A mozirajongók inkább az arcára emlékeznek

Meghalt John Wood, brit színészóriás

Pályája elején az Old Vic Theater, majd a Royal Shakespeare Company tagjaként számos Shakespeare-szerepet megformált. Pályája a Tom Stoparddal való közös munkákkal ívelt fel igazán. Először 1968-ban a Rosencrantz és Guildenstern halott című Stoppard-darab Guildensterneként, majd 1975-ben Sherlock Holmes szerepéért William Gillette rendezése alatt jelölik a legnagyobb angol színházi díjra, a Tony-ra. Az elismerést végül az ugyancsak Tom Stoppard által írt Travesties című színpadi műben nyújtott alakításáért 1976-ban nyerte el –  Legjobb férfiszínész kategóriában. Színpadi színészként legutoljára 1994-ben aratott nagy sikert Philip Ridley eléggé vitatott, pornográfnak mondott darabjában, amelyben egy Kelet-Londoni gengsztert alakít, akit megkínoz egy lánybanda.

Nem csak a világot jelentő deszkákon nyújtott alakításokkal írta be magát a színművészet lexikonjaiba. Az egykori oxfordi jogászhallgató több televíziós sorozatban és filmben szerepelt az 50-es évektől kezdve. Mesterségbeli magabiztosságának érzékeltetéséhez a legkézenfekvőbb, hogy felsoroljuk, milyen nevek dolgoztak vele szívesen. Szerepelt Ian Mckellen III. Richárdjában, az Oscar-, illetve BAFTA-jelölésekkel elhalmozott Árnyékországban Richard Attenborough-val és Sir Anthony Hopkins-szal, de dolgozott Woody Allen Kaíró bíbor rózsája című filmjében, ahogy Franco Zefirellivel is a Jane Eyre-ban. Nem válogatott a műfajokban: feltűnt a hidegháborús félelmeket aláaknázó thrillerben a kölyök Matthew Broderick-kal (Háborús játékok), de olyan könnyedebb produkcióban is, mint amilyen a Csokoládé című Lasse Halström-mozi, a Jerry Lewis-rendezte Még egyszer, vagy a Sidney Pollack-féle Sabrina, de Tilda Swinton oldalán is megfordult az ezeknél némiképp komorabb Virginia Wolf regényadaptációban, az Orlandóban is.

A magyar mozinézők talán nem jegyezték és nem is fogják megjegyezni a nevét soha, nem miatta ültek be egy-egy vele is készített filmre, és valószínűleg nem tört ki tömeghisztéria, amikor John Wood nemrégiben Chipping Campdenből Gloucestershire-be költözött. Azonban ha az arcát meglátjuk a vásznon, tudhatjuk jó társaságba kerültünk, ha szórakozni vágyunk. Egyike volt azoknak a nagy tudású, veterán színészmestereknek, akik akármilyen kis vagy nagy szerepben, de rutinosan, ugyanakkor lélekkel dolgoznak; képesek ugyan egyedül is a csodára, de ha a helyzet mást kíván, a szakma iránti alázatból csapatmunkával járulnak hozzá ahhoz, hogy akár csak puszta jelenlétük, arcuk jellegzetes grimaszai, egy-egy gesztusuk által – mert jelenlétüknek kisugárzása van --, bármilyen műfajú film, vagy színházi darab szerethetőbb legyen. Nyugodjék békében.

T.A.

• Cimkék:
shakespeare tom stoppard klasszikus színház modern színjátszás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére