Külföldön többször adták ki sztár-papköltő műveit

Mécs László: elítélték, meghalt és most kitüntetik

A bírálóbizottság a többi között az 1978-ban elhunyt Mécs László költőt, a két világháború közötti vallásos líra legnépszerűbb, leghatásosabb egyéniségét tünteti ki a díjjal. Az 1914-től a premontrei rend tagjává lett Mécs 1923-ban adta ki első kötetét, s megkezdte vándor előadókörútjait, melyek nagy népszerűséget szereztek költészetének, bárhol lépett föl, mindig telt házat vonzott. Páratlan volt a népszerűsége a kispolgári közönség körében, kötetei pillanatok alatt keltek el.

Akkora sztár volt, hogy 1929-ben már életrajzát is kiadták. Külföldön is igen népszerű volt: 1938-ban francia nyelvű kötete is megjelent, és jelentős elismerést szerzett párizsi szavalóestjein. Paul Valéryvel, a szintén katolikus költő azzal fejezte ki tiszteletét, hogy az 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. Az 1941-1942 között a Vigilia főszerkesztőjeként tevékeny Mécs a háború után Csornán és Pannonhalmán élt.

A papköltő portréja

1953-ban „többszörös röpiratok terjesztése” vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban hátralévő büntetésének elengedésével szabadult, és újra lelkipásztori tevékenységet folytatott: rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. Miután azonban tömegek hallgatták, Pannonhalmára küldték. 1978-ban ott ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját, hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza.


Mécs vád- és védőbeszéde

Főleg a magyarsággal, a hittel foglalkozó verseivel szerzett népszerűséget, illetve alkalmi költeményeivel. Egyik legkedveltebb verse volt az 1933-as Vád- és védőbeszéd című, mely így kezdődik: „Én, Mécs, Isten szavának trombitája/s mint költő, élő lelkiismeret:/szétkürtölöm most minden égi tájra,/hogy vannak züllött ifjú emberek,/kikből nem lesz se szent, se honfi hős!/S e fiúkért valaki felelős!".

Expresszív áradású, képekben tobzódó költeményei Ady Endre hatását mutatták. „Lírája nem mélyült, kevés új színnel gazdagodott, indulatai pedig tévutakra is vitték, jóllehet az Imádság a nagy lunátikusért bátor Hitler-ellenes vers volt." – elemezte a költőt a szocialista érában íródott Magyar Irodalomtörténet.

Mécs László pannonhalmi emlékszobája

Költészete körül még az 1960-as évek végén is fellángolt a vita: 1968-ban a torontói Weller Kiadó gondozásában Vadócba rózsát oltok címmel jelentek meg válogatott versei Paul Valéry igen elismerő előszavával. (Ez az írás mint említve volt, eredetileg a költő francia nyelvű verseskönyvének ajánlásául készült, 1944-ben.) A kötet megjelenése után Vas István Mogorva jegyzeteiben a Nyugat egymást követő nemzedékeinek Mécs-kritikáit áttekintve mutatott rá költői gyengeségeire. Arra is figyelmeztetett azonban, hogy a harmincas években Bálint György, Illyés Gyula és Babits Mihály nemcsak Mécs László líráját tették bírálat tárgyává, hanem közönségével is vitába szálltak. Alapvető gyengeségének azt látta, hogy eredeti alapötleteit „valamilyen költőietlen kenetteljesség, olcsó szimbolizmus" rontotta le. Mécs László elfogulatlan értékelésére Fábry Zoltán és Rónay György is kísérletet tettek.

mi
 

• Cimkék:
Mécs László Magyar Örökség díj

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére