A szenvedélybe való beleszerelmesedés

Kreatív géplakatosból kreatív zenész

– Úgy tudni, 1956-ban a pártból kilépett édesapja arra biztatta, legalább olyan buzgón forgassa a Bibliát, mint a hangszerét. Mi maradt meg a bibliás gyerekkorból?

– Ez azért nem egészen így volt. Fiatalon elvesztett édesapám azért tartotta fontosnak a zenélést, mert szerinte ez frissíti és gazdagítja a lelket. Azt mondta, a zene ugyanolyan fontos, mint az, hogy az ember elolvassa a Bibliát, vagy megszerezze a jogosítványt. Persze, nagyon fontos a hit és a szeretet. Ez kicsit később lett fontos része az életemnek, igaz, sajnos, gyarló emberként éltem, és néha még most is így élem meg a hitet. Ritkán járok el templomba, de azért minden este imádkozom. Megköszönöm Istennek a jót és kérem is az Ő segítségét. Szerintem azért is fontos a hit, mert a segítségével át tudunk lépni a nehézségeken, és így tudunk adni másoknak, hiszen csak így kaphatunk mi is. Hit nélkül kevesebb érték lenne az életemben.

– Mondják, ez átsugárzik valahogy a zenéjén is.

– Sokszor kaptam olyan visszajelzést a közönségtől, hogy a zenénktől erőt kaptak, vagy éppenséggel a muzsikánk felerősítette a boldog pillanataikat. Vallom, amit teszünk, azt mindig őszinte és teljes lelki telítettséggel kell átadni. Ezt mindenki megérti, megérzi, hiszen mindannyian voltunk bánatosak, szerelmesek, boldogok, a népzene pedig nagyon ki tudja ezt fejezni.

– Ha ennyire érzi, tudja ezt, hogy lehetséges, hogy géplakatosként kezdte a pályáját?

– A szüleim nem csak azt szerették volna, ha zenélek, hanem azt is, ha van rendes szakmám, munkám. Akkoriban nem tartották sokra a hivatásos zenészeket, én sem gondoltam volna, hogy egyszer ebből fogok megélni. Szerettem szerelni, bütykölni a biciklimet, valahol ez is alkotás. Persze, nem mindig erről szólt a géplakatosság. A BRG magnógyár fejlesztő lakatosaként találtam izgalmat a munkámban, de kicsit több szellemi kreativitásra vágytam. Meg arra is, hogy azonnali visszajelzést kapjak. Ma a csillogó szemekből tudom, örömöt okoz az, amit csinálunk.

Csík János, egykori géplakatos. Kép innen.

– Korábban úgy nyilatkozott a zenekar, hogy az augusztusi Csángó fesztivál a szívük csücske. Az ön fellépésével megvalósul ott a teljes nemzeti eklektika: a jászok szervezik a csángó fesztivált, ahol az ön személyében kun húzza a talpalávalót. Nem furcsa?

– Én is gondolkodtam már ezen. A Jászság a Nagykunságban van, én pedig a Kiskunságból származom, és a két térség nem mindig volt egymás barátja. De mi jól kijövünk egymással.

– A Quimbys Kiss Tibivel fognak fellépni ott is. Nem volt még elég az együttműködésből? Nem fojtja meg Önöket a könnyűzene ölelése?

– Nem érzem fojtogatónak a kapcsolatunkat, igyekszem eltalálni az arányokat és megőrizni a minőséget. Nem hinném, hogy túlzásba visszük a könnyűzenét.

– Ha ennyire szereti a könnyűzenét, miért nem ragadott inkább gitárt?

– Ez lett volna az első szándékom, amikor apám azt szorgalmazta, hogy zeneiskolába járjak. Mindenki gitározni akart, de nem volt annyi tanár és férőhely. Így maradt a hegedű. Untam is kicsit, jobban szerettem volna focizni meg a szabadban játszani, de ma már nem bánom.

– Játszana akár Eddát is? Elvégre, néhány éve együtt lépett fel vele egy Fidesz-nagygyűlésen.

– Azon az előadáson külön léptünk fel. Ami engem illet, mindig is szerettem az Edda-nótákat és tisztelem Pataky Attila énektudását, ha személyes kapcsolatba kerülnénk, talán kijönne belőle valami. Persze, csak akkor, ha kiderülne, van egymás iránti kölcsönös tisztelet. Dresch Misivel, a Quimbyvel, Ferenczi Gyurival vagy Presser Gáborral is ezért működik a kooperáció.
 

– Az Önök előadásában miről szól a Most múlik pontosan? Kiss Tibi ezt egyes feltételezések szerint a kábítószerről írta.

– Úgy vélem, a dal a szenvedélyekről szól, e tekintetben szenvedély a szerelem, a cigaretta és a kábítószer is. Az én olvasatomban a szenvedélybe való beleszerelmesedésről énekelünk, ennek a gyötrelméről és gyönyöréről. A szerelem is tud ilyen szép és gyötrelmes lenni, úgyhogy ez is jogos asszociáció, pláne, ahogyan a Mariann énekli. De azért itt többről van szó, nemcsak a szerelemről.

– 2002-ben majdnem ottmaradt egy súlyos autóbalesetben. Átértékelte az életét?

– Az engem kívülről látók tudják, miben változtam meg igazán. Vannak bennem csavarok, ezért már azért is hálás vagyok, hogy járni, mozogni tudok – a baleset után sokáig még erre is képtelen voltam. Azt is megbecsülöm, ha éppen jól működik az emlékezetem. Régen sok mindent szerettem volna belesűríteni egy napba, ma már azzal is elégedett vagyok, ha néhány fontos dolgot el tudtam végezni. Úgy tapasztalom, ma már jobban fájnak a mulasztásaim, veszteségeim, igaz, az örömet is teljesebben élem meg. Az biztos, hogy megváltoztak az értékeim.

M.O.

A nyitókép innen.
 

• Cimkék:
Csík zenekar Quimby Edda Presser Gábor Dresch Mihály Pataky Attila zene

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére