Nem anyától lettem, rózsafán termettem

Így keveredik a pünkösd a babonasággal

Jézus feltámadása az „Első zsenge” ünnepével, a Pünkösd pedig a zsidó aratásünneppel, a Sávout napjával esik egybe, amit Peszah után ötven nappal ültek meg az izraeliták. Ez az egybeesés nem véletlen, hiszen Pál apostol szerint Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak első zsengéje (Pál első levele a korinthusiakhoz 15 rész 20 vers), a Szentlélek kiáradása pedig a boldog aratás, Krisztus egyházának megalapítását, a keresztény világmisszió első napját jelöli. A Szentlélek eljövetelével a keresztények világába ismét közeljött az Isten, aki Tanácsadóként, Segítőként van jelen a mindennapokban, kifejezve ezzel Isten szeretetét az emberiség felé.

Nem Pünkösd, Bealtaine 

A Pünkösd megünneplése azonban jóval túlnyúlik a zsidó-keresztény hagyományon. A kutatók jó része a kelta-gall tűzisten ünnepével, a Bealtaine ünneppel azonosítják. Nora Kershaw Chadwick, a középkor és a kelta nyelvek kutatója szerint az ünnep nevének etimológiai elemzése során megtalálhatjuk a pünkösd ünnepének két legfontosabb elemét: a tüzet és a szelet. Bealtaine nevével a kelták május havát jelölték, és a hónap első napján tartották termékenység-varázsló ünnepüket, melynek főszereplője a tűz volt. Az ünnepség ideje alatt hatalmas máglyákat gyújtottak, s úgy vélték, hogy az ünnepi máglyák füstje megtisztít minden bűntől, és megvéd az ártó szellemektől.

Bealtaine-re emlékező ünnep Angliában

A tüzek ünnepén a fiúk virágzó berkenye vagy galagonya ággal ékesítették szerelmük kapuját, és a mi májusfánkhoz hasonlóan szalagokkal, tojáshéjjal díszített fallikus jelképet helyeztek el a lányos ház előtt. A máglyák körüli szent tánc, a nap erejének ünnepe egyben a férfiváavatás szertartása is volt, így a tűzünnep nem egyszer csapott át fékevesztett orgiába.

Pünkösdi király – és a királyné

Az egykori tűzünnepekre utaló adatok a középkorban végig megtalálhatóak a keresztény hitre tért nemzeteknél is, első sorban tiltás, egyházi átok formájában. Hazánkban Bálint Sándor és Dömötör Tekla kutatása azt bizonyítják, hogy a tiltások jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoztak: a pünkösdi királyválasztásra, a királynéjárásra, zöldágazásra, és a májusfa vagy „játszófa” állításra.

A pünkösdi ünnepek közül az egyik leglátványosabb a pünkösdi király választása volt, amely a középkori források szerint kemény férfipróbának számított, melynek során a harci képességeket (kardforgatás, lovaglás, ivás) kellett bizonyítani a nemes vérből származó férfinak. A kevésbé nemesek próbáiból a kardforgatás kimaradt, de a pünkösdi királyság közel sem volt olyan értéktelen, mint a szólás tartja. Ugyan csak egy évig tartott, de hasznos kiváltságokkal járt: „Egy évig azután őt nevezik pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres czím. Járnak emellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig” – írta Réső Ensel Sándor a magyar népszokásokról írott könyvében 1867-ben.

Palóc Pünkösd ábrázolása

Csalóközben még a múlt század közepén is férfivá avatási szertartásnak számított a Pünkösdi király választása, amikor minden tizennyolc éves fiúnak borral kellett „bekereszteltetnie” magát a legények közé. Az orgiaszerű ivászat során a legényt pünkösdi keresztapja borral öntötte le, így lett a férfiközösség teljes jogú tagja, aki immár önállóan is járhatott a kocsmába és lányok után. Ipolyi Arnold szerint a gyermekjátékként fennmaradt pünkösdi királynéjárás is termékenységvarázsló szokás.

Már a beköszöntő ének első sorai („Nem anyától lettem/rózsafán termettem”) is jelzik, hogy a falu legszebb lányából lett pünkösdi királynét a szerelem szűz istennőjének megjelenéseként tisztelték a már kereszténnyé lett magyarok évszázadokon keresztül. A kendővel eltakart arcú lány „megkóstolása”, megcsipkedés, arcának felfedése, és megcirógatása jelezte, hogy milyen lesz a termés abban az évben, édes-e vagy savanyú. Mert hitük szerint csak akkor volt jó termés várható, ha a Pünkösdi királyné rájuk mosolyog.

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
pünkösd egyház király népszokás Bealtaine

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére