Beleszól az amszterdami egyháztanács

Házasságtörés képekben

Milyen szerepe, erkölcsi felelőssége lehetett Betsabénak, a híres ószövetségi szépségnek, Dávid királlyal folytatott házasságtörő kapcsolatában, illetve férje, Úriás meggyilkoltatásában?
Erre a kérdésre sem a Sámuel II. könyvében olvasható bibliai történetből, sem más forrásból nem kapunk egyértelmű választ. Nyilvánvaló, hogy a kezdeményező mindkét esetben a király volt, akinek Nátán próféta utólag kemény szavakkal olvasta fejére bűneit. Dávid maga is beismerte vétkességét.

De mi a helyzet Betsabéval? Ő netán teljesen vétlen volt a történtekben? Csupán a körülmények áldozatának tekintendő, akinek az adott helyzetben nem volt más választása? Talán nem mert a királynak ellentmondani? Elképzelhető, hogy így volt. Mégis furcsa, hogy a nőben meg sem fordult, hogy férjezett asszony lévén, el kellett volna hárítania Dávid közeledését. A bibliai leírásban mindenesetre semmilyen utalás nem található arra vonatkozólag, hogy Betsabénak morális dilemmái lettek volna, mielőtt eleget tett a férfi kívánságának.

Lehet persze, hogy nincs értelme feszegetni a kérdést, hiszen a történet alapjában véve nem Betsabéról, hanem Dávidról szól, a zsoltárok szerzőjeként számon tartott jámbor, istenfélő királyról, akiről ekkor derült ki igazán, hogy még ő is gyarló, esendő ember, hiszen érzéki vágyaitól hajtva bűnbe vitt egy férjes asszonyt, sőt, amikor a nő teherbe esett, meggyilkoltatta a kellemetlenné váló férjet. Tudjuk, hogy Dávid megbűnhődött tetteiért. A tiltott kapcsolat gyümölcseként fogant gyermek nem sokkal születése után meghalt. Isten azonban ezt követően megkönyörült a bűneit töredelmesen megvalló királyon. Betsabé, immár Dávid feleségeként ismét gyermeket szült, s ebből a fiúból lett később Salamon király. Talán ez a mellékesnek korántsem nevezhető aspektus állhat annak a hátterében is, hogy sem a zsidó, sem a keresztény hagyományban nincs nyoma annak, hogy a bölcs király anyjaként tisztelt Betsabén valaha is számon kérték volna ellenállásának hiányát.

Vénuszhoz hasonló

De hogyan élt alakja az utókor szemében? Mit tükröznek a Dávid és Betsabé történetét feldolgozó képzőművészeti alkotások? Elég néhány közismert ábrázolást felidézni, hogy kiderüljön, a művészeket a történetből mindig is a fürdés közben meglesett asszony motívuma érdekelte leginkább. Peter Paul Rubens 1635 táján készült drezdai képén a vonzó, fiatal nő egy szökőkút kávájának támaszkodva ül a jelenet előterében, miközben egy fekete szolgáló éppen átnyújtja neki a király üzenetét. Minden figyelem az asszony formás, félig fedetlen testére irányul, míg a palota balkonján álló Dávid király apró alakját csak hosszas keresgélés után lehet felfedezni a háttérben.

Az 1734-ben elhunyt Sebastiano Ricci képe a témát tekintve nem sokban különbözik Rubens művétől. Az előtérben szépítkező, ruhátlan nőalakot akár az önmagában gyönyörködő Vénusznak is vélhetnénk, ha nem bukkanna fel hátul, a mellvédnek támaszkodva Dávid király figurája. Érezhető, hogy Rubens és Ricci egyaránt olyan idealizált, ellenállhatatlan szépségként akarta megfesteni Betsabét, hogy látványa rögtön rabul ejtse a nézőt, mint ahogy a történet szerint Dávidot is. 

Németh István
 

• Cimkék:
Dávid Salamon Bethsabé Rubens Rembrandt Ricci művészettörténet házasságtörés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére