- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2011-05-05 12:08:00 Már életében klasszikus voltDömdödöm kimondta a kimondhatatlantMa lenne 75 éves Lázár Ervin meseíró, aki kultusszá vált műveibe a hétköznapi evangéliumot csomagolta.A nagy mesemondók soha nem halnak meg. Meséikben tovább élnek akkor is, ha névtelenek maradnak, mint a népmesék, balladák egykori szerzői. Ilyen nagy mesemondó volt Lázár Ervin, kinek történetei már a szerző életében klasszikusnak számítottak, értékei, gondolatai generációk tudatába épültek be, határozták meg gondolkodásmódját. Lázár Ervin korunk egyre kaotikusabbnak tűnő világában mutatta meg azt a rendet, amit csak a Négyszögletű Kerek Erdő lelkes állatai tudtak képviselni.
Bár Lázár Ervin tételesen soha nem vallott keresztény hitéről, ezt írta naplójában 1984-ben: „A szocializmus kísérlete többek között azért bukott el, mert száműzni akarta az istenhitet. Az emberek közötti megértés csak a hit által érhető el.” Istenbe vetett hitét valószínűleg megalapozták a gyermekkori, családi élmények, majd a nagy múltú székesfehérvári ciszterci gimnáziumban töltött évek is. A Bogármese színpadon Ez az Isten-fogalom olyan alapokat kapott, hogy a múlt század divatos eszméi sem hatottak rá, legyen az materializmus vagy „ufó-hit”: „A felsőbb hatalom, természetesen, csakis az lehet, akit Istennek nevezünk – írta naplójában – Ezt fontos ideírni, mert jól tudom, hogy a ma divatos sci-fi Isten létezését megkérdőjelezi. Bármeddig megyünk vissza – ufó, földönkívüliek –, mindenütt az embert találjuk. A mindenható embert! Pedig tudnunk kellene, hogy a világűrben a Földön kívül nincs élet – nincs Isten által szentesített élet, lelkes élet… Emberi élet csak a Földön van. Jelenleg. Aztán ott lesz, ahova az út vezet.”
Isten nevét nem lehet kimondani. A kimondhatatlan név tudását évezredeken át hagyományozták át az izraeliták, megőrizve szívükben Isten nevének a helyét. Azután eljött az idő, amikor egy ember kimondhatta Isten nevét. Nem azt a nevet, ahogyan az emberek, a szomszédok vagy éppen a tanítványok hívták: az ács fia, a nazareti, vagy éppen Jézus, rabbi, mester. Isten lényegét nevezte meg a legkedvesebb tanítványa, amikor levelében leírja: Isten szeretet (1Jn 4,8). A szeretet kimondhatatlansága, Isten nevének, lényének (Vagyok, aki vagyok. 2Móz3,14) emberi szavakkal kifejezhetetlen valóságát a XIII. századi Eckhart mestertől, Kierkegaardon keresztül, Balassa Péterig sokan kifejtették. A szeretet e sajátos evangéliumának tanai is visszatérnek a napló gondolatai között: „A szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet (nélkülözhetetlen az élethez). Fájdalom és öröm, együtt érző cselekedet. Szeretet. Az anyag megmaradásának törvénye szerint ez azt jelenti, hogy valamilyen magasabb rendűvé tudjuk átalakítani a kézzelfoghatót. Kézzel foghatatlanná. Istenhez közelítővé. Aki szeretetben él, megmarad. Aki csak magának él, elveszik. Visszahull az anyagba. Igyekszünk, hogy minél több fény legyen belőlünk. Közelítünk.” Lázár-mesék bábokkal Az életszükségletszerű szeretet, a helyettes áldozatvállalás szép meséje többek között a Szegény Dzsoni és Árnika, ahol nem csak az elátkozott szerelmeseknek kell egymás bőrbe bújva látni a világot, hanem például a nagyon testvéreknek is. A nagyon testvérek tizenketten voltak (mint az apostolok) és nem csak átérezték, hanem valóban megszenvedték egymás fájdalmát, és érezték egymás örömeit is. Ők azonban ebben csak a bajt és a bánatot látták egészen addig, amíg Árnika le nem teremtette őket: „De hiszen a világ legboldogabb emberei lehetnétek – mondta nekik Árnika. – Akármelyikőtök beleesne a folyóba, biztos lehetne benne, hogy a többi tizenegy utánaugrik és kihúzza. Akármelyikőtök eltévedne, bízhatna benne, hogy máris keresik a többiek. Nagy bizalom és szeretet lehetne bennetek.”
Lázár Ervin számára nem csak az emberi kapcsolatok, hanem Isten minden teremtménye, de még a tárgyak is lélekkel teljesek, megszenteltek voltak. S ennek a megszentelt világnak a közepén állt Rácpácegres, amely valójában ugyanaz a vidék, ahol Illyés Gyula megkeseredett cselédei és napszámosai vívják a harcot a túlélésért. De amíg a Puszták népe a szociológiai mű pontosságával írja le a rácegresi puszta rideg valóságát, addig Lázár Ervin a Csillagmajor című kötetében a legszentebb helyként mutatja be szülőföldjét. Olyan vidékként, ahol az Úr újra megtestesülhet – hol egy cirkuszi trapézon ülő szőke fiúban, hol egy furcsa idegenben – ahol az angyalok ki-, be járhatnak a kapukon. Az alvilág erői sem ártanak, ha vigyáznak magukra, mert még megpatkolják őket a pusztaiak, mint az ördög lovával is tették. Miklya Luzsányi Mónika
|
Hírsor
A hét java
|
|