Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat

A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.

Mai morzsa

Amikor elegem lett belőle, megölelt

Videók

Cigányok között az egykori neonáci (riport)

Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről

Alex szívében templom van (videó)

Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)

A papi hivatás piszok nehéz (videó)

Hajléktalan megasztár

Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó

Hajléktalan megasztár

Kultúra

2010-11-09 10:16:00

Régi és mégis új

Bánk bán: az ősváltozat

Generációk nőttek fel úgy, hogy nem ismerték a Bánk bán eredeti változatát. A Magyar Állami Operaházban a hétvégén először csendült fel az ősváltozat. Kritika és interjú Héja Domonkos karmesterrel.

Katartikus előadást láthattunk november 6-án a Magyar Állami Operaházban .
Régi, és mégis új. Mintha egy régi ismerőssel találkoztunk volna, aki megváltozott; elmélyültebb, érettebb lett. Szavai veretesek, karaktere összetettebb lett. Ugyanaz az ember, csak más kisugárzással. Ugyanúgy szeretjük, de izgalomba hoz változásának mibenléte, titka. Eleinte folyamatosan összehasonlítjuk a régit az újjal, de egyszer csak abbamarad a vizsgálódás: megtörténik a csoda, vagyis megszületik a katarzis.

A pálca két útja

A Magyar Állami Operaházban előadott Bánk bán ősváltozatát Héja Domonkos vezényelte. Az idén még három alkalommal látható - Nádasdy Kálmán és Rékai Nándor zeneszerzők által az 1930-as években átdolgozott - Bánk bánt szintén ő dirigálja.

Ízlés dolga eldönteni, hogy melyik verzió a jobb, és talán nem is fontos, hogy „versenyezzen egymással” az opera két változata. Mégis felmerül a kérdés, hogyan viszonyul a karmester a kétféle feladathoz?

Héja Domonkos: A Nádasdy-féle Bánk bánt még soha nem dirigáltam. Örülök, hogy karmesterként az ős-Bánkhoz kötődik az első nagy találkozásom a szerzővel.
Erkelre - a hazai operajátszás megteremtőjére - olyan büszkének kellene lennünk, mint amilyen büszkék a csehek Smetanára. Legismertebb művét, a Bánk bánt Nádasdy és Rékai jelentősen átszabták: a mai napig ezt ismeri minden operalátogató. Koruk ízlése és normái szerint voltaképpen minden húzás, áthelyezés és szövegátírás indokolt volt.

Felfedezhetők nagy eltérések a két verzió között, vagy csak az a néző észleli a különbségeket, aki már sokszor látta a „hagyományos” Bánk bánt?

H.D.: Sok az átfedés, de dramaturgiailag más a két változat. Kezdve azzal, hogy az ősváltozat első felvonásában nem szerepel a Bánk-Petúr duett. A legnagyobb változás azonban a szöveget érte, mivel Nádasdyék az eredeti műnek csupán öt százalékát tartották meg, amit a szinte fülsértő szöveglejtési bukfencek is indokoltak. Mi az eredeti Egressy Béni-féle szöveget mutattuk be. Ezzel az archaikus szöveggel nehezen birkóztak meg az énekesek, de megérte, mert a régi szavak, szóösszetételek a régi világ ízeit, hangulatait hitelesebben fejezik ki.

Milyen változtatások váltak a darab javára?

H.D.: Az eredeti verzióban a Tisza-parti jelenet után Erkel nem komponált átvezető zenét, a nyolc ütemnyi muzsika múlva rögtön jön a kórus. Nádasdyék az előző felvonásban elhangzó ima kísérőzenéjét áthelyezték erre a részre, és így megoldhatóvá vált a színpad átrendezése. A finálé megváltoztatása is jó ötlet volt: a második felvonás fináléjának jelentős részét beépítették a harmadik felvonás zárójelenetébe.

Erkel Ferenc születésének kétszázadik évfordulóján az Operaházban önkéntelenül is összekulcsolódtak a kezek azon jelenetek alatt, amelyeket eddig nem ismertünk. Gertrúd megölése után egy olyan ima következett, amelyet a kórus adott elő. Bár a a szöveg lejtése itt sem volt tökéletes, a kritikust elnémította a meglepetés és a megrendülés. E himnikus mű egyik legdrámaibb jelenetét a szerző imával oldja fel: „Isten halld meg fohászunkat, óvjad a magyart!” Íme, második Himnuszunk.

Héja Domonkos keze alatt megtáltosodott a zenekar. Friss, lendületes tempói mellett gondosan kidolgozott nagy ívben szárnyaló legatókban gyönyörködhettünk, különösen Melinda és Bánk kettősének egymásba kapaszkodó, ölelő dallamainál. A két főszereplő: Kolonits Klára és Kiss B. Attila árnyalt, emberi mélységekkel telített, és hangilag is bravúrosan megoldott produkciója kiemelkedő volt.

A Kálmándy Mihály által megformált Petúr bán elegáns, energikus lovag volt tökéletesen kiegyenlített hanggal. Lukács Gyöngyi egyik legjobb színészi alakítását láthattuk Gertrúd szerepében. Minden mozdulatában benne volt az idegen uralkodó fölényessége, gyűlölete. Ám a drámai kifejezés érdekében egyre emelt hangerő túlzásnak bizonyult. De a végzetes Gertrúd-Bánk duettben így is érezhetően a tetőfokára hágott a feszültség, köszönhetően a remekül felépített szólamoknak.
Az egyik legszebb és legjobban kiművelt hang tulajdonosa Perencz Béla, szeretnivaló Tiborc volt. Bánk és Tiborc kettőse, Melinda drámai tartalmat lírai dallamokban megfogalmazó áriája, majd a Tisza-parti jelenet örvénylő zenéje, mind-mind csúcspontjai voltak az előadásnak.
Érdemes mindkét Bánk bán-verziót megismerni, és hagyni, hogy hatalmába kerítsen az előadás.

Máry Szabó Eszter