Egy főpap pálfordulása

Az érsek, akiről penészgombát neveztek el

A 19. század kiemelkedő katolikus főpapjáról szóló Barátság, amely műalkotásokat ihletett című rendezvény egy manapság szinte teljesen ismeretlen tudósra és főpásztorra emlékezik (nyitó képünkön az ülő sorban balra a szélen, mellette Liszt Ferenc). Az 1816-ban született Haynaldot 23 évesen pappá szentelték, 1846-ban pedig bekerült Kopácsy József esztergomi érsek, prímás belső köreibe, és a szabadságharc kitörésének idején, 1848 elején pedig az egyházmegyei hivatal kancellárja lett. Nem sokáig tarthatta meg azonban pozícióját, mert a Kossuth Lajos által kezdeményezett, a Habsburg-ház trónfosztását kimondó 1849. április 14-ei függetlenségi nyilatkozatot nem volt hajlandó kihirdetni az egyházmegyében, amiért is hónapokon belül elmozdították pozíciójából.

Nyilván nem azért emlékeznek meg a mai napon Haynaldról (bár nem decemberben, hanem  júliusi napon), mert az szembefordult a szabadságharc eszméivel. Nem is azért, mert a Bécshez hűséges főpap a szabadságharc bukása után villámgyors karriert futott be: hamar a prímási iroda igazgatója, majd 1851-től Kovács Miklós erdélyi püspök coadjutorává (gyakorlatilag segédpüspökévé) nevezték ki. Egy év múlva már övé is volt a püspöki szék, hogy 1854-től elnyerje a belső titkos tanácsosi rangot is. Igaz, hatalmát már arra használta fel, hogy megszilárdítsa az egyházi fegyelmet és felkarolja a népiskolák ügyét – jótékony célokra óriási vagyont, több százezer forintot fordított az 1850-es években.

A konferencián is szóba került Haynald „pálfordulása”. A Habsburgok mellett évtizedeken át kiálló katolikus főpap ugyanis 1860-tól átállt a nemzeti liberális oldalra. Az októberi diploma kiadása után Haynald bátran kiállt az Erdéllyel való unió mellett, és élesen kritizálni kezdte Bécs abszolutisztikus törekvéseit, majd az ellene folyó politikai hadjárat egyik következményeként 1863-ban lemondott a hivataláról. Néhány éves római intermezzo után az 1867-es kiegyezést követően mégis megkapta a kalocsai érsekséget, egy évvel később pedig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tiszteletbeli tagjává választotta.


Liszt és Munkácsy inspirálója

Haynald azonban nem érte be a címekkel: 1870-ben 12 ezer forintos alapítványa segítségével szervezték önálló osztállyá a Magyar Nemzeti Múzeum növénygyűjteményét. A lelkes botanikus szenvedélye oly nagy volt, hogy még nemzetközi kertészeti kongresszusokra is el-ellátogatott. Miközben a közegészségügyi, valamint a statisztikai ügyekben is buzgólkodott, nemegyszer ilyen konferenciákat szervezett, azokon elnökölt, sőt, Kalocsán még obszervatóriumot is létesített. A hagyatékából kiegészített gyűjtemény egészen 1914-ig Európa harmadik legnagyobb botanikai gyűjteménye volt.

Annak ellenére, hogy IX. Pius pápával meglehetősen jó viszonyt ápolt, 1871-ben magára haragította a liberális egyházfőből a 19. század itáliai eseményeinek hatására konzervatívvá lett pápát. Ennek oka az volt, hogy az első vatikáni zsinaton – számos magyar főpap mellett – Haynald sem támogatta a katolikus egyház megmerevítésére tett lépéseket, amilyen volt egyebek mellett a pápai csalhatatlanság dogmájának kinyilvánítása. Az egyre népszerűbb Haynaldot 1877-ben kitüntették – a napokban a kereszténydemokrata politikusok által feltámasztani kívánt – Szent István-renddel. Ő el is fogadta a nagykeresztet, míg vele szemben például Arany János visszautasította Ferenc József császár e kitüntetését 1856-ban, és inkább megírta igencsak áthallásos Walesi bárdok című balladáját.

Haynald időnkénti ellentmondásos megnyilvánulásai ellenére 1879-ben bíboros lett, és Kalocsán – erdélyi működéséhez hasonlóan – óriási vagyont áldozott a művelődésre és a művészetre. Nem véletlen, hogy a konferencia erre koncentrál: a főpásztor nemcsak Liszt Ferenccel volt jó barátságban, de Munkácsy Mihály festészetére is hatott. Lehetetlen akár csak felsorolni is, hány tudományos és művészeti grémiumnak volt a tagja. Mindemellett még arra is jutott ideje, hogy cikkeket írjon és fordítson nevelésügyi és tudományos kérdésekben, de úgy tudni, népszerű volt az MTA-n elmondott beszéde is, amelynek címe A szentírási mézgák és gyanták termőnövényei volt. Kutató természetének emlékét a Haynaldia is őrzi – ez egy a rozzsal rokon, a pázsitfűfélék családjába tartozó növénynemzetség. Sőt, még egy penészgombát is elneveztek a kalocsai érsekről, ám azt ma már Helicostylumnak hívják.

Sz. B.

A kép innen.

• Cimkék:
haynald lajos mta magyar nemzeti múzeum liszt munkácsy kossuth egyház kultúra botanika

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére