Margit-legendák

A rózsaillatú szent, aki nem fürdött

Éppen 740 éve, 1271. január 18-án halt meg Árpád-házi Szent Margit magyar királylány, domonkos-rendi apáca, IV. Béla király leánya. Még ha egyszerű életet élt is, Szent Margit élete bővelkedett legendákban. Már az is, hogy születésekor – 1242. január 27-én – a tatárjárás idején szülei gyermeküket Istennek ajánlották fel, ha segít visszaverni az országot feldúló Batu kán seregét. Így is történt, és apja, a második honalapítónak tartott IV. Béla király és anyja, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő leányukat néhány éves korában átadták a veszprémi Domonkos-rendi nővéreknek.

Nem kért a protekcióból

Béla király új kolostort építtetett lánya számára a Nyulak szigetén (ez a mai Margitsziget), itt tette le Margit 12 éves korában a fogadalmat. Befolyásos apja ki tudta volni eszközölni, hogy lányát Róma felmentse a fogadalma alól, és férjhez mehessen, Margit azonban Jézust választotta. Mindegyik férjjelöltjét – a lengyel és a cseh uralkodót – elutasította. A legenda szerint Ottokár cseh királlyal balul sültek el a dolgok: Ottokárt elbűvölte a lány szépsége, Margit azonban felháborodott a király bókjain.

Minden bizonnyal nem legenda, hogy Margit szigorúan, puritánul élt: napközben dolgozott, betegeket ápolt, éjjel imádkozott. Önsanyargatásáról tanúskodik vezeklőöve is, mely az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban látható.

Gergely, Domonkos-rendi szerzetes a 15. században írt legendája szerint a királylány – a mai fogalmak szerint – szinte eksztatikusan vágyott a hitért való mártírságra: „Egy időben mikoron Szent Margit asszony hallgatná Szent Jakab mártírnak kínját, miképpen e szent mártírt ízenként elmetélték, vagdalták volna el a pogányok Krisztusunk hitéért, meggyullada a mennyei jegyesnek szerelmében, és monda az ő társának, szoror Alinkának, Ajkai Péter úrnak leányának: ’Szerető atyámfia, kellemetesek-e ezek teneked, kiket hallasz?’ Felele a szoror: ’Kellemetesek asszonyom, de mit használ énnekem, ha én ilyen nagy kínokat nem szenvedhetek, miképpen e szent mártír szenvedett.’ Monda Szent Margit asszony: ’Akarta volna az Úristen, hogy én voltam volna az időben e világon és metéltettem volna ízenként, foltonként az én Uram Jézusnak szerelméért, úgyhogy az én kínom sok ideig lett volna, és hogy az én kínom végezetén elvágták volna az én fejemet!’ Ezeket mikoron mondja vala e szent szűz, igen vigad vala, mert igen kívánja vala az ő vérét kiönteni Jézusnak, az ő jegyesének vére kiöntéséért.”

Önsanyargatása kapcsán merült fel az is, hogy egyes források szerint a királylány kerülte a fürdővizet, ezért sok betegséget elkapott, és testék tetvek látogatták. Legenda szól arról is, hogy Margit birtokában volt a jövendőmondás tudományának, amivel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjainak közepette. Állítólag saját halálának óráját is megjósolta. Mint ahogy a legenda szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott.


Margit és a múzsák

Boldoggá avatására már 1276-ban sor került, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben engedélyezték hivatalosan, s 1943-ban avatta szentté XII. Pius pápa, liturgikus ünnepe január 18-án van.  Életének történetét először az 1300-as években vetették latinul papírra, a Margit-legenda magyar nyelvű fordítása Ráskay Lea domonkos-rendi apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben.

Szent Margit alakja számos irodalmi műben feltűnik, ezek közül talán a legismertebb Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye. Kevésbé ismert, hogy életéről Fény és illat címmel Boldog Salkaházi Sára írt misztériumjátékot. Ady Endre is megverselte Szent Margit legendája címmel, nála szó sincs önfeláldozó szentről, inkább romantikus leányról, ki hiába várja a herceget a fehér lovon: „Nyugatról várt sokáig valakit./Nem vadbajszú, lármás mokány nagy úr,/Dalos, törékeny, halk fiú legyen,/ Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.”

S.O.
 

• Cimkék:
Szent Margit Margitsziget király királylány Ady Endre bók betegség legenda

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére