A megtisztulás időszaka

A protestáns egyházakból szinte kikopott a böjt

Pál apostol alapvetése, mely szerint a hívő ember képes arra is, hogy szűkölködjön, s képes bővölködésre is, nem csak a keresztény hívek kiváltsága. Már a törzsi társadalmakban is megfigyelhető volt, hogy az élet nagy eseményei előtt teljes vagy részleges böjtöt tartottak. A menyasszony házasság előtti böjtje napkelettől napnyugatig elterjedt szokás volt, mint ahogy a halott siratását is tartós böjt kísérte.

Böjt, mint kiváltság

Az ókori keleti vallásokban a böjt elsősorban a papok és a szellemi elit kiváltsága volt. Az egyiptomi és a perzsa kultuszokban napi, illetve heti böjtöt kellett tartaniuk a papoknak, mielőtt áldozatot mutattak be az isteneknek. A fáraó halála után, az ifjú Hórusz, az új fáraó is csak hosszas böjtölés után vehette át hatalmát. A beavatási szertartások során is bevett szokás volt a böjt, a tanítványság elnyerésének egyik első lépcsőfoka.

Az amerikai őslakosoknál is ismert volt az önmegtartóztatás ezen formája. A maja papkirályok például hosszas böjtölés után hallucinogén gombák segítségével estek transzba, s mutattak be emberáldozatot. A test és a lélek összefonódó egységét, a böjt szellemi hátterét az ókori görögök is felismerték. A spártai katonák akaratuk megedzése és egészségük fenntartása érdekében rendszeresen böjtöltek. A sztoikus filozófusok számára azonban a böjt a szellemi megtisztulás útját jelentette, amellyel elérhetik az érzelmektől mentes, tisztán szellemi boldogságot: az eudaimonia állapotát.

Böjt, mint engesztelés

A böjt az Ószövetségi iratokban, így a zsidó kultúrában is igen fontos szerepet játszik: a bűnbánat, a gyász, és a vezeklés szimbóluma. A zsidók talán egyik legnagyobb ünnepe a Jóm kippur, melynek eredete a Sínai hegyig és kőtáblákig vezethető vissza. Mózes a Tízparancsolat lejegyzésekor erősen böjtölt: „Negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott” (2Móz. 34.28), amíg fel nem véste a .kőtáblákra Isten törvényeit. Ám ez a negyven nap túl sok volt a hegy lábánál várakozó népnek, s készítettek maguknak egy saját, külön bejáratú istent, az aranyborjút. Isten azonban még ezt a hűtlenségét is megbocsátotta Izraelnek. Erre emlékeznek a zsidók Jóm kippurkor, az engesztelés ünnepén.

Mózes törvényei szerint Jóm kippurkor tárult fel a Szentek Szentje a főpap előtt, s csak ezen a napon mondhatta ki Isten nevét, hogy a nép bűneinek megbocsátásáért könyörögjön. Ha Isten megbocsátott, és a pap élve jött ki a szentélyből, akkor egy fekete kecskebak képében a sivatagba száműzték az elkövetett bűnöket. Jóm kippur ünnepe a mai napig is az egyik legfontosabb ünnepe az izraelita hivőknek, amikor kötelező egész napos böjtöt tartani. Az igazán hívő izraelita az engesztelés napján nem csak a testi kényelemtől és tisztálkodástól tartóztatja meg magát, hanem a feleségétől is, hogy elősegítse a bűnbánatot és az Istenhez való megtérést.

Bűnök és megtisztulás

Jézus fellépése előtt negyven napon át böjtölt a pusztában (Lk. 4. 1-2.), hogy felkészüljön arra a feladatra, amivel Isten bízta meg. Erre a böjtre emlékezve jelölte ki 1091-ben II. Orbán pápa a húsvét előtti negyvennapos böjtöt, amely nem véletlenül kezdődik Hamvazószerdán. A zsidók, így az ókeresztények is a bűnbánat jeleként zsákruhába öltöztek és hamut szórtak a fejükre. Ezt a szokást váltotta fel Orbán pápa a homok hamuval való bekenésével, ami később hamukereszt rajzolásává szelídült. A „hamvazás” során bűnbánatra és megtérésre szólítják fel a híveket, ezzel jelezve azt, hogy a böjt lényege nem a test sanyargatása, hanem a bűnbánat és megtisztulás Jézus váltságának elfogadása által.

A római katolikus egyházban a Nagyböjt ma már korántsem olyan egyetemleges, mint egykor volt. A II. Vatikáni Zsinat Jézus példája nyomán a böjt fontosságát hangsúlyozva első sorban önfegyelemre, mértékletességre és engesztelésre inti a híveket. A Magyar Katolikus Püspöki Kar csupán hamvazószerdára és nagypéntekre rendel szigorú böjtöt, amely szerint a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor ehetnek egy nap, és csak egyszer szabad jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

A protestáns egyházakban a klasszikus értelemben vett böjt szinte teljesen kikopott. Míg a huszadik század elején protestáns vidékeken is megtartották nem csak a Nagyböjtöt, hanem az adventi Kisböjtöt és pénteki böjtnapot is, addig mára a böjtnek sokkal inkább a spirituális oldalát hangsúlyozzák, mint ahogy Gyökössy Endre református lelkipásztor és pszichológus teszi a böjtről írott meditációjában: . „Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell meg böjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és még is belülről akar hozzánk szólni. Egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit, ehelyett csöndesedjünk el. … Azért is szükségünk van hangböjtre, hogy rezonáló-képesek legyünk a belső-felső hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.”

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
böjt ramadám egyiptom perzsa zsidó maja arab muszlim

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére