„Azt szeretném, hogy rémületet keltsen”

A pápa kedvenc építésze

„A Szent Család templom építése lassan halad, mert Gazdája nem siet” – jegyezte fel a hívő Antoni Gaudí, Istent értve a „Gazda” alatt. Az 1926-ban elhunyt katalán építész nem sejtette, hogy a barcelonai Sagrada Família (Szent Család) templom még napjainkra sem készül el. Igaz, feljegyzése azért arról tanúskodott, hogy az 1882-ben Francisco Villar által megkezdett – és Gaudí által 1891-ben átvett – építkezés igencsak lassú mederben folyt.
A mára világhíressé lett Gaudí egykoron műveivel – többek között a Güell-parkkal és házzal inkább nevetség tárgya volt, mintsem tisztelet övezte volna. A gótikus, a mór és az iszlám építészetet spanyolosan keverő művész –  meghökkentve kortársait – az épületeket gazdagon dekorálta, bizarr szecessziós és szürrealista elemekkel díszítette.

Krisztus a formákban

Gaudi ugyanilyen virtuozitással fogott bele a Sagrada Família megépítésébe, ám a templom nem csak szakmailag vonzotta. A katolikus építész úgy vélte: a formákkal és tömegekkel hite és vallásossága juthat érvényre. „Lehetséges, hogy sokan túlzottan hivalkodónak vélik a formákat, én azonban azt szeretném, hogy rémületet keltsen, és ezért nem takarékoskodtam a kiugró és homályba burkolózó formákkal, éles fény-árnyék játékokkal, mindazzal, ami nyomasztó hatást ébreszt. Kész vagyok arra, hogy magának a szerkezetnek a feláldozásával, ívek megtörésével, oszlopok széthasításával adjak képet a krisztusi áldozat kegyetlenségéről” – olvasható Gaudínak a templom építése során született jegyzeteiben.

Művének minden szeglete vallási szimbólumokról tanúskodik. Így például a tizennyolc harangtorony, mely Jézus Krisztust, Szűz Máriát, a tizenkét apostolt és a négy evangélistát szimbolizálja. A templom három homlokzata Jézus földi életének három stációját jeleníti meg. A belső teret sem szabad kifelejteni – mely a mennyei Jeruzsálem szimbóluma – ahol az oszlopok keresztény városokat, kontinenseket testesítenek meg.

Együtt lélegzett a templommal

Az éjjel-nappal a tervrajzaival foglalatoskodó agglegény Gaudí szinte együtt élt, lélegzett az épülő templommal: „A Passió-homlokzatot 1911-ben nagy fájdalom és szenvedés közepette, betegen terveztem. Olyan gyengén érkeztem meg Puigcerdába, hogy amikor megfürdettek, hallottam, hogy az egyik azok közt, akik a testemet tartották, azt suttogta: vége van. Egyik betegápolóm, egy szerzetes, Keresztes Szent János földije volt, és az ő műveit olvasta föl nekem. A szent költészete nemcsak megvigasztalt, hanem arra is ösztönzött, hogy folytassam az elmélkedést a Passió-kapuzatról”- írta.

Amikor 74 éves korában a templomba sietve elütötte a villamos, és pár nap múlva elhunyt, testét a Sagrada Família kriptájában helyezték végső nyugalomra. A tervező előre tudta, hogy nem ő fejezi be a művet, mikor így írt: „A Szent Család templom az egész nép műve és benne a nép saját képmását pillantja meg. A munka a nép akaratából épül, de sorsa Isten kezében van. A Gondviselés a maga szándékai szerint fejezi be a művet. Nem fájlalom, hogy nem személyesen építem fel a templomot. Én megöregszem, és másoknak kell jönniük, hogy a munkát folytassák. Így válik igazán nagyszabásúvá”.

Sindelyes Dóra
 

• Cimkék:
gaudí sagrada família barcelona XVI.Benedek

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére