Kultúra
2011-07-09 15:00:00
Látványosan sikeresek a franciák civil kulturális kezdeményezéseiA magánmúzeumoké a jövő?
Sikeresek az állami támogatásból kimaradó francia magánmúzeumok, eredményességük titka: a látogatót meghívottként fogadják, az intézménynek emberi és érzelmi töltést is adnak az érthető nyelven megfogalmazott tudományos tartalom mellett.
Virágoznak és sokasodnak a magánkézben lévő francia múzeumok, melyek egy garast sem kapnak az államtól. A párizsi Le Monde rámutatott: a Culturespaces nevű privát vállalkozás 12 közintézmények által működtetésre átadott létesítményt kezel. Köztük van a Champs-Elysées egyik pazar XIX. századi palotáját és annak két művészeti gyűjteményét magában foglaló Jacquemart-André múzeum. A Culturespaces két saját ház megnyitására készül 2013 körül. Az egyik az Aix-en-Provence-i Caumont-palota, amelyet novemberben 10 millió euróért vásárolt meg és amelynek munkálataira további 5 millió eurót irányzott elő, a másikról egyelőre csak annyit közöltek, hogy Párizsban lesz, helyét még keresik.
A kultúrtörténet kincsei magánintézményekben
A levelek és kéziratok múzeuma, amelynek a párizsi Saint-Germain bulváron lévő épületét 2010 áprilisára kibővítették, új kiállítási helyet nyit meg Brüsszelben, amelyet Georges Simenonról szóló anyaggal avat fel. A Maillol-múzeum, amely már bemutatta Párizsban a Medici-család kincseit, szeptemberben Pompei antik gazdagságát prezentálja. A párizsi képtár, a Pinacotheque 2011 januárjában nyitotta meg 3000 négyzetméteres új kiállító terét és ugyancsak arra készül, hogy további fővárosokban létesítsen kiállító helyiségeket.
Tagadhatatlan, hogy manapság igen látogatottak a múzeumok és tárlatok, egyik rekord dől meg a másik után, és természetesen a kisebb múzeumok egyike sem vetélkedhet a művészet olyan templomaival, mint a Louvre, az Orsay-múzeum vagy a Beaubourg-palota. Mégis: felvetődik a kérdés, mi e privát kézben lévő intézmények sikerének titka – írta a Le Monde. Bruno Monnier, a Culturespaces elnök-vezérigazgatója erre azt a magyarázatot adja, hogy míg a köztulajdonú múzeumok költségeinek 70 százalékát a költségvetés fedezi, az ő vállalkozásuk által vezetett intézmények számára a látogatók a legfontosabbak, mert ők a fenntartók.
Ezért sikeresek
- Az a politikánk, hogy a látogatót meghívottként fogadjuk, az intézménynek emberi és érzelmi töltést adunk az érthető nyelven megfogalmazott tudományos tartalom mellett. Ügyelünk arra, hogy olyan kiállításokat rendezzünk, amelyek nem veszteségesek: a várható vendégek számától tesszük függővé azt, hogy milyen összeget költhet a kiállítás biztosa – hangoztatta. Nem válogatnak össze olyan anyagot, amely túl drága lenne, és nem fizetik tíz éven át a biztosokat.
Több lábra helyezik bevételeiket: például 20 százalékra számítanak a múzeumban sorra kerülő vállalati estekből, 10 százalékra a büféből, 15 százalékra a könyvesboltból, 55 százalékra a jegyeladásból, ebben ma már a köztulajdonban lévő francia múzeumok is követik őket. A magánintézmények nem jutnak hozzá a világ 60 legnagyobb, egymás között kölcsönző múzeumát tömörítő Bizot-csoport kölcsöneihez, viszont Thomas Grenon múzeumi szakember logikus magyarázatot ad sikereikre: „Kisebb a biztosítási költségvetésük, viszont többet költenek kommunikációra, a belépők ára pedig rendszerint ugyanannyi, mint a köztulajdonban lévő intézményekben, akkor is, ha kiállítási területük rendszerint kisebb.”
Magántőke, civil tőke
A magánmúzeumok anyaguk jellegétől – ideiglenes vagy állandó és elidegeníthetetlen gyűjtemény – és a finanszírozás módjától függően eltérő módszereket alkalmaznak. A gyűjtők által fenntartott Képtár (Pinacotheque) alapítója, Marc Restelleni elmondta, hogy az intézmény a letétbe helyezett gyűjteményeket fogadja be és fizet az ideiglenes kiállításokért, így honorálja az előkészítésben részt vevők munkáját: például az Ermitage anyagából rendezett kiállításon 20 ember nyolc hónapon át dolgozott. A levelek és kéziratok múzeumának gyűjteményei úgy jönnek létre, hogy az intézmény magánszemélyekkel együtt vásárol és az anyag közös tulajdonukba kerül. Ez a két megoldás gyökeresen szakít a múzeumok francia hagyományával, amely mereven különválasztja a művészetet a pénztől.
-mi-/mti
|
