Mi a közös Mózes törvényeiben és a szicíliai bűnözők értékrendjében?

A maffiózók vallásossága és erkölcsi élete

A maffiózók életét ábrázoló alkotást a valóságos keresztapák is hitelesnek fogadták el. A film szerintük is hűen mutatja be a maffiacsaládok életét, belső szerkezetét és törvényeit, melyek alapja a családi összetartás, és erős ragaszkodás a római katolikus egyházhoz. Mario Puzo regénye valóságalapú fikció;  könnyen be lehet azonosítani regény és a film szereplőit, így például az énekes Johnny Fontane alakját, akit a világhírű Frank Sinatráról mintáztak az alkotók.

 
A Cosa Nostra máig a legfontosabb

New Yorkot valóban öt gengsztercsalád uralta a 20. század elején, és akadt közöttük olyan is, amely a szicíliai Corleone városából származott. A regény főszereplőinek sorsa és karaktere azonban több személy életéből lett összegyúrva – olvasható Anthony Bruno idevágó cikkében. A regény- és a valóságbeli „Öt család” gyökerei a 19. századi Szicíliáig nyúlnak vissza, tagjai a 20. század elején vándoroltak ki Amerikába, és vetették meg lábukat New Yorkban.

Az olasz és az amerikai Cosa Nostra máig az egyik legfontosabb maffiacsoport, melynek tagjai egészen a nyolcvanas évekig csak olyan férfiak lehettek, akik bizonyítani tudták (legalább apai ágon) szicíliai származásukat. Az új tagnak ezen kívül rendelkeznie kellett egy prominens ajánlóval a csoport „tiszteletre méltó tagjai” közül, és végre kellett hajtania egy gyilkosságot, amit a főnök rendelt el. Ha minden feltétel teljesült, a „család” tagja lett, és ezzel valójában új életet kapott – állítja Peter Cowie The Godfather Book című 1997-es könyvében.

Családi ügyek és vallásosság 

A „család” anyagi és fizikai biztonságot nyújt tagjainak, ennek fejében azonban teljes engedelmességet és titoktartást követel. A Cosa Nostra olaszul azt jelenti: a mi ügyünk – olyan dolog, amihez senki másnak nincs köze. A családban hierarchikus fegyelem uralkodik, amely a „munkán” túl a magánéletre is kiterjed.  A maffia tagjai csak „tiszteletre méltó” férfiak lehetnek, akik tekintélyüket nemcsak pénzükkel és pisztolyukkal, hanem életvitelükkel is kifejezik, és ezt a „tiszteletreméltóságot” a bibliai alapértékek sajátos értelmezése jellemzi.

A szicíliai családok értékrendjében ugyanis fontos helyet foglal el a vallás, a szokások és bizonyos törvények megtartása, amelyek közül a legfontosabb a szülők tisztelete, ami nemcsak a vér szerinti szülőkre, hanem a feljebbvalókra is kiterjed – állítja Paul Williams a maffia és a vallás kapcsolatáról szóló 2003-as könyvében. A család „tiszteletre méltó férfitagjainak” ugyanúgy egyfeleségűnek kell lenniük, mint az őskeresztény gyülekezetek egykori elöljáróinak. A „Ne paráználkodj!” törvényét szigorúan megtartják, kiegészítve a jézusi igével is, amely nemcsak a házasságon kívüli kapcsolatot, hanem más asszonyának elkívánását is tiltja.

Így a maffiózó számára szexuális értelemben egyetlen nő létezik: a felesége, gyermekei anyja – így Henner Hess a maffiózókat övező mítoszokat taglaló munkájában. A családfő tisztelete ugyanis csak akkor lehet teljes, ha a felesége is tiszteletre méltó, ha hűségére még a kacérkodás vagy flört árnyéka sem vetül. A szigorú erkölcsi szabályokkal a féltékenységből eredő rivalizálás, belső harc is kivédhetővé vált. A hűség a feleséghez egyfajta munkaalkalmassági vizsgának is számított, hiszen egy igazi férfinak tudnia kell kordában tartania érzéseit és indulatait. A valóságban azonban majd minden maffiózónak volt házasságon kívüli kapcsolata. A prostituáltakkal való diszkrét kapcsolat megengedhető kilengésnek számított.

Hallgatni arany, ölni bűn – kivéve, ha muszáj

A másik legfontosabb összetartója a maffiacsaládoknak az omerta, a hallgatás törvénye. Ennek alapja a mózesi nyolcadik parancs, amely tiltja a hazugságot, hamis tanúzást, és mások becsületének megsértését. A família belső ügyeiről kívülállónak beszélni halálbüntetés terhe mellett tilos volt. A családon belül viszont senkinek sem lehettek magántitkai, személyes ügyei. A hazugság, a képmutatás jóval nagyobb bűnnek számított, mint a (szükségszerű) ölés.

Mert akármilyen furcsa, a maffiacsaládoknak igen nagy jelentőségű volt az élet tisztelete, a „Ne ölj!” parancsolatának megtartása. Hitük szerint azonban a gyilkosság a problémák megoldásának legitim útja – állítja az említett Hess. Ha a maffiózó szükségből vagy feljebbvalói parancsára öl, akkor az bocsánatos bűnnek számít. A „szemet szemért, fogat fogért” elve és a vérbosszú törvénye az Ószövetség idején még élő gyakorlat volt. Mózes törvényeiben is megjelenik, és a maffiacsaládok szokásrendjét is ez mozgatja.

Az öldöklés és az értelem nélküli kínzás azonban megvetendő cselekmény, csakúgy, mint a lopás. Ha egy családtag lop, akkor ezzel a család hírnevén esik csorba, hiszen úgy tűnik, mintha a família valamiben szükséget szenvedne. Éppen ezért van nagy hagyománya a maffiacsaládokban az adományozásnak, amellyel nemcsak a szeretettörvényt igyekeznek teljesíteni, hanem saját családjuk stabilitásának hírét is növelik.

Rituálék és szokások: összevérzik Szűz Mária képét

A famíliába való befogadás rítusa is szakrális jegyeket hordoz, egyfajta újrakeresztelésnek tekinthető – olvasható az említett Williams-nél. Ha a tagjelölt mindenben megfelel a fentebb említett feltételeknek, akkor beavatási ceremónián kell részt vennie. Legelőször a család feje, az új családtag választott „keresztapja” és a legtiszteletreméltóbb férfiak ismertetik vele a család törvényeit, területét, saját helyét, feladatát. Ezek után fegyverforgató kezének egyik ujját megszúrják, vérét Szűz Mária képére csepegtetik, majd meggyújtják. A család leendő tagja Mária lángoló képével a kezében tesz esküt: ha elárulja a családot, akkor lelke ugyanúgy a pokol tüzén égjen majd, mint a kezében lévő szentkép.

Míg úgy tűnik, hogy a gengszterek le tudják rendezni magukban a hit a kérdéseit, addig a római katolikus egyháznak terhes a maffiával fűződő viszony tisztázása. A Keresztapa harmadik részében egyértelműen a Vatikán és az olasz maffia összefonódását ábrázolják. II. János Pál volt az egyetlen pápa, aki felemelte a hangját a szervezett bűnözés ellenében: igen erőteljesen tiltakozott a maffia ellen, azt az ördög torzszüleményének nevezte, és tagjait megtérésre szólította fel. Minderre a Cosa Nostra bombamerényletekkel válaszolt.

A maffia hazáját, a mélyen vallásos Szicíliát 100 éven keresztül egyetlen pápa sem látogatta meg. Tavaly tavasszal azonban XVI. Benedek Palermóba utazott, ahol tudományos konferenciát is rendeztek, amely a maffiával való kánonjogi viszony kérdéseit lett volna hivatott tisztázni. A kérdés ugyanis az, hogy ha egy egyháztagról világi törvényszék előtt kiderül, hogy a maffia tagja, vajon tölthet-e be bármilyen egyházi tisztséget, részt vehet-e a római katolikus egyház szertartásain, és kiszolgáltathatók-e neki a szentségek, vagy a világi törvény elmarasztaló ítélete automatikusan együtt jár-e az egyházból való kizárással. A Vatikán tudósai mind a mai napig nem jutottak döntésre az ügyben, így jelenleg a Bibliára hivatkozva megengedő álláspontot képviselnek, a jobbik lator esetét hozva fel példának. A kérdés csupán az, hogy halála előtt valóban megtér-e a maffiózók ötven, vagy legalább egy százaléka.

Miklya Luzsányi Mónika

A kép innen.
 

• Cimkék:
Mario Puzo maffia Keresztapa vallás gengszter cosa nostra

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére