Mendel megbukott a növénytan vizsgán

A Google ma egy botanikus szerzetesre emlékezik

Két nap múlva, július 22-én lesz 189 éve annak, hogy Johann Gregor Mendel, a tudományos örökléstan megalapozója megszületett. A szudétanémet származású botanikus Ágoston-rendi szerzetes, a brünni Ágoston-rendi monostor apátja volt. Többek között szegénysége miatt választotta az egyházi pályát, akkoriban ugyanis ez biztosította a továbbtanulást. A tudásvágytól hajtott fiatalember huszonegy évesen, a brnói Szent Tamás-kolostorban belépett az Ágoston-rendbe. 1844 és 1848 között teológiát és mezőgazdaságot tanult.

Ma már viccesen hangzik, hogy a világ egyik legnagyobb botanikusa a növénytan vizsgán megbukott, és ezért nem is kapott tanári diplomát. Egy évtized sem telt el, mikor a brünni kolostor kertjében végzett növénykeresztező kísérleteivel megállapította az örökletes jellemzők az utódokba való átjutásának törvényszerűségeit, és ezzel megalapozta a modern genetikát.

Mendel szerzetes festményen megörökítve

A monostor körül sétálva vette észre egy dísznövény nem tipikus változatát, ezért kíváncsiságtól hajtva egy típusnövény közelébe ültette. Utódaikat egymás mellett nevelte, hogy lássa, a következő nemzedékekben közelebb kerülnek-e a jellegeik. E kísérletekkel szerette volna alátámasztani vagy illusztrálni az evolúció első tudományosnak gondolt elképzelését felvázoló Jean-Baptiste de Lamarck nézeteit arról, hogyan befolyásolja az élőlények tulajdonságait a környezet. Azt figyelte meg, hogy a környezet azonossága ellenére az egyes növények utódai többé-kevésbé megtartották a szülők lényegi (és egymástól eltérő) tulajdonságait, vagyis azokat a környezet alig vagy nem befolyásolta.

Ez az egyszerű vizsgálat adta az ötletet az öröklődés mechanizmusának kereséséhez. Ezután fogott hozzá a borsók megfelelő tulajdonságainak kiválasztásához, majd egyedeik irányított keresztezéséhez. Az irányított keresztezést, a véletlenszerű beporzás gátlását elősegítette a borsó pillangós virágának szerkezete és az, hogy az egyes növényeken eltávolította a virágok egyes ivarszerveit (a porzókat, illetve a bibét); így hozta létre az anyai (bibés, magtermő) és az apai (porzós) szülőket.


Posztumusz dicsőség

A munkájának eredményei a Mendel-szabályok, amelyek leírják az örökletes faktorok nemzedékek közötti átjutásának törvényszerűségeit az ivaros szaporodású fajokban. Rájött, hogy minden örökletes tulajdonságot az egyedekben két, meglehetősen stabilis „faktor” határoz meg, míg az ivarsejtekben minden tulajdonságra nézve csak egy „faktor” található (vagyis mai szóhasználattal: az egyedek sejtjei diploidok, míg az ivarsejtek haploidok).

1822-ben úgy halt meg, hogy nem érhette meg a felfedezéseinek elismerését. 1900-ban Carl Correns és Erich von Tschermak cseh-osztrák és Hugo de Vries holland botanikus újra felfedezte a Mendel feltárta törvényszerűségeket; ezeket ők nevezték el Mendel-szabályoknak.

mi
 

• Cimkék:
Mendel genetika botanika google net

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére