Kultúra
2010-12-04 11:34:00
A divatos big band„A zeneletöltések a mi malmunkra hajtják a vizet”
Világsztárok, mint Robbie Williams, vagy Rod Stewart lépnek fel nagyzenekarokkal. A hazai helyzetről Kollmann Gábort, a Jazzmánia big band vezetőjét kérdeztük.
- Egyre több nagyzenekari formációt látni, véleményed szerint újra divatba jöhet ez a fajta felállás?
- Budapesten tíz évvel ezelőtt kezdtek országos big band találkozókat szervezni, és ezután kezdett a vidéki ifjúsági zenekarok, fúvós zenekarok nagy része átalakulni nagyzenekarrá. Emellett új csapatok jöttek létre, amelyek kifejezetten big band zenét kezdtek játszani. Ez a dzsessznek talán az egyik legkönnyebben emészthető ága, ezért nagyobb popularitásra tehet szert, mint mondjuk egy kvartett vagy egy jó zongorista. Úgy látom, hogy az ilyen előadásokra jön a közönség, még úgy is, hogy például a mi zenekarunk, a Jazzmánia big band nem professzionális zenekar.
- Egyre több vendéglátó hely, klub hely igyekszik beépíteni a programjába a dzsesszt is.
- Ez azért is üdvözlendő, mert a közönséghez sajnos nehezen jutnak el a minőségi produkciók, mivel sem a rádió, sem a televízió nem partner a népszerűsítésben. A jazz nem kortárs műfaj, fáziskésésben vagyunk, és ezt később nehéz lesz behozni. Vannak azért törekvések is, ilyen például a dzsessznek a könnyedebb ágára építő Jazzy rádió.
Keresztény big bandek
Big band és himnusz összeegyeztethetetlen fogalmak - csodálkoztak a jazzkritikusok az amerikai The Chris McDonald Orchestra felbukkanásán, ám hamar megbékéltek a jelenséggel. A 18 tagú swinget játsszó csapat az egyik legnépszerűbb amerikai keresztény big band. A tengerentúlon kedvelt műfajban arat még a szintén 18 tagú Ralph Carmichael Big Band és a főleg fúvósokból álló Denver and The Mile High Orchestra. Utóbbi fellépett a 2002-es, Salt Lake City-ben és a 2004-es, Athénban rendezett olimpiai játékokon is.
- New Yorkban, Amszterdamban vagy akár Prágában több lehetőség nyílik a dzsessz zenészek számára, pedig a magyar művészek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket.
- Magyarországon a dzsesszben nincs pénz, ezért ennek a műfajnak mecénásokra lesz szüksége, még akkor is, ha lesz egy pár olyan zenekar, amelyik eltartja magát. Olyan támogatókra van szükség, akik nem kérnek ezer ingyen jegyet egy-egy koncertre, és nem írják elő, hogy a homlokomon is az őt jelképező sálat kell viselnem. Fontos lenne, ha a magyar kulturális vezetés elismerné ennek az improvizatív műfajnak a zenészeit, akik sokszor a létminimum alatt tengődnek.
- A dzsessz réteg-műfaj volta ellenére egyre népszerűbb, főként könnyedebb vállfajai - mint például a smooth - futnak. Mennyire tanulható a dzsesszhallgatás?
- Ezt a saját tapasztalataimmal tudnám érzékeltetni. Először blues zenét hallgattam, aztán egyszer fellépett Miles Davis egy olyan fúziós zenekarral Budapesten, amely kicsit kapcsolódott ehhez a blues-os hangzáshoz. Valahogy át tudtam rá kapcsolni, pedig én swinget – amit ők is játszottak – korábban nemigen értékeltem. Tehát a zenehallgató a dzsessz legkülönfélébb irányából és irányába érkezhet.
- Az internetes zeneletöltések nincsenek jó hatással a zeneiparra, a dzsesszt mennyire érinti a jelenség?
- A technikai fejlődések, a zeneletöltések a mi malmunkra hajtják a vizet. Korábban hazavitted a zenét kazettán és lemezen, így a boltok formálták az ízlésedet. A cd-nek és a lemeznek a varázsa mára megkopott, de talán azért is, mert a hallgató keresgél a neten, és így közvetlenebb kapcsolatba kerül a zenével. A zenehallgatók így azt is meg fogják találni, ami nincs a kirakatban, és el fognak jönni a koncertekre.
Horváth Csaba
|
