Életrajz
2011-09-02 20:22:00
Imre herceg ma 980 évesÖsszeesküvés-elméletek a híres szűzességről
Istvánt a fiával, Imrével együtt avatták szentté 1083-ban, a feleséget, Gizellát pedig 1975-ben boldoggá. Történészek 1000 és 1007 közötti időszakra teszik a születését, az viszont biztosra vehető, hogy Székesfehérváron született.
A Képes Krónika így jellemzi őt: „…szentséges erkölcsökkel volt áldva, úgy is nevelkedett. Szent Imre herceg ifjúsága virágjában volt, isteni ajándékok a közönséges emberi természet fölé magasztalták, fegyverkezve volt az igazság, bölcsesség, vitézség, mérséklet, okosság, tudomány, szerénység és türelem erényeivel, ékes volt a többi katolikus és államférfiúi virtusokkal is, hasonlóan atyjához, Szent Istvánhoz.” Prohászka Ottokár írta Szent Imréről: „hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mintha az országot arasznyi uralmával boldogítja…”
Készült a királyságra
A történészek zöme egyetért abban, hogy István tudatosan készítette fel a fiát az utódlásra, hozzá írta az Intelmek címen ránk maradt útmutatásokat. A felnövekvő Imre – a kor követelményeinek megfelelően – minden bizonnyal edzett ifjú volt, aki nemcsak imádkozott, hanem vívott, lovagolt, vadászott – és készült az uralkodásra. Nevelője volt Gellért püspök, akit Istvánnal és Imrével együtt avattak szentté. A krónikák szerint Gellért hét évig tanította Imrét, többi között a latin nyelvre és a különböző tudományokra, nem utolsó sorban pedig bevezette a papi életbe is. Amikor Imre 15 éves lett, apja vette át a nevelésének az irányítását és a kamasz herceg elsajátította az állam irányításának tudományát is, valamint a diplomáciai ismeretekre is szert tett. A tanulás addig tartott, mígnem betöltötte a huszonnegyedik életévét.
A történeti források említik a tényt, miszerint megnősült, de a feleségéről szinte semmit sem tudunk, a feltételezések szerint lengyel, dalmát, netán görög lehetett. A források szűkösségének oka az Imre-legenda egyik hangsúlyos eleme: a házasságot érvénytelenítő, állítólagos szüzességi fogadalma, amit a sejtések szerint titokban tett.
Házasság és szűzesség?
A korban divatos toposzokkal nem fukarkodó legenda kommentálja is a fogadalomtételt: „Ó, milyen csodálatra méltó az ifjú magatartása, mely a könnyek patakjával fojtotta el a szerelem tüzét, és bár lángot hordozott keblében, nem égett meg annak tüzétől. Hiszen nagy és szinte a halandó természetet felülmúló dolog a test érzékiségét elaltatni, s a vágyat – amit az ifjúkor fáklyái gyújtottak lángra – a lélek erejével kioltani; az érzéki gyönyörök erejét a szellem fáradozásaival megfékezni; élni az emberi nem szokása ellenére; lenézni a hitvestársi vigasztalást; megvetni a gyermekekkel járó gyönyörűséget…”
Sokszor ábrázolták Szent Imrét festményen, vagy szoborba formázva lányos külsejűnek. Ez talán inkább egyfajta negatív elképzelés, a szűziesség metaforája. Miközben évszázadról-évszázadra épült Imre herceg kultusza, kialakult egy összeesküvés-elmélet is, ami arról szólt, hogy tulajdonképpen a fia „férfiatlansága” miatt kétségbeesett apának köze lehetett a fia halálához. A Képes Krónika legitimál, Imre herceg halálakor „… Siratta őt Szent István király és egész Magyarország vigasztalhatatlan, nagy sírással. A keserves, nagy fájdalom beteggé tette Szent István királyt, súlyos kórságba esett; sok napok után is csak alig érte egészsége javulását, de régi épsége nem tért vissza soha többé.”
Összeesküvés-elméletek
És ha már összeesküvés elmélet, akkor egy másik változat is elterjedt. Ennek lényege, hogy az akkoriban igencsak megromlott magyar-német viszony is szerepet játszhatott az ifjú herceg halálában: Szent Henrik halálával férfiágon kihalt az uralkodói család és a leányági öröklés révén, Imre herceg is – akinek anyja, Gizella bajor hercegnő volt – szóba került, mint lehetséges uralkodó.
Amikor felnőtté vált és befejeződött a taníttatása, Imre vélhetően a bihari dukátus ura lett, ami mint trónörököst illette meg és István rábízta a királyi sereg vezetését is. Szent II. Henrik halála után – fentebb már írtunk erről – II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot. Elképzelhető, hogy Imre herceg vezette azt a sereget, amelyik a győri csatában legyőzte a támadókat. A történetírók szerint István le akart mondani a trónról és át akarta adni a koronát a fiának. Ám a herceg helyett annak halálhíre érkezett meg. Imrét vadászat közben valahol Veszprém környékén, egy vadkan sebesítette meg és a sérüléseibe 1031. szeptember 2.-án belehalt.
Simon F. Nándor
|
