Keresztény szemmel a sokszínűségről

Ne temessük a „multikultit”!

„A multikulturalizmus keresztény megmentése” (Multiculturalism: A Christian Retrieval) tanulmányt Jonathan Chaplin, a keresztény etika professzora jegyzi, és a multikulturalizmus sokat támadott eszméjét veszi védelmébe – keresztény szemszögből.

A Theos egy olyan brit kutatóintézet, mely fontos társadalmi és közéleti kérdésekre igyekszik megtalálni az értékelvű válaszokat, és számos figyelemre méltó publikációt jelentetett már meg többek között a szekularizáció, a vallásos oktatás vagy a kreacionizmus témakörében. A Theos törekvése leginkább arra irányul, hogy megtalálja a kereszténység helyét a XXI. század társadalmában. Ennek megfelelően kiadványait nem harcos ellenzékiség jellemzi, sokkal inkább próbálnak befogadó módon közelíteni az egyes modern jelenségekhez. Nincs ez másként a multikulturalizmus esetében sem.

A multikulti sötét oldala

A tanulmány apropójául egyszerre szolgáltak a társadalmi tények és a tényekre adott – Jonathan Chaplin szerint helytelen – politikai válaszok. A tények szerint Nagy-Britannia egyes nagyvárosi kerületei vallási és kulturális gettót alkotnak. A tanulmányban idézett adatok szerint olyan angol nagyvárosokban, mint Birmingham vagy Leicester, a bevándorló háttérrel rendelkező lakosság 2025-re többségbe kerül az „őslakosokkal” szemben.

Európai jelenség. Fotó innen

És ez – tehetjük hozzá – európai jelenség, Neukölln is inkább török, mint német, a párizsi vagy marseille-i banlieue-k is inkább tartoznak a Maghrebhez (az észak-afrikai iszlám világ), mint a Francia Köztársasághoz. Korábban sokan ünnepelték a multikulturalizmust, mint ami – „Virágozzék minden virág!” – valódi színt visz a nyugati társadalmakba, ma viszont a „multikulti” inkább már azt jelenti, hogy eltérő kultúrájú közösségek teljesen szeparálódva élnek egymás mellett, anélkül, hogy kapcsolat lenne közöttük, anélkül, hogy megértenék egymást, és anélkül, hogy közös értékeikkel a társadalmi összetartozást erősíthetnék.

A politika a zárt közösségekkel az elmúlt évtizedekben nem nagyon tudott mit kezdeni, pedig elsősorban szociális téren sokat tudott volna tenni az integráció előremozdításáért. A nagyvárosi zavargások, és a nyugati nagyvárosok bekapcsolódása a nemzetközi terrorizmus infrastruktúrájába pedig sokkolták a közvéleményt. Nem csoda, hogy az európai vezetők is kezdik megtalálni a multikulturalizmust. Tavaly Angela Merkel mémet kancellár jelentette ki, hogy az álom, amely szerint a „multikulti” társadalomban az emberek „boldogan élnek egymás mellett” egyszerűen nem működik Németországban.

Idén tavasszal Nicolas Sarkozy francia elnök szögezte le: „Ha valaki Franciaországban él, akkor az ember elfogadja, hogy beleolvad az egyetlen olyan közösségbe, amely a nemzeti közösség. Ha valaki ezt nem akarja elfogadni, akkor nem látjuk szívesen”. David Cameron pedig konkrét lépésekről beszélt: a brit miniszterelnök a kulturális szervezetek finanszírozásában követelményként szögezné le a szólásszabadság, a demokratikus alapértékek és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását.

Jonathan Chaplin szerint annak ellenére, hogy a brit kormányzat valóban tett méltányolható erőfeszítéseket a „közös nemzeti értékek” megfogalmazása terén, a definíciós kísérlet „nélkülözi az intellektuális mélységet”, és ami talán még nagyobb baj, a „motiváló erőt is”. A kutató szerint a XXI. század rendkívüli sokszínűséget felvonultató társadalmaiban a multikulturalizmus értékei nélkülözhetetlenek.

Ha negatívan értékeljük a multikulturalizmust, akkor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük: „Sietségünkben, hogy pusztán a sötétebbik oldalát nézve újraértékeljük a multikulturalizmust, nem szabad figyelmen kívül hagynunk hozzájárulását egy igazságos társadalom megvalósulásához. (…) Nem szabad elvetnünk a multikulturalizmus eszméjét, hanem újra kell fogalmaznunk egy mérsékeltebb, fegyelmezettebb és ezért sokkal meggyőzőbb módon.”

A pozitív multikulti

Ahogy azt a multikulturalizmus „sötét oldalá”-ról írva érzékeltette, Jonathan Chaplin is elismeri, hogy egy állam nem lehet teljesen semleges, néha muszáj választania a különböző tradíciók, vallások, kultúrák között. De emellett Chaplin azt is kiemeli, hogy a nagyobb sokszínűség több pozitív értéket is visz a társadalomba. A multikulturalizmus elfogadása révén olyan – egyébként Locke és Voltaire óta az európai tradíció részét képző – nemes eszmék válhatnak alapértékké, mint például a nemzeti kisebbségek és a vallási közösségek védelme.

A brit társadalom sokszínűségében rejlő értékek megőrzéséhez ezért a Theos kutatója nem a multikulturalizmus elleni támadást, hanem a szigetországi kisebbségek közti párbeszéd erősítését tartja szükségesnek. „A kormányzat fenntarthatna egy olyan méltányos és valóban működő hálózatot, mellyel az etnikumok és vallások közti párbeszédet keresők, a határokon átjárók valamennyi védelmet és segítséget élvezhetnék.”

Kell a párbeszéd. Fotó innen

Jonathan Chaplin tanulmányának az egyik fő célja, hogy a keresztényeket mozgósítsa a multikulti gyakorlatban való részvétel mellett. Ahogy írja: „A kereszténység egyáltalán nem naiv, és tudja, hogy a nemzetiségi identitás vagy a vallásos hit zászlaja alatt gyakran gonosz szándékok rejtőznek. De éppen ezért a domináns pozícióban lévő kereszténységnek kötelessége, és egyben jól felfogott érdeke, hogy a különböző kultúrák és vallások jó oldalát juttassa győzelemhez. A kereszténység a párbeszéd és megértés folyamatainak vezetőjeként hozhatja ki a legtöbbet és a legjobbat a multikulturalizmusból.”

A kutató szerint nem lehet „fentről”, a kormányzat szintjéről valódi jelentéssel bíró társadalmi kötelékeket létrehozni, és valóban működő morális kapcsolatokat kifejleszteni. A valódi kulturális és vallási párbeszéd csak a civil társadalomban jöhet létre. „Nap mint nap zajlanak vallások közti találkozók – az utcasarkokon, az otthonokban, az iskolákban, az üzletekben és a munkahelyeken, bárhol –, ahol a különböző hátterű emberek megtárgyalják egymás között a közösség gondjait és reményeit.”

A mindennapi tapasztalatokból kinövő multikulturális megértésre Jonathan Chaplin egy keresztény asszony példáját hozza fel, aki egyik nap megelégelte, hogy a szomszéd zsinagóga udvarába átnézve mindig ugyanazt az elhanyagolt kertet látja. Ez az asszony ugyanis ahelyett, hogy panaszkodásba kezdett volna a „rendetlen szomszédokról”, a saját kezébe vette az ügyet, és a környékbeli zsidó gyerekek segítségével egy igazi „bibliai kertet” varázsolt a lepusztult udvar helyébe. A kutató szerint az ilyen kezdeményező hozzáállás lehet a „pozitív multikulturalizmus” kiindulópontja.

„Az együttélés legegyszerűbb gesztusai – akár vallásos indíttatásúak, akár nem – könnyen a kölcsönös megértés, sőt, akár a barátság alapjaivá is válhatnak.”

E. V.

A nyitókép innen

• Cimkék:
multikulturalizmus politika integráció keresztények

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére