Süveges Gergő a népességfogyásról

Tízmillió alatt

Borzongunk, népességszámlálunk, vészharangot kongatunk, reprodukciós rátákat böngészünk; a végeredmény ugyanaz: fogy a magyar, már csak hétszámjegyű a lélekszám.

Szörnyű. Szörnyű? Lehet, hogy szörnyű…

Magyar szempontból mindenképpen az. De ha gépen szállunk fölébe, ha képesek vagyunk más perspektívából, mondjuk egyetemes (azaz: katolikus) ügyként rátekinteni, és emberiség-szinten gondolkodni, akkor…

Teszek egy kísérletet, hátha kikerekedik belőle valami.

 „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog” – a Teremtés könyvének isteni parancsa ez.

És bárhogy keresem, sehol nem találom a Szentírásban, de még az egyház (értsd: a sajátom, a katolikus), avagy egyházak tanításában sem, hogy kifejezetten a magyar nemzetnek kellene termékenynek lennie, hogy speciálisan a magyar földet kellene betöltenünk, vagy a magyar halak és magyar madarak fölött kellene uralkodnunk. Magyarul: az emberiségnek szóló kollektív parancs ez, amelyet teljesítenünk kell. Márpedig az emberiség kollektíven alaposan túl is teljesíti a feladatot. (Ökológiai lábnyom, a Föld eltartóképessége, Kína és India… nem szaporítom.)
Félreértés ne essék: nem vagyok büszke arra, hogy fogyunk. De azt sem gondolom, hogy egy nemzet boldogsága a lélekszámával egyenesen arányos.

Lehet, hogy magyar szempontból fontos, hogy hányan vagyunk. Az üdvösség szempontjából viszont teljesen mellékes. Hiszen az Újszövetség alapján állunk; pontosan annyira vagyunk kiválasztott nép, mint minden más nemzet a földön: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! (…) S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Nem csak a magyarokkal. Mindenkivel.

A szerző további írásai a www.suvegesgergo.hu oldalon találhatók.

Süveges Gergő összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére