Szabados Ádám az e-bookról

Tényleg leáldozóban a nyomtatott könyvek kora?

Az e-book megjelenése kapcsán sokan kongatják a vészharangot, hogy az új technológia a könyvkiadás alkonyát jelzi, a papírkönyvek előbb-utóbb ugyanúgy el fognak tűnni, mint ahogy leáldozott a gramofon, a bakelit lemez, a szalagos magnó, a kazetta, az írógép vagy a távíró ideje. Régen kőtáblára írtak az emberek, aztán papiruszra, majd pergamenre. Egy nap kitalálták a kódexet, majd a papírgyártás technológiáját, később pedig a könyvnyomtatást. Minden újítás a régi technológia halálával járt. Ugyanígy lesz a könyvekkel is – mondják a trendkutatók –, nemsokára olyan ritkaság lesz egy papírra nyomtatott könyv, amilyen ritkaság lett Gutenberg után a kézzel írott kódex.

Megmondom őszintén, nagyon sajnálnám, ha így lenne. Nem a változást sajnálnám, hanem a könyvek elvesztését. Éreztem némi nosztalgiát a bakelit lemezek és a kazetták után is, de beláttam, hogy a CD és az mp3 felvételek letöltése könnyebben kezelhető. Ma is megdobban a szívem egy régi írógép láttán (első dolgozataimat ilyenekkel csattogtattam indigós papírra), de igazából örülök annak, hogy ma már szövegszerkesztővel dolgozhatom. Sajnálom, hogy a kézzel írt levelek kora lejárt, de még azzal kapcsolatban is belátom: az e-mailnek köszönhetően ma jóval több levelet küldök, mint amennyit a „snail mail” idejében postára adtam. Nem vagyok a technológia megszállottja, de nem vagyok a technológiai fejlődés ellen sem, ha annak van értelme. A nyomtatott könyvek eltűnését viszont egyelőre csakis veszteségnek élném meg, kifejezetten gyászolnám a sok évszázada bevált technológia halálát.

Drótanya és szőranya

Az ok egyszerű: szeretem a papírra nyomtatott könyveket. Szeretem a papír rugalmasságát és a könyv szagát. Az e-booknak nincsen szaga, és olyan merev, mint egy kőtábla. Szeretem, hogy a könyvet lapozni lehet – na nem egy gombra vagy nyílra kattintva, hanem kézzel, az ujjaimmal. A papírkönyvből melegség árad, az e-book fém és műanyag. Az e-book számomra drótanya, a papírkönyv a szőranya. Az e-book ráadásul képernyőt feszít közém és a szöveg közé, az olvasás így olyan, mintha egy rabot látogatnék meg, akivel csak ablaküvegen át beszélhetek. Az e-book börtönbe zárja a szöveget, melynek őreiben egyáltalán nem bízom. (Volt más is, akinek elvesztek már digitálisan tárolt adatai?) Az e-book számomra virtuális valóság. A nyomtatott könyv a valóság. Az a valóság, ami a polcomon van, nem az, ami áramköröktől és mikrovezetékektől függ.

Ablaküvegen át beszelgetek

Az érzéseim persze nem változtatnak a trenden, ha tényleg elérkezett a könyvkiadás alkonya. Hacsak nem érez rajtam kívül nagyon sok ember még úgy, mint én. Meglehet, nem is olyan elrugaszkodott ez a gondolat. Nemrég egy cikk kapcsán váratlan remény ébredt bennem, hogy talán még sincs vége a nyomtatott könyvek korának. A reményt Lev Grossman, a New York Times újságírójának egy felvetése ültette belém. Grossman azt az elsőre meghökkentő véleményt fogalmazta meg, hogy az e-book valójában nem az a technológiai előrelépés, aminek hisszük. Az e-book minden külső varázsa (?) ellenére egyáltalán nem forradalmi technológia, inkább egyfajta technológiai ellenforradalom. Ha pedig ez így van, akkor az e-book hosszú távon nem lesz képes felváltani a papírkönyveket. Mire gondolt Grossmann?

Versenyhelyzet és versenyhátrány

Az előbb említettem a papirusztekercsek és a kódex közötti technológiai váltást. A kódex (a mai könyv elődje, összefűzött pergamenívek két bőrrel bekötött és kapoccsal összefogott fatábla között) a negyedik századtól fokozatosan háttérbe szorította a tekercsre írt szövegeket. A kódexek megjelenése után egy ideig használatban maradtak még a tekercsek is, de végül a kódex forma vált egyeduralkodóvá. Vajon mi volt a kódex előnye a tekerccsel szemben? – teszi fel a kérdést Grossman. Miért szerették jobban az emberek a kódexet a tekercseknél? A válasz nagyon fontos, mert ebben rejlik a nyomtatott könyv túlélésével kapcsolatos reménységem. A kódex lehetővé tette a nem lineáris olvasást! A tekercsek kigöngyölítésekor fokozatosan bontakozott ki az olvasók előtt a szöveg. A kódex ezzel szemben lehetővé tette, hogy ha az olvasó úgy döntött, előre lapozhatott a szövegben, majd vissza is, és ott nyithatta ki a könyvet, ahol éppen akarta. A kódex olyan szabadságot adott az olvasó kezébe, melyre a tekercs nem volt képes. Természetesen a tekercset is lehetett nem-lineárisan olvasni, csak az sokkal macerásabb volt. És itt van a lényeg! Az e-book a non-linearitás tekintetében nem versenyképes a papírkönyvekkel.

A digitális forradalommal kapcsolatban éppen azt szoktuk ünnepelni, hogy támogatja a nem lineáris olvasást. Ez általában igaz is. Az interneten linkek segítésével száguldozhatunk tartalom és tartalom között, oda ugrálunk a világháló felületén, ahova éppen kedvünk tartja. Az e-book azonban éppen ebben a tekintetben nem jelent előrelépést a papírkönyvekhez képest. Aki próbált már lapozgatni e-bookban, az tudja, hogy ez még keresőfunkciókkal is macerásabb, mint a nyomtatott könyv esetében. Az e-book engedelmessége darabos és közvetett. Aki ezt máshogy éli meg, azt nem ítélem el, de nem is értem meg. Az e-book tehát éppen azon a területen van komoly versenyhátrányban a papírkönyvvel szemben, amely eredetileg a könyv győzelmét hozta a tekercs fölött! Az e-book visszavesz az olvasó szabadságából, mellyel annak idején a kódex ajándékozta meg.

A hasznos technológia célja az, hogy könnyebbé, kezelhetőbbé tegyen egy tevékenységet. Az e-book bizonyos tekintetben ezt a célt be is tölti, hiszen egyetlen könyvnyi helyen könyvtárnyi irodalmat tárolhatunk, hordozhatunk, és adott esetben olvashatunk. De nem fizetünk-e ezért túl nagy árat? A praktikus nyereségek lélektani hozadékaként nem éppen a kódex technológiai forradalma előtti állapotba, a tekercsek lineáris világába térünk vissza? Megéri az e-bookkal járó nyereség ezt az árat? Valóban olyan fontos, hogy egy gépben ezer és ezer könyvet tárolhassunk? Talán igen, és ezért az e-book hasznát én sem kérdőjelezem meg. De nézzünk szembe a ténnyel: egyszerre általában csak egy könyvet olvasunk. Most őszintén: nem jobb érzés, ha azt a könyvet könyvként vehetjük a kezünkbe? És ha a kávé véletlenül ráömlik, nem vigasztaló a gondolat, hogy csak egyetlen könyv látta kárát, és nem egy egész könyvtár?

A szerző további írásai itt olvashatók.

Szabados Ádám összes blogbejegyzése

• Cimkék:
ebook kódex nyomtatott könyv lev grossman new york times olvasás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére