Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szerdahelyi Miklós blogbejegyzése
2011-11-17 21:30:00

Az ördög létezése alapvető tanítás

Miért rejtőzik a Sátán?

Tanult emberek körében divatos kételkedni mindenfélében – Istenben, a Szentháromságban, a megtestesülésben, a csodákban, az egyházban –, ám a Sátán annyira idejétmúlt lény, hogy már említeni sem érdemes.

Egyesek szerint viszont ez tudatos stratégia a Kísértő részéről. Az mindenesetre bizonyos, hogy a modern ember kételkedése önmagában nem bizonyítja a Sátán nemlétét, és nem cáfolja a korábbi korok elképzelését az ördögről és más gonosz szellemekről. Honnan tudhatjuk hát, hogy mi a valóság? Nos, ha konkrét tapasztalataink nincsenek a gonosz lélek létezését illetően – nekem hála Istennek, nincsenek –, akkor elsősorban a kinyilatkoztatás alapján tudhatjuk, hogy léteznek angyalok, és bukott angyalok is: vagyis ördögök. Jézus a vezérüket e világ fejedelmének nevezi, és azt mondja ő a mi igazi ellenségünk, akitől leginkább félnünk kell, mert képes elpusztítani a lelkünket is.


A Sátán csak értelmezés kérdése?

Ám nem lehet-e, hogy Jézus képletesen értette ezt? Ki mondhatná meg, hogyan is kell helyesen értelmezni a szavait? Azonkívül, Jézus a tanulatlan néphez beszélt az ő nyelvükön, de nekünk – tanult embereknek – vajon hogyan mondaná? Valóban, Jézus olykor képletesen beszélt – például: „én vagyok az ajtó (János 10,9)” –, ám a Sátán létezését nem képletesen értette. Honnan tudhatjuk ezt? Először is át kell gondolnunk, hogy egy szövegnek nem mi, olvasók adjuk az értelmet – ahogy azt a posztmodern filozófia tanítja –, hanem a szerző, vagyis a szerzőnek szerzői jogai vannak. Ha levelet kapsz, melyben felszólítanak, hogy fáradj be az adóhatósághoz, tisztázni kétes adóbevallásodat, azt nem értelmezheted át szabadon – például úgy, hogy nyaralást nyertél. Vagyis átértelmezheted – de a bíróság előtt egykettőre el fog menni a kedved a posztmodern filozófiától.

A kardinális kérdés tehát a Sátán létezésével kapcsolatban az, hogy Jézus mit értett az alatt, amit mondott – ez talán mégsem olyan meglepő. És ahhoz, hogy belássuk, a hagyományos értelmezés helyességét – vagyis azt, hogy Jézus a Sátán létezését nem képletesen értette –, elég abból kiindulnunk, hogy Jézus jó tanító volt; ezt Vele kapcsolatban senki, még ellenségei sem vitatták. Mint Jó tanító Jézus tisztában volt kora kultúrájával, és a hallgatóságának szellemi színvonalával, és úgy beszélt, hogy jól értsék, és hogy a lényeget értsék. Jézus tudta, hogy amikor azt mondja „én vagyok az ajtó” senki nem fogja rajta keresni a kilincset, ám amikor azt mondta „Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani (Máté 10,28)”, tudta, hogy szó szerint fogják érteni. És ez is volt a szándéka. És ezt mondja a mai értelmiségieknek is.


El fog menni a kedved a posztmodern filozófiától (Gustav Doré illusztrációja az Isteni színjátékhoz)

Az ördög létezése alapvető tanítás – doktrína –, amelyet a keresztények az első századtól kezdve hittek, és amelyet nem áll szabadságunkban megkérdőjelezni anélkül, hogy magát a kereszténységet ne kérdőjeleznénk meg. Hiszen ha ezen a ponton kijavítjuk Jézust, akkor miért ne javítanánk ki máshol is, valahányszor ellentmondásba kerül a korszelemmel vagy a nekünk kedves filozófiákkal. Nem Őt kell beszuszakolni a mi kategóriáinkba, hanem nekünk kell átalakulnunk az Ő kategóriái szerint – hiszen Jézusé a szerzői jog, Ő az élet szerzője.
Ha az a benyomásunk mégis, hogy a kereszténység mintha megfeledkezett volna a Kísértő jelenlétéről, igazunk is van, meg nem is. Intézményes szinten a hitletétemény őrzői nagyon is komolyan veszik a Sátán létezését és munkálkodását: meglepő lehet például, de a katolikus egyház máig érvényes törvényei szerint minden egyházmegyében kell ördögűzőnek lennie – és van is. Bizonyos protestáns felekezetek szintén jeleskednek e téren, ám ezt senki nem veri nagydobra az ördögűzések érzékeny és személyes természete miatt – és talán azért sem, mert nincs szükség indokolatlan félelemkeltésre.


Ördögök a küszöbön


Ördögök embereket szállnak meg, és mégis indokolatlan félelemkeltésről beszélünk? Igen, noha a Sátán és a gonosz szellemek valóságosak – és ezzel tisztában kell lennünk –, azt is érdemes észben tartani, hogy a megszállások igen ritkák, és általában akkor történnek, ha az ember kezdeményez valamilyen módon (okkult tudományokkal való kísérletezéssel például). A Gonosz nem a hitünk középpontja, hanem mindössze egy veszélyforrás, egy vadállat, amelyről csak azért érdemes tudnunk és beszélnünk, hogy bajba ne kerüljünk – kerülnünk kell a beteges érdeklődést a sátáni iránt, nehogy túl közel merészkedjünk, és széttépjen.

Tehát tudnunk, és beszélnünk is kell az ördögök valóságos létezéséről, hogy okosan elkerülhessük a veszélyt, de rettegnünk nem kell, mert végső soron a Sátán célja nem más, minthogy szabad akaratunkból, önként és dalolva, elégedetten vessük meg Istent – magunkat pedig a mélységbe, az ő karjaiba –, és ehhez mindössze a bűneinkre és a hitetlenségünkre van szüksége, nem pedig az ijesztgetésünkre és a megszállásunkra. Rejtőzködése így meglehetősen ésszerű, ha belegondolunk.


Az ördögűzés létező gyakorlat (részlet a Rítus című filmből)

Mit számít neki, ha nem hiszünk benne, amíg Isten létezésével és akaratával kapcsolatban is tudatlanságban tarthat minket? Miért reklámozná nyíltan vérszomjas rosszakaratát, ha az uralkodó posztmodern humanizmus önként tagad minden objektív értéket, és tesz meg annyi rosszat? Amíg az emberek válogatnak a vallások között, és az igazságról azt gondolják, hogy relatív; amíg a tévé és a pop-pszichológusok azt hirdetik, hogy mindössze önbecsülésre van szükségünk; amíg a pornó, a promiszkuitás és a válás kulturális norma; és amíg az anyák megölhetik nem tervezett gyermekeiket, majd bolond lenne a Sátán felfedni a jelenlétét. A végén még megtérnénk!

A keresztények is minél tudatlanabbak, és minél inkább az a benyomásuk, hogy „az” egy elavult doktrína, amit talán képletesen is lehet érteni; minél ritkábban hangzik el a szószékről a Sátán neve, ő annál jobban örül. Vigyázzunk hát! Összegezve végül, a két végletet kell kerülni: a tudatlanságot és a beteges érdeklődést a sátáni iránt.

(Nyitókép innen.)

Szerdahelyi Miklós összes blogbejegyzése

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.