Négy ok, amiért a keresztények örülnek Jézus mennybemenetelének

Mi lesz azzal, aki gyilkolt vagy paráználkodott?

Jézus mennybemenetelének ünnepe (katolikus szótárban áldozócsütörtök) van ma. Az evangéliumok szerint Jézus negyven nappal a feltámadása után elragadtatott tanítványai
szeme elől, és átment a láthatatlan világba. Miután elküldte követőit a népekhez, hogy
hirdessék a bűnbocsánat és az örök élet evangéliumát, testileg eltávozott tőlük, hogy
visszatérjen Atyjához a dicsőségbe. A keresztények számára ez akár gyásznap is lehetne, mégis ünneplik Jézus mennybemenetelét. Miért örülnek Jézus követői a Mester távozásának? Ha megértjük Jézus mennybemenetelének jelentőségét, megértjük a keresztények örömét is. A mennybemenetel legalább négy okot ad Jézus követőinek az örömre.

1. Jézus: uralkodó

A keresztények hite szerint Jézus a mennybemenetelekor „az Atya Isten jobbjára ült”, hogy megkezdje messiási uralkodását. A legkorábbi keresztény hitvallás egyszerű, de bátor hitvallás volt: Jézus Krisztus Úr (Ιησούς Χριστός Κύριος)! Az első században, a császárkultusz kibontakozása idején egy másik úr nevének zászlóra tűzése ijesztően provokatív lépés volt, keresztények tömegei az életükkel fizettek érte. Ha Jézus a Κύριος, akkor a császár Jézus szolgája. Ezt az isteni titulusra áhító császárok nyilván nem tolerálhatták. Az első századok keresztényüldözései elsősorban ebből a konfliktusból fakadtak, és a keresztények felvállalták a küzdelmet. Abszolút engedelmesség csak abszolút uralkodónak jár, és egyetlen abszolút uralkodó van: Jézus Krisztus. Ez a meggyőződés különösen meglepő annak a fényében, hogy Jézus első követői személyesen ismerték a Názáretit, együtt ettek, ittak, aludtak vele. Csodáit és feltámadását látva azonban elhitték, hogy ő Isten emberi testben. Nem egy isten, hanem az Isten. „Pro Christo!” (Krisztusért)
kiáltással mentek a lángokba vagy az oroszlánok elé, mert tudták: ha Krisztus az úr, akkor végső soron semmi nem árthat nekik, még a császár és a halál sem.

2. Jézus kezében van az ítélet

A keresztények örülnek Jézus mennybemenetelének, mert Jézus ezáltal megkapta a jogot a
végső ítéletre. Ő lesz az, aki végül igazságot szolgáltat, és minden igazságtalanságot helyre
tesz. Jézus tanítványai világszerte, felekezeti hovatartozástól függetlenül vallják, hogy
Jézus „leült a mindenható Atya Isten jobbjára, onnan jön el ítélni élőket és holtakat”. Jézus
követői tudják, hogy a világ kritikája és ítélete nem az utolsó szó. Jézusé lesz az utolsó szó.
Azé a Jézusé, aki először azért jött, hogy Isten kegyelmét közvetítse, és meghaljon a bűnösök
helyett, de másodszor azért jön majd, hogy ítéljen a világ felett. Akik Jézusban hisznek,
nem félnek az ítéletétől, mert nála keresnek menedéket Isten igazságos haragja elől. Jézussal
azonosulva elszenvedték már – őbenne – a bűn feletti ítéletet, és átmentek a halálból az életre.
A keresztényeknek jó hír, hogy Jézusé az ítélet.

3. Jézus közbenjár a követőiért

Jézus a mennybemenetelekor az Atya előtti közbenjárója lett azoknak, akik benne
reménykednek. A keresztények számolnak azzal, hogy Isten gyűlöli a bűnt és a gonoszságot,
és jogosan ítél majd. De azt is tudják, hogy Jézus saját vérét vitte be a mennyei szentek
szentjébe engesztelő áldozatul, és ez az áldozat most is az Atya előtt van. Miután Jézus
egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Atya jobbjára ült, és áldozatával
közbenjár a benne hívőkért. Aki Jézus nevét veszi magára, annak a számára Isten bűn feletti haragja örökre elégtételt kapott. Nem találkozik többé Isten haragjával, akkor sem, ha a
legszörnyűbb bűnöket követte el: gyilkolt, paráználkodott, hamisan tanúskodott, egész
életében a szomszédjára irigykedett. Ha Jézus előtt megalázta magát, úrnak ismerte őt el, és
kérte, hogy legyen a közbenjárója, nincs többé semmilyen ítélet a számára. „Jézus egyetlen
áldozatával örökre tökéletessé tette a vérével megszentelteket.” Ez valódi örömhír Jézus
követőinek.

4. Jézus elküldhette a Szentlelket

És végül, a keresztények azért örülnek a mennybemenetelnek, mert eltávozva Jézus
elküldhette maga helyett a másik Pártfogót, a Szentlelket. Jézus testi formában egyszerre csak
annyi emberrel tudott együtt lenni, ahányan őt látták, körülvették, megérintették. A Szentlélek
eljövetelével azonban megnyílt a lehetőség, hogy ezrek, tízezrek, százezrek, milliók
lehessenek vele közösségben. „Jobb nektek, hogy elmegyek, mert így elküldhetem nektek a
Szentlelket” – mondta tanítványainak még halála és feltámadása előtt. Mennybemenetele után
tíz nappal leszállt a Szentlélek a tanítványokra, és megkezdődött az evangélium hirdetése. Jézus a Szentlélek által minden nap tanítványaival van, a világ végezetéig – vagyis az ítélet napjáig, amikor újra személyesen jelenik meg, hogy pontot tegyen a történelem végére, és elhozza Isten örök országát annak teljes dicsőségében.

Ha Jézus valóban a mennybe ment, nem nehéz belátni, hogy végső soron minden a hozzá
való viszonyunktól függ. Követői szerint nincs nála nagyobb úr. Állhatunk mellé is, de
dönthetünk ellene is. Mindenképpen bíránk lesz, de ha akarjuk, lehet közbenjárónk is. Ez a
mennybemenetel üzenete, ez a keresztények örömhíre a világnak.

A szerző további írásai  itt olvashatók.

Szabados Ádám összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére