Szabados Ádám Stephen Hawking és N.T. Wright vitájáról

Mennyország: mese azoknak, akik félnek a sötétben?

Az elmúlt időszakban rengeteg médium idézte a súlyosan mozgáskorlátozott állapotában is brilliáns elmével rendelkező Stephen Hawking provokatív megállapítását, miszerint „a mennyország kitalált tündérmese azoknak, akik félnek a sötétben”. A The Washinton Post nemrégiben „What Stephen Hawking doesn’t understand about heaven” (Amit Stephen Hawking nem ért a mennyel kapcsolatban) címmel közölte N. T. Wright durhami anglikán püspök rövid válaszát.

Wright arra figyelmezteti a természettudóst, hogy mondatával egyrészt átlépte kompetenciájának határait, másrészt semmi újdonságot nem mondott, hiszen csak egy régen ismert – és cáfolt – filozófia állítását ismételte meg. Az alábbiakban Wright cikkét szeretném magyarra fordítva teljes terjedelmében közzétenni.

„Lehangoló látni, amint Stephen Hawking, szakterületének egyik legkiemelkedőbb elméje olyan dolgokról kezd szaktekintélyként megnyilatkozni, melyekről láthatóan kevesebbet tud, mint sok átlagosan művelt keresztény. Persze, sok ember gondol úgy a mennyre, mint valami halálon túli rózsaszín álomra, hogy a meghalás gondolata kevésbé tűnjön borzalmasnak a számára. Nem kérdés az sem, hogy a probléma az emberi fajjal egyidős.

Azonban a Bibliában a ’menny’ nem ’egy hely, ahova az emberek halálukkor mennek’. A Bibliában a menny Isten tere, míg a föld (vagy ha úgy tetszik, a ’kozmosz’, vagy a ’teremtés’) a mi terünk. És a Biblia világosan tanítja, hogy a kettő átfedésben van egymással és összekapcsolódik. A régi zsidóknak a templom volt a hely, ahol ez megtörtént; a keresztényeknek Jézus ez a hely, és utána, meglepő módon, magukban a keresztényekben történik meg, mert ők is, a lelkükben Isten temploma lettek.
 

Hawking a ’mennybemenetel’ meglehetősen primitív és a Bibliától elrugaszkodott képével dolgozik. Jó, persze, ha Hawking a halál utáni élet teljes egészében keresztény, kétlépcsős képével találkozna (először ’Krisztussal’ a ’mennyben’ vagy ’paradicsomban’, majd utána a testi feltámadás, amikor Isten megújítja az egész világot), kétségkívül elvetné mint valami hihetetlen dolgot. Én csak azon gondolkodom, vajon rászánta-e valaha magát, hogy magasan kalibrált értelmével megvizsgálja a Jézusal és a feltámadással kapcsolatos bizonyítékokat. Kétségeim vannak, Angliában a legtöbb ember nem veszi ehhez a fáradságot. Viszont ameddig ezt Hawking nem tette meg, a mennyről mondott véleménye nem ér többet, mint az én véleményem az atomfizikáról; vagyis nem ér szinte semmit.

És hogy a teremtés önmagát okozta-e? Azon töröm a fejem, vajon Hawking tudja-e, hogy pusztán a régi epikureus felfogás egy változatát kelti életre, melyben az istenek távoliak, nem számítanak, a világnak és az emberi életnek pedig önmagát kell működtetnie. Ez aligha a bizonyítékok tanulmányozása révén leszűrt végkövetkeztetés, ez egy ismert világnézet, melyet a felvilágosodás óta a legtöbbi nyugati ember magáénak vall. Ez által a világnézet által a szekuláris demokrácia önmagát abszolútnak vélheti, számos – és éppen manapság nyilvánvalóvá váló – kudarca ellenére is. Nyomasztó, hogy Hawking úgy tűnik, nincs tudatában ennek, ezért nem is gondolkodott el azon, hogy az epikureus felfogásnak lehetnek rendkívül szofisztikált ókori és modern kritikái, melyeket meg kellene vizsgálnia. Többek között a keresztény kritikát, amely, ahogy már említettem, Jézusban összpontosul.

Persze a ’tudomány és vallás’ régi szembeállítása is ennek a világnézetnek a hatására született, és szükséges ma már újragondolni. A korai keresztényeket inkább meghökkentette volna, ha azt látják, hogy világnézetüket a ’vallás’ cimkével látják el. A kereszténység ugyanis filozófia volt, politika, kultúra, elhívás… a ’vallás’ kategória a probléma része, nem a megoldásé.”

Azt hiszem, N. T. Wright fején találta a szöget.

A szerző további írásai itt olvashatók.

Szabados Ádám összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére