Ajándék és lehetőség, ami nyitott mindenki számára

Keresztényként a Tilos rádióban

A Tilos rádiót a Barangó-ügy miatt illik nem szeretni keresztény körökben, meg különben is gyanús, anarchista, értéktelen és dekadens. Mint ahogy a Tilosban a keresztény kifejezés a buta, begyöpösödött emberek összességét jelenti, és legjobb esetben is nevetség tárgya az, aki egy képzeletbeli baráttól várja a megváltást és a kiteljesedést. Természetesen általánosítok, mert vannak kivételek. Köztük én.

Három évig voltam műsorkészítő a Tiloson. Free Cinema néven készítettünk filmes műsort kéthetente, aztán ugyanúgy, ahogy mindenből, ebből is kipörögtem a különböző addiktív anyagok miatt. Voltak jó adásaink, voltak kevésbé jó adásaink. Amire én személyesen szívesen emlékszem vissza, hogy sokfajta filmes és filmközeli ember megfordult vendégként nálunk, forgatókönyvírótól kezdve, rendezőn át filmfesztivál-szervezőig. Én továbbra is szeretem a Tilost, főként a zenei sokszínüség és néhány ember miatt. Emellett keresztény vagyok, Jézus Krisztust tartom megváltómnak, és örülök annak, hogy az Isten szeret minket.

Egyik utolsó emlékem a Tilosról az, hogy már nem mint műsorkészítő, hanem mint aktív függő keveredek oda valamikor három éve, találkozom a rádióban egy lánnyal, akit régóta ismerek, egyetem, film, Tilos kapcsán, félig agresszíven, félig szánalomért esedezve pénzt kérek tőle, csak pár ezer forintot, követem onnan a metróig és könyörgök neki, csak pár rongyot adjon, élet-halál kérdés. Végül csak azért pattanok le, mert a szokásos módon rámmozdulnak a bkv-s biztonsági őrök. Szóval az utolsó kép a Tilosról nem kellemes. Sok helyszínnel vagyok így.

Kolorlokál

A beszélgetésünk témája a Kolorlokálban a függőség(em) volt, a drogkarrier, az első leállás, a filmes újságírás, a visszaesés, a rehab, a hit. Volt egy-két betelefonáló is, és én végig nagyon emberinek, horribile dictu szeretettelinek éreztem a közeget.
A beszélgetés két részletben meghallgatható

itt

és itt

Nyitott kapu

Barangó 2003-as Karácsonyi mondatára a rádióban (Kiirtanám az összes keresztényt!) egyetlen keresztényi választ találtam a neten, ami a betiltás, sóval behintés és a Tilos kiirtására való felszólítás helyett a Krisztusi elfogadást és a megértést hirdette: „Szent István első vértanú példáját követve imádkozunk azért a személyért, aki ezeket a kijelentéseket tette, és kérjük Isten segítségét, hogy hazánk életét ne a gyűlölködés és hangulatkeltés, hanem az igazságosság, a szeretet és a béke jellemezze” – reagált akkor a hírre Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.

A műsor vége felé került szóba a megtérésem. Én egy keresztények által működtetett drogrehabilitációs otthonban tértem meg, és Csejdy András, a Tilos rádió egyik alapítója (műsorkészítő a kalózkorszaktól máig) felvetette a kérdést, hogy ez ott mennyire kötelező, mennyire elvárt. A válaszom lényege az volt, hogy nem kötelező. Nem elvárt.

Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. (Jn 7,37)
Ajándék és lehetőség, ami nyitott mindenki számára. Jeruzsálem óta mindenhol.

Kubiszyn Viktor összes blogbejegyzése

• Cimkék:
tilos rádió barangó erdő péter kolorlokál csejdy andrás kimm Jézus Krisztus

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére