Meg nem magyarázható fáradtság

Hiába áldozták életüket, szabadságukat mártírjaink?

Ültem Bogdánffy Szilárd vértanú boldoggá avatásának szentmiséjén, hallgattam a felemelő beszédeket, a kórus csodálatosan szép énekét, és végig ugyanaz a gondolat lüktetett a fejemben: szegény Szilárd püspök úrnak rengeteg szép, jó gondolata, terve volt, de azok kimondására sem adott esélyt az akkori világ... Jóformán meg sem száradt szentelése után az olaj, már a börtönben, a vallató-, kínzókamrákban volt. A megannyi vértanú, elítélt megszenvedett azért, hogy most, ma nekünk esélyünk legyen kimondani, megvalósítani a jó Istenre figyelő lélekkel mindazokat az igéket, válaszokat, melyeket a világunk lázasan keres.

Ott voltam Márton Áron dolgozószobájában Gyulafehérváron, és ugyanez a gondolat motoszkált a fejemben... Nekik nem volt lehetőségük alkotni, teremteni, szép, értékes gondolataikat megvalósítani, kivitelezni. Ellenben nekünk ma hihetetlen tág teret biztosít az Isteni gondviselés! Püspököket, papokat tüntetnek ki a legmagasabb állami elismeréssel, jelezve ezzel: csak bátran beszélj, szólalj meg, mutass utat, vezess bennünket...

Merünk-e megszólalni? Merjük-e kimondani a Márton Áronok, a Boldog Bogdánffy Szilárdok hitét, álmait, terveit, gondolatait? Merünk-e a tettek mezejére lépni, és átfogó népneveléssel, szervezéssel, a szeretet országát tovább építeni? Merjük-e felemelni azt a zászlót, melyet szentéletű elődeink kezéből kivert a kommunizmus? Vagy leragadunk a sebeink nyalogatásánál, a tragikus múlt feletti sopánkodásnál?

Isten akaratát kereső lélekkel Szentatyánk, XVI. Benedek pápa meghirdette keresztény világunk újraevangélizálását, e célból intézményeket kreált.... Merünk-e szembenézni ezzel a nagy feladattal? Élve megannyi lehetőségünkkel, vállaljuk-e a munkát?

Ilyen ez a szekularizált világ, mondogatjuk! Ez igaz is, de a nagy kérdés, hogy milyennek álmodta a mi Urunk Jézus Krisztus a világunkat? És milyennek álmodta Boldog Bogdánffy Szilárd és boldog emlékű Márton Áron püspök atyánk? Ha ők nem is léphettek a tettek mezejére, nekünk esélyünk van nemcsak kimondani, hanem bölcs egymásra figyeléssel, alázattal valóra váltani mindazt, amiért életüket, szabadságukat áldozták.

Erdő Péter bíboros úr „meg nem magyarázható fáradtságról" beszélt, mely ránehezedik a ma emberére,  Szilárd püspök boldoggá avatásakor Nagyváradon. Biztos, hogy a gonosz ma a nyílt rabláncok helyett másfajta láncokkal próbál megállítani, megbénítani bennünket. A célja ugyanaz: maradjunk veszteg, ne merjük kimondani Isten életadó igéit, ne merjünk az élet útján, akár gyöngeségünk tudatával is tovább menni. Olyan jó lenne, ha ezt a láthatatlan láncot is szét mernénk, tudnánk tépni, és Isten akarata szerint megszólalnánk, cselekednénk!

Kisebb testvéri alázattal én ezért imádkozom, hogy Népem, Egyházam ne sodródjon, hanem nagy elődeink szellemében éljen és cselekedjen!

szeretettel, Csaba t.

Böjte Csaba összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére