A lélektani-evangéliumi sorozat hatodik darabja

Gondolkodásunk féregtelenítése: az értéktelenítő féreg

AZ ÉRTÉKTELENÍTŐ FÉREG JELMONDATA:

„…nem is igaz!”

Az értéktelenítő gondolkodás a pozitív visszajelzéseket, eseményeket, reakciókat, a dicséreteket negatívvá „varázsolja”.

Példák:
– De jól nézel ki…! – Ja, egy kiló sminkkel nem csoda.
– Jó munkát végeztél..! – Ja, de biztos lehetett volna jobb is.
– Úgy szeretlek, te vagy a legjobb anyuka…” – Na, mondd, mit akarsz!

Vagy kifelé vagy magamnak befelé megmagyarázom, hogy csak azért kapom a dicséretet, azért biztat a másik, azért értékel, mert AKAR VALAMIT ÉRTE! Mert valami hátsó szándéka van, valamit el akar érni, manipulálni akar. És a dicséret feletti öröm és hála helyett máris tele van a fejem és a szívem rosszindulattal, kétségekkel, bizalmatlansággal, egy csomó negatív gondolattal és érzéssel.

Az értéktelenítő féreg rendszerint két dolgot tesz egyszerre:

1. Értéktelenné teszi a másik pozitív, értékelő üzenetét. Vagyis értéktelenítem saját magamat a magam és a mások szemében egyaránt.

2. Ezenfelül pedig, mivel nyíltan vagy csak magamban, de meggyanúsítom a másikat, aki megdicsért, hogy nem is mond igazat, hazudik, manipulálni akar, hátsó szándékai vannak – és ezzel értékteleníti a másik embert is a szememben!

Tehát mindkét oldalon értéktelen embereket termel.

Az értéktelenítő féreg minden lehetőséget kihasznál, hogy negatív árnyékot vessen a pozitív dolgokra az életben. Mi nem lehetünk értékesek! Selejtek vagyunk! – ezt harsogja, és szisztematikusan rombolja az önértékelésünket és a kapcsolatainkat is.

Sajnos ennek a féregnek van egy „továbbfejlesztett”, keresztény változata:

A SZENT ÉRTÉKTELENÍTŐ FÉREG

Ami azt suttogja a fülünkbe, néha igeversekbe csomagolva, hogy…

– Nem az én érdemem, egyedül Istené!

– Én senki vagyok, Isten az egyetlen, aki számít!

– Nem vagyok méltó erre a szolgálatra…

– Nekem ne köszönj semmit, Istennek köszönd meg!

– Én ezt nem is érdemlem meg… (persze azért elfogadjuk)

– A tudásom/képességem Isten nélkül semmit nem ér (Istennel természetesen a helyére kerül, de nem igaz, hogy totál értéktelen! Pont ebből fakad a hívők szellemi gőgje a „világiakkal” szemben, akiket csak azért tekintünk teljesen értékteleneknek, mert nem hívők! Ez hihetetlenül nagyképű, arrogáns, agresszív és teljességgel igazságtalan hozzáállás!)

Ez a keresztények férge. Valamiféle ál-alázatoskodás!

Nem az a szerénység, hogy értéktelen nulla vagyok! Hanem hogy nem tulajdonítok olyat magamnak, ami nem vagyok, és nem élek vissza az értékeimmel!

Jézus tökéletesen tisztában volt az értékeivel – de nem hivalkodott és nem élet vissza velük!

Ebben az állapotban örök sötétségben él az ember! Nincs hála, emiatt nincs öröm, emiatt nincs fény az életünkben. Egy életen át gyászoljuk a saját értéktelenségünket, hogy senkik vagyunk.

MI A MEGOLDÁS?

Ugyanaz, mint az összes ilyen gondolat-féregnél: a józan, becsületes, reális, tényekre alapozó gondolkodás. Ez nem fog másképpen menni, egyszerűen úrrá kell lennünk az elménken! Ez a bibliai alapelv is!

„…hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…” 2Korintus 10,4-5

És ne feledjük: az okos istentisztelet a gondolkodásunkban való megújulás következménye, amit a saját „testünkben”, vagyis életünkben kell bemutatnunk!

Forrás: Apcsel29

Szűcs Sándor összes blogbejegyzése

• Cimkék:
értéktelenítés dicséret szerénység álszerénység visszajelzés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére