A lélektani-evangéliumi sorozat hetedik darabja

Gondolkodásunk féregtelenítése: a követelőző féreg

A követelőző féreg szavai a „kell” és a „kellene…”

Soha nem elég az, ami van.

Nem tudunk hálásak lenni azért, amink van, amit elértünk, hanem mindig más vagy több kellene. Követeli, hogy másképpen legyenek a dolgok, mint ahogy vannak.

Bizonyos szempontból hasonlít a tökéletesség férgére, de azzal szemben a követelőző féreg NEGATÍV! (A tökéletesség férge optimista!)

Ami van, az nem jó! Vagyis ami van, az negatív!

Ez átitatja egész személyiségét az ilyen embernek, a hozzáállása ideges és követelőző lesz, mert mindig arra összpontosít, ami NINCS, és nem arra, ami van! Azt szinte észre sem veszi, de az biztos, hogy abszolút nem értékeli.

Bizonyos szempontból az összes vizsgált gondolatféreg hasonlít egymásra, ugyanis mindegyiknek a munkája az, hogy a gondolataink, érzéseink, kapcsolataink előjelét átfordítsa pozitívból negatívba. És a követelőző féreg az egyik legagresszívabb az összes közül.

A mozgatórugója az elégedetlenség – és jó tudni, hogy az elégedetlenség következménye mindig a HARAG! Amikor a harag mások ellen irányul, akkor „hetero-agresszióról” beszélünk, amely dühkitörésekben, másokon való bosszúállásban nyilvánul meg. Ha pedig befelé, önmagam ellen, (auto-agresszió): akkor önpusztítás lesz belőle.

A követelőző féreg tehát elégedetlenségünkből táplálkozik, és egyik leggyakoribb tünete, hogy az elménket, a szívünket ott rágja a mélyben ez a féreg, a HÁLÁTLANSÁG.

Vagyis nincs „köszönöm”, vagy ha van, csak az orrunk alatt elmormolt szavakban. Hiányzik a hála őszinte öröme, és ennek az örömnek a megosztása másokkal.

Sajnos a mai világ nagyon önző, követelőző, hálátlan világ. A fogyasztói kultúra átitatja a lelkünket, és ha nem tudunk szerezni, akkor összegyűlik a harag, az agresszió, amit a gyerekek és a fiatalok agresszív számítógépes játékokban, a tinik és a huszonévesek a drogokba, bulikba és a szabad szexbe, a középkorúak pedig alkoholba, munkamániába vagy teljes apátiába fojtanak bele. És a követelőző féreg jelenlétével együttjáró életérzés a keserűség és a boldogtalanság.

Nemhiába mondja a Biblia: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel…” (1Timóteus 6,6)

Nyereség, jutalom, örömforrás az olyan élet és természet, amely mentes mindezektől. Sajnos a kegyesség önmagában nem elegendő – mert nagyon sok az önző, irigy és elégedetlen hívő ember is. A kegyesség – vagyis az Istennel közös, újonnan született élet, PLUSZ a megelégedés, mint a mi helyes és pozitív hozzáállásunk az élethez és embertársainkhoz, csak ez lehet az alapja a boldogságunknak.
 

MIT LEHET TENNI?

A gondolkodásunk megújításához tudatosság és gyakorlás kell. A keresztények napi csendessége a naponkénti hálaadásnak is kerete lehet. Vagyis ha emészt ez a féreg, szoktasd rá magad, hogy minden nap végén írd össze (igen, írásban, legalábbis eleinte mindenképpen!) az ÖSSZES jó dolgot, ami aznap történt veled! Mindent, aminek egy kicsit is tudtál örülni, vagy aminek örülhettél volna, ha akkor észreveszed, és jelentőséget tulajdonítasz neki! Majd adj hálát érte Istennek, és ha valakinek elfelejtetted megköszönni, akkor írd fel egy lapra, hogy másnap ez legyen az első dolgod: egy SMS-ben, mailben, élő szóban, egy kedves ajándékkal – de fejezd ki háládat a környezeted iránt is! Meglátod, ez a kis gondolkodásbeli szokás megváltoztathatja az egész életedet!

Tehát az első lépés, hogy tanuljunk meg hálát adni! Tanuljuk meg értékelni mindazt, ami már megvan! A hálaadásról sok igevers szól, például a Kolossé 2,7:

„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”

A második lépés, hogy a „kellene”, "akarom" helyett kezdjük el azt használni, hogy „szeretném”, vagy „jó lenne!”. És ne követelőzzünk, hanem fogadjuk el azt, amit kapunk, amire jutunk, a lehetőségeket.

A harmadik, hogy készüljünk fel arra, hogy nem úgy lesz, ahogy szeretnénk.

Így vagy úgy kellene lennie! – És ha nem lesz? Összedől a világ?! Dehogy dől!

Sokszor megbénít ez a követelőző elvárás, és azt hisszük, hogy az életünk múlik azon, amit elvárunk másoktól, a sorstól, az élettől, esetleg Istentől. És ha nem kapjuk meg?!

GYAKORLAT: szembesíteni kell az ilyen elvárással élő embert azzal, hogy mondja meg, fogalmazza meg konkrétan, mi fog történni, ha követelései nem teljesednek be. Általában az derül ki, hogy semmi. Az élet menni fog tovább, mert teljesen magától értetődően kezelni tudja majd az úgy kialakult helyzetet is.

A követelőző férget racionális gondolkodással és megelégedéssel, illetve a hálaadással lehet kiirtani!

Forrás: Apcsel29
Nyitókép innen.

Szűcs Sándor összes blogbejegyzése

• Cimkék:
elégedetlenség elégedettség agresszió hálátlanság

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére