Antony Flew és Christopher Hitchens képzelt párbeszéde

Egy ateista a túlvilágon

Christopher Hitchens: Hol vagyok? Mi ez a hely? És ki ez az ismerős alak, egy kolléga: egy régi barát, egy új ellenség…
Antony Flew: Isten hozott!
Christopher Hitchens: Isten? Ah! Mi ez az egész Antony?
Antony Flew: Meghaltál Christopher, és ami a túlvilágot illeti, nos: tévedtél.
Christopher Hitchens: Akkor ez itt a pokol – és a létezését illetően, elismerem: tévedtem –, ám Isten természete felől nem. Isten egy terrorista és egy diktátor. Hanem miért téged küldtek elém, te fogsz kínozni?
Antony Flew: Mindenben tévedsz – szerencsére –, és ez itt nem a pokol: ha úgy döntesz, hogy velem jössz, akkor ez a mennyország előszobája lesz a számodra. Én pedig azért vagyok itt, hogy segítselek.
Christopher Hitchens: Miben, mégis miben?
Antony Flew: Hogy szembenézz az értelmed és a szíved tévedéseivel.
Christopher Hitchens: Aha, értem: az igazadat akarod az orrom alá dörgölni. Köszönöm, abból nem kérek!
Antony Flew: Igaz, én már életemben megtértem: nem lettem ugyan keresztény, de Istenben hittem, és megtagadtam ateista munkásságomat. Azóta nekem is hosszú utat kellett megtennem, de most visszajöttem érted. A lényeg az, hogy Ő meg akar bocsátani neked, mert szeret.
Christopher Hitchens: Még mit nem!
Antony Flew: Christopher, nem érné meg mégis végiggondolni a dolgokat, most, hogy itt vagyunk?
Christopher Hitchens: Abból baj nem lehet: szeretek vitázni, és itt úgy tűnik, mást úgy sem lehet csinálni… Gondoljuk csak végig, kíváncsi vagyok, mire lyukadunk ki! Hol kezdjük?
Antony Flew: Az egyszerűbb végénél: belátod-e, hogy tévedtél, ami a természetfeletti létezését illeti?
Christopher Hitchens: Belátom. Ám nem gondolom, hogy ebben hibás vagyok. Miért nem teszi az Isten magát nyilvánvalóbbá, ha azt akarja, hogy higgyünk a létezésében?
Antony Flew: Arra gondolsz, miért nem nyilatkoztatta ki magát? Arra gondolsz, miért nincs jelen a történelemben? Arra gondolsz, miért nem tett csodákat? Attól tartok, Isten épp ezeket tette…
Christopher Hitchens: Persze, ezt mondják a keresztények. Hanem miért nem nyilvánvalóbb mégis Isten? Az élet legfontosabb kérdései miért hitkérdések? Hol van a bizonyítékok helye?
Antony Flew: Munkásságodban mennyit foglalkoztál a kereszténység mellett szóló érvek megcáfolásával? Meglehetősen keveset, Christopher. Elsiklottál felettük, ellentétben velem.
Christopher Hitchens: Ne keverd össze a dolgokat, Antony! A hit nem cáfolható, nem érveken és bizonyítékokon alapszik – az már tudás lenne.
Antony Flew: Attól tartok, a kategóriáid szimplisztikusak.
Christopher Hitchens: Az egyszerűség művészet, és a világos beszéd kincs. Nem hagyom, hogy a vallásos zagyvaságok addig ködösítsék a kérdéseket, míg a gyengébb elméjűek el nem hiszik, hogy a bizonytalanság jó ok lehet a hitre. Istenre nincsenek bizonyítékok a Földön.
Antony Flew: Épp a világos beszéd kedvéért mondom, hogy ez az egyszerűsítés – ami a hitet és a tudást illeti – butaság. A kategóriáid nem fedik a valóságot.
Christopher Hitchens: Mire gondolsz? Te vagy a filozófus végül is…
Antony Flew: Arra, hogy nem minden hit vak.
Christopher Hitchens: Bizonyítsd be!
Antony Flew: Hát legyen. Christopher, voltál valaha Tibetben?
Christopher Hitchens: Tessék? Hogy jön ez ide? Nem, nem jártam ott soha.
Antony Flew: Mégis hiszed, hogy létezik. Miért?
Christopher Hitchens: Micsoda nevetséges kérdés! Köztudott, hogy Tibet létezik.
Antony Flew: Arra gondolsz, hogy mindenki egyetért abban, hogy Tibet létezik?
Christopher Hitchens: Igen, senki nem vitatja.
Antony Flew: Tehát a konszenzusra hivatkozol. Más korokban az ateizmus hallatlan dolog volt. Azt akarod mondani, hogy ez igazolta a vallásokat? Azt gondolod, hogy minél többen hisznek valamit, az annál igazabb?
Christopher Hitchens: Nyílván nem! Ennyi erővel bármi lehetne igaz… De Tibetről megbízható, józan emberek számolnak be, akik jártak is ott. Nem vallási fanatikusok…
Antony Flew: Magad nem jártál Tibetben, mégis…
Christopher Hitchens: Megbízható forrásból tudom, hogy Tibet létezik. Mit kell ezen ennyit rágódni?
Antony Flew: Vagyis a forrásod megbízható – ezt tudod –, és ezért hiszed Tibet létezését. Tehát ez egy hit, ám én mégsem mondanám, hogy hited alaptalan vagy vak.
Christopher Hitchens: Igen, lehet így is mondani… Elég keveset tudnánk, ha mindennek magunk járnánk utána, és semmit nem hinnénk el másoknak. Valóban, a tudásunk nagy – nagyon-nagy – része tekintély alapon áll. Ám ezek hétköznapi, földi dolgok, és nem mitológia. Ki járt Istennél, hogy hihetnénk neki?
Antony Flew: Bravo Christopher. Jól látod, embernek ez lehetetlen. Istenről csak akkor tudhatunk a Földön, ha Isten maga nyilatkoztatja ki önmagát.
Christopher Hitchens: Igen: az isteni dolgokat, csak Istennek hihetnénk el…
Antony Flew: De Istennek tényleg elhihetnénk, amit magáról, a halál utáni életről és a dolgok igazi jelenőségéről mond. Ugye, így gondolod?
Christopher Hitchens: Ez így valóban értelmesnek tűnik: Istennek elhihetnénk még a kinyilatkoztatást is.
Antony Flew: Sejted-e mi a következő kérdésem?
Christopher Hitchens: Életed legzseniálisabb kérdése valahogy így hangzott: Ha egy hívő erősen hisz egy jóságos Istenségben, akkor saját és mások szenvedéseit a jóságos és igazságos isteni terv részeként fogja értelmezni. De akkor milyen bizonyíték ingathatná meg a hitét? Ha semmilyen, akkor a hit szükségképpen vakhit, és ezért értelmetlen.
Antony Flew: Valóban ez volt a leghíresebb kérdésem életemben (vagy legalábbis az egyik megfogalmazása), ám most már látom, hogy tévedtem. Ha jobban odafigyeltem volna tanáromnak, C. S. Lewisnak az előadásain, akkor lett volna alkalmam megérteni, hogy a keresztények nem a világban tapasztalt jóságból vezetik le Isten jóságosságát. Erre egészen máshonnan kapnak biztosítékot – a természet kegyetlensége ellenére is. Ám most nem ez a fontos. Volt egy másik kérdésem is, amivel talán inkább megbotránkozást okoztam köreidben, mintsem, hogy sikert arattam volna.
Christopher Hitchens: Igen. Megtérésed után az ateistáktól kérdezted, hogy ugyan milyen bizonyíték győzhetné meg őket Isten létezése felől. Mert ha semmilyen, akkor a hitük vak, és értelmetlen.
Antony Flew: Nos Christopher, mégis Isten milyen úton nyilatkoztathatná ki önmagát úgy, hogy az a számodra is elfogadható legyen?
Christopher Hitchens: Nem is tudom. Ezen így még soha nem gondolkodtam el.
Antony Flew: Valóban nem. Sőt arra sem vetted a fáradságot, hogy komolyan belegondolj azokba az érvekbe, amelyek alapján mások ésszerűnek találják a hitet. Te egyszerűen eldöntötted, hogy ezek az érvek nem is működhetnek, hiszen a hit vak – pedig éppen ez az a gondolat, amit az imént megcáfoltunk.
Christopher Hitchens: Mik is ezek az érvek? Várjál, talán emlékszem rájuk… Csak eleve komolytalannak gondoltam őket, mert elfogultságra gyanakodtam. Ám továbbra is tartom, hogy ezek megválaszolható érvek, hadd halljam hát őket!
Antony Flew: Nem szükséges ezeken most végigmennünk, hosszadalmas is volna, és most már te is tudod minden kétséget kizáróan, hogy nem volt igazad, hiszen itt vagy velem ezen a helyen a halálod után. És a te hitetlenséged, azt hiszem, amúgy sem abból származik, hogy meg tudod válaszolni a keresztény apologetika érveit – hiszen alig ismered az érveket – hanem valami mélyebb, személyesebb ellenszenvből.
Christopher Hitchens: De hát én voltam a leghírhedtebb ateista szónok, az újateizmus egyik vezéralakja, a négyes fogat egyik embere, akitől a leginkább féltek azok az a keresztény vitapartnerek.
Antony Flew: Mert valóban félelmetes retorikával rendelkezel, mert meg tudsz jelenni, mert a közönséget irányítod, ügyesen beszélsz, és hatásos képeket használsz. Kinek jutna még eszébe Istent az észak-koreai diktátorhoz hasonlítani! A legtöbb, amit el lehet mondani az, hogy a kereszténységet rossz fényben tüntetted fel, és így sok ember kedvét elvetted a hittől – de hogy megcáfoltad volna az érveket, amik alátámasztják a kereszténységet, nem mondhatnám.
Christopher Hitchens: Igaz…
Antony Flew (mosolyogva): Észrevetted, hogy ezen a helyen lehetetlenség hazudni?
Christopher Hitchens: Észrevettem már, de nem is akarok tiltakozni. Evidens, hogy tévedtem, ami Isten létezését illeti. Ám továbbra sem látom, miért kéne szeretnem azt a szörnyeteget, akiről a Biblia beszámol?
Antony Flew: Térjünk akkor át az értelmed vétkeiről a szíved tévedéseire!
 

Folytatás következik.

Szerdahelyi Miklós összes blogbejegyzése

• Cimkék:
Christopher Hitchens Anthony Flew C. S. Lewis túlvilág ateista hit Isten bizonyíték

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére