Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szenczy Sándor blogbejegyzése
2011-07-08 11:50:00

Legyünk készek arra, hogy mindenkivel jól bánjunk

Bhutánban fogok meghalni

Látomásaim vannak (...) mi van akkor, ha Isten ilyenfajta próbáknak vet alá bennünket? Így látogat meg. Szembesít bennünket a saját előítéleteinkkel, életünkkel, hozzáállásunkkal. Szeretnék szegény, hajléktalan lenni? Ó, persze, a Hegyi Beszéd.

Szükséges nekem sokat utaznom. Nemcsak azért, hogy ügyeinket intézzem, hanem azért is, hogy el tudjak csendesedni, hogy fel tudjak töltődni, hogy elmélyülten gondolkodjam. Hosszú repülőutak a legjobbak erre. Néha sírásig olvasom a jobbnál jobb könyveket. A mellettem utazók megrökönyödve nézik halkan imádkozásomat és az arcom pírját, lefolyó könnyeimet.

Egyházi konferencia Kuala Lumpurban. Most. Általában a szünetekben történnek a legfontosabb személyes találkozások, amiken annyira kell koncentrálni, hogy szinte mindig visszavonulok a szállodai szobámba kipihenni ezt is, meg persze az időeltolódás miatti fáradékonyságot is.

Sokat imádkozom. Meg a leglehetetlenebb pillanatokban elalszom. És álmodok. Látomásaim vannak. Teljes bizonyosságot kaptam például arról, hogy Bhutánban fogok meghalni... Aztán elém jött egy emlék: ügyeletes voltam a hajléktalan szállónkon. Egy időben, általában karácsonykor vállaltam ezt. Bejött egy hajléktalan az ügyeleti szobába, hogy megkérdezzen valamit. Nem emlékszem már, hogy mit.

Alkohol szagú, fényes nadrágú, nagyon büdös, ápolatlan, hiányos fogazatú volt, kócos. A dohánytól megsárgult ujjaival nehezen tudta felakasztani a kulcsát a helyére. Meglepődött, amikor tisztelettel köszöntem neki és boldog karácsonyt kívántam. Sőt, felálltam és egy hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Az érintés miatt megrökönyödve szinte futva kihátrált. Aztán egy óra múlva visszajött. Félénken bekopogtatott, benyitott az ajtón és csak ennyit mondott: köszönöm! És elsietett. Én meg azon gondolkodtam el, hogy tényleg, mi van akkor, ha Isten ilyenfajta próbáknak vet alá bennünket? Így látogat meg. Szembesít bennünket a saját előítéleteinkkel, életünkkel, hozzáállásunkkal. Szeretnék szegény, hajléktalan lenni? Ó, persze, a Hegyi Beszéd.

Legyünk készek arra, hogy mindenkivel jól bánjunk, és amikor belenézünk a szemükbe, akkor vegyük észre, hogy annál szebb nincs is a világon...

 

Szenczy Sándor 

Szenczy Sándor összes blogbejegyzése

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.