A disznók már várnak

Apák napja: a tékozló fiú a kapuhoz ér

Gyűlöltem a fatert.

Most tályogos a bőröm, hörög a tüdőm, kalimpál a szívem. Vonszolom magam a homokban. Az emberek kikerülnek. Haha, a lúzerek, ha tudnák, pedig én voltam a Király. A homokhullámok hercege, a gyönyörök kertjének kifosztója. Fater, fater, miért tetted ezt velem? A te hibád. Te neveltél. A Törvény, mindig csak a Törvény. Te tettél ilyenné. Szabályokat adtál, szabályokat és igéretet, hogy majd az enyém lesz minden. De én most akarok élni, most akarom élvezni a napokat, most akarok mindent. Nem akarok olyan lenni mint Te! Nem akarok várni. Nem hagyom, hogy átvágj! Majd én tudom.

Haha, persze, tudtam.

Hát, azért így lerohadva, botladozva, hiába hibáztatlak. Okosabban kellett volna prostiznom? Kevesebbet játszanom a szerencsémmel? Meg kellett volna találni a Nagy Szisztémát, amivel én leszek a Tuti Nyerő? Tehetetlen vagyok. Nem tudok mit mondani, a gyönyörből annyi se maradt mint a talpam alatt ezek a homokszemek. Elfolyt minden ami volt, de igaz se volt, semmi.

Vétkeztem, fater. Vétkeztem az Ég ellen és te ellened.

Ciki lesz ott így megjelenni, de ez van. Így, mindennek a végén, teszek a büszkeségre. Forog a világ, tűz a nap, egyre őrjítőbb a szomjúság. Sarum már rég nincs, szúrnak a rohadék kövek. Átesem nemsoká a kapun, át a túlvilágba, át a halott lelkek közé. Vagy ki tudja. A vályú mellett édes lenne a moslék. Cserepes a szám. Szikkadtak a gondolataim. Nincs bizalom, nincs már terv sem. Megyek hazafelé, vonszolom magam a pusztában, és lesz, ami lesz. Nincs több köröm. Nincs több esély, nincs több karika, nincs jövő. Csak egyszer szeretném még látni az Öreget, akit átvágtam, lehúztam, elárultam.

Aztán, jó lesz a disznók közt. Már biztos várnak.

(A folytatást olvassa el Lukács evangéliumában (15:11-32).)

Kubiszyn Viktor

Kubiszyn Viktor összes blogbejegyzése

• Cimkék:
tékozló fiú apa megbocsájtás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére