Gyu(ri)posztja

Akkor most ki a kommunista, és ki a bűnös?

Na ja, a kommunizmus bűnei. Ha a T. Olvasó esetleg nem tudná, a kormány bele szeretné, vagyis bele akarja, vagyis bele fogja (2/3!) írni az alkotmányba: az MSZP is vétkes elődpártja, a kommunista MSZMP történelmi bűneiben. (A részletekért tessék bemenni pl. az Andrássy út 60-ba; most már ki is lehet jönni onnan.)

A kormányzó párt által alkotott alaptörvény rövidesen bűnösként fogja megnevezni aktuális politikai ellenfelét. A dolog  a diktatúrák utáni nyugati politika történetében egyedülálló. De nem ez a fő probléma.

Épeszű, jóérzésű és némileg tájékozott ember nyilván elismeri, hogy a vörös fenevad tombolása Magyarországon (is) rettenetes volt, különösen a negyvenes évek második és a hatvanas évek első fele közt. Az is tény, hogy a kommunizmus Nürnbergje elmaradt – no nem holmi titokzatos, kettős mércés lobbicsoport nyomására, hanem mert máshogy alakultak a körülmények. A kommunista terror nem volt olyan rapid, látványos és egyértelműen lezárt folyamat, mint a fasiszta terror.

Curchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián, ahol felosztották Európát

Ráadásul a „demokratikus nyugat” (legalábbis a hidegháborúig) legitimálta a szovjethatalmat, sőt jó néhány országot ki is szolgáltatott neki, mint szövetségesének a fasizmus elleni harcban.

A fasizmus igen, de a kommunizmus gyakorlatilag nem bukott meg, csak a nyolcvanas évek végére átolvadt valami mássá, mígnem kiderült, hogy a rendszert már nem lehet nem leváltani. A hősies rendszerváltás mítosz; az átmenet érdekében tett politikai lépéseknek sokkal nagyobb volt a dicsőségpotenciáljuk, mint a tényleges kockázatuk.

Egyébként pedig az átkos negyven évre következő átkos húsz év senkit nem jogosít fel, hogy  mutogasson és vádaskodjon a kommunizmus bűnei miatt. Sőt. Alkotmányba foglalás helyett jó lenne, ha megmagyaráznák az egykori rendszerváltók: miért nem álltak elő a 90-es évek elejéig részletesebb és alaposabb feltárások igényével, s miért nézték el cinkos némasággal az állampárti struktúra és vagyon sokat emlegetett átmentésével párhuzamosan zajló, privatizációnak nevezett szabadrablást, amit az első négy évben az „antikommunista” elit vezényelt le?

A mai MSZP-re sok mindent lehet mondani – például azt, hogy nem hiteles most ellenzékben az, aki az előző kormány bűneiben osztozott. Ha valaki nagyon ráér, még mindig előveheti őket a 2006-os utcai terrorcselekmények kapcsán. De nem lehet nekik tulajdonítani az ötvenes évek második és a hatvanas évek első fele közötti időszak felelősségét, mivel többségük nem is élt még akkor.

Másfelől: elég érdekes, hogy az a brigád hozakodik elő a kommunizmus bűneivel, amely az imént kötött baráti szövetséget  egy vérkommunista diktatúrával.

Persze, világos: hogy az intézkedés valódi célja nem a történelmi igazságtétel vagy a múlt sebeinek  begyógyítása, csupán az ellenfél legéppuskázása a futballpályáról. Ami egyrészt sportszerűtlen, másrészt kontraproduktív. A  törvényjavaslat előterjesztője veszélyes dolgokkal játszik: nemzedékek traumáival, bűnnel és igazsággal. Az egész ránk rohadt huszadik századdal, amit nem lehet ripsz-ropsz elintézni.

A törvényjavaslat méltatlan és kisszerű, mert az előterjesztő éppen a valódi kérdéseket hagyja figyelmen kívül. Például azt, hogy ki tudja begyógyítani az emlékezet újra és újra felvakart, gennyedző sebeit? Van-e még (vagy már) közös emlékezet? Ha nincs, az melyik generáció bűne? Mindegyiké? Ha igen: kinek van még joga ítélkezni, vádolni, bűnöst kiáltani?

És persze: kinek van joga megbocsátani? 

Hogyan kanyarodhattunk vissza a modern korba, kilátástan gazdasági válsággal és ordas téveszmékkel, melyektől az ember úgy elaljasul? És ugyan mi lesz a vége ennek?

S nem kéne olykor felpillantani az egyetlen igazi áldozatra? Arra egyetlenre, aki jogosan ítélhetne? Arra az egyetlenre, aki mégis megbocsátani jött?

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

• Cimkék:
Terror kommunista rendszerváltás Jalta alkotmány

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére