Isteni művek
  • Whitney Houston: Jézus szeret engem
    •
    Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
    A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
    Mai morzsa
  • Amikor elegem lett belőle, megölelt
    • Videók
  • Cigányok között az egykori neonáci (riport)
  • Így lőtték a keresztényeket: tudósítás a helyszínről
  • Alex szívében templom van (videó)
  • Akiket nem gyászol senki: magányosok temetője (videó)
  • A papi hivatás piszok nehéz (videó)
  • Hajléktalan megasztár
  • Föld alatti inváziós alagút: exluzív videó
  • Hajléktalan megasztár
    		•  Fórum témák
    Új hozzászóláshoz, kérem jelentkezzen be!

    és kedvelte őket az egész nép

    nandopaprado 2010-10-30 01:22:52
    Csatlakozom az előttem szóló(k)hoz. Ki kell menni a terekre, el lehet menni buliba vagy sportrendezvényekre, hisz Jézusról ott is lehet (és kell) beszélni. Sőt, a világiak között kell igazán az örömhírről beszélni. Annak nem sok értelme van, hogy vasárnap délelőttönként egymás vállát veregetjük az Imaházban, hogy "de jó testvérem, hogy mi már megtértünk, de jó, hogy nekünk már üdvösségünk van". Ha ugyanis csak ezt tesszük, akkor nagy valószínűséggel tévedünk a meglévőnek gondolt üdvösségünkkel kapcsolatban.
    válasz erre: lala - 2010-10-29 21:23:19 | megtekintés
    lala 2010-10-29 21:23:19
    Kedves tobias, köszönöm!
    Szerintem nagyon fején találtad a szeget!

    Pontosan ezt érzem én is, hogy "erős falaink közé zárt" szubkultúrává váltunk az eredeti küldetésünkhöz képest.
    Szerintem e helyett Jézushoz hasonlóan benne kellene élnünk a kultúrában, anélkül, hogy bűnös napi életvitelünkben osztoznánk. De olyan gyakran eszembe jut, hogy Jézust vélhetőleg azért hívták meg a kánai menyegzőbe, mert JÓ VOLT VELE LENNI. És persze ehhez kellett az is, hogy ő meg elmenjen, és amikor elfogyott a bor és ő látta a szükséget, akkor még csináljon 6-700 litert…
    Manapság talán mi el sem mennénk ilyen „világias” rendezvényekre, de ha este elfogyna a bor, akkor gyorsan tartanánk egy tanítást az esküvőben a mértékletességről, és megragadva az alkalmat bezárnánk a boltot és hazaküldenénk mindenkit, hogy másnap reggel tudjanak a templomba jönni. :)
    válasz erre: tobias - 2010-10-28 19:34:02 | megtekintés
    lala 2010-10-29 21:07:44
    Köszönöm mindenki hozzászólását.
    Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy ne menjünk el erre a katolikus-nem katolikus vonalra, mert félre visz, és épp a megosztottság zsákutcáját erősíti, ami nem szerencsés.
    herbie 2010-10-29 14:00:41
    Böjte Csabát én is nagyra tartom.....
    válasz erre: Feri - 2010-10-29 12:59:25 | megtekintés
    herbie 2010-10-29 13:59:46
    Érdekes ez az ökumenizmus abból a szempontból, hogy a katolikus egyház valóban azt vallja, hogy csak ők az igazi egyház. Ezek szerint a többi smafu. Én református vagyok és nem gondolom azt, hogy valaha hallottam volna: csak a mienk az igaz egyház! Sőt, rendszeresek az ökumenikus alkalmak városunkban.... Azért elég furcsa hozzáállás ez a római katolikusoktól! Jézus nem ezt tanította... Sőt szerintem a pápa sem Jézus földi helytartója... De az már egy másik téma...
    válasz erre: Feri - 2010-10-29 12:59:25 | megtekintés
    Feri 2010-10-29 12:59:25
    Ja, azt elfelejtettem beleírni, hogy a katolikus Böjte Csaba az egyik példaképem.
    válasz erre: Feri - 2010-10-29 11:52:52 | megtekintés
    Feri 2010-10-29 11:52:52
    Jadwigának:
    '"A katolikus az egyetlen igazi egyház" - jelentette ki XVI. Benedek pápa a Vatikán kedden nyilvánosságra hozott nyilatkozatában. A pápa szerint csak a római katolikus Krisztus egyháza.'
    http://www.origo.hu/nagyvilag/20070711-a-papa-szerint-a-vatikan-krisztus-egyetlen-igaz-orokose.html

    Bár egyáltalán nem az volt a célom, hogy elvigyem a katolikus egyház felé a témát, hanem a megosztásról, a megosztottságról írtam mindössze, abban volt ez egy megemlített félmondat. És az említett felmérést is csak tényszerűen idéztem, ami arról szólt, hogy mi a kívülállók véleménye rólunk, éppen ezen okokból kifolyólag. Szerintem maradjunk a témánál. Egyebet nem tudok elmondani. Kérem kapcsolja ki.
    Imre 2010-10-29 09:11:14
    Az előző folytatása.

    Ő megpróbál ugyan érvelni, vitázni, de a boldogságát mégsem tudta bebizonyítani még saját magának sem. Aztán eljött a "mi kis hittanóránkra" és megkérdezte, hogy: "Akkor most mi van???" Mire befejezte a főiskolát befogadta Jézus Krisztust és más emberré lett. Nem lett katolikus. Megtanult gitározni, énekeivel dicsérte Istent mikor hazaköltözött a szülővárosába. Folytathatnám még, de félek, hogy már így is túl hosszú leszek. Csak azért osztottam meg veletek ezt a bizonyságot, hogy elmondjam: "Ilyen katolikusok is vannak"
    Imre 2010-10-29 09:08:05
    Jadwiga - 2010-10-28 23:32:47
    "Érdekes, hogy senkinek se tűnt fel a sorok között, Feri sorai között, hogy mily sommásan elintézte a katolikus egyházat. Hol, mikor kiáltotta ki magát "egyedül igaznak"? S egyáltalán ez az ítélet helytálló? Akár igaz ez akár nem, a felvetésben már megjelent a megosztottság."

    Nem vagyok katolikus, de azért mégis reagálok a felvetésedre, még pedig egy olyan beszámolóval, melyet személyesen éltem át. Van ilyen több is, de most csak egyet idézek ide.

    Kissé előbb kell kezdenem egy igével:

    Csel. 18.24-25
    Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
    Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet
    CSAK a János keresztségét tudja vala.

    A CSAK szót azért emeltem ki más színnel, mert életemben volt egy időszak, miután Isten megitélt ezzel kapcsolatban, de hogy a témánál maradjak most abba a megítélésbe nem megyek bele.
    Egyházam, gyülekezetem szemüvegén keresztül tekintettem a környezetemre és a következőképpen fogalmaztam, mikor más felekezetekről volt szó: Az CSAK katolikus, ez CSAK református ...stb. stb. Had ne soroljam mindet, akik nem az általam vélt leghelyesebb módon követték az Urat. Mivel Isten megszabadított a CSAK minősítő jelző használatától, attól kezdve kezdtek kialakulni katolikusokkal való kapcsolataim is. Meghívtak egy-egy hittanórának vagy jegyesoktatásnak álcázott kis közösségbe, mely a templomuk egyik külön szobájában volt tartva. Talán "sekrestyének" hívták. Körbe álltunk, elmondtuk a miatyánk kezdetű imádságot. A végén pedig egymás kezét fogva elénekeltük az: "Áldásoddal megyünk innen el ..... Maradj mindig velünk, ha útra kelünk, őrizd életünk minden nap....." Nem emlékszem már a pontos szövegre. Ami azonban nagyon megfogott közöttük, az az Igével való foglakozás és az abból kapott üzenet volt. Körbe ültünk egymással szembe és mindenki felolvasott két három igeverset. Egyik alkalommal az Apcsel. 4. rész volt éppen napirenden. Gondolatok, vélemények hangzottak el. Aztán valaki arról kezdett el beszélni, hogy milyen gyakran kerültek az apostolok nehéz, szorongatott helyzetbe. A fenti Igerészben pedig azt olvastuk, hogy:

    Csel. 4.8
    Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik:

    Később pedig a folytatásban azt, hogy:

    Csel. 4.14
    semmit nem bírtak ellenük szólni.

    Ebből pedig kikerekedhet egy olyan beszélgetés, hogy mi is kerülünk szorongatott helyzetbe. Számon kérnek, fenyegetnek, támadnak ...stb. bennünket. Mint ahogy az apostolokat is. Ilyenkor mi mivel telünk meg? Haraggal? Indulattal? Keserűséggel? Vitatkozással? Megtorlás, bosszú gondolatával? Mert Péter a Szent Lélekkel telt meg úgy, hogy semmit nem bírtak ellenük szólni. Ezután megszólalt a közöttünk lévő katolikus pap, hogy:

    "Engem ez most annyira szíven talált, hogy nagy takarítást kell tartanom"

    A takarítás után, de szerintem már az elhatározásnál is megízlelt valamit abból a Szellemből, melynek engedelmeskedve bizonyosságot nyert, hogy nem a készületlen "bolond szüzek közé tartozik már."

    Hasonló módon bomlottak ki más bibliai igazságok és már alig vártuk a következő alkalmat, hogy újra együtt legyünk. Többek között felmerült olyan kérdés is, hogy valakinek a rokonságában kisgyerek született és őt akarják felkérni, hogy legyen az egyik keresztszülő. Azt mondta, hogy a rokonai nem is járnak templomba és csak a szokás miatt akarják megkeresztelni a gyereket és ő ehhez nem szeretné adni magát.

    Az egyik főiskolás fiú úgy mutatkozott be, hogy ő ugyan református, de nem tarják a vallást. Az apja pedig rendőr őrnagy, meg különben is ő nem is hisz Istenben. Azonban a kollégiumban az egyik fiú, aki Panonhalmán végzet azt mondta neki, hogy: "Gábor te nem vagy boldog" Ő megpróbál ugyan érvelni, vitázni, de
    Imre 2010-10-29 08:33:59
    Jadwiga - 2010-10-28 23:46:15
    "Az előbbihez egy kis megjegyzés: Böjte Csaba cikkéhez nem érkezett megjegyzés."

    Egy Ige jutott eszembe a "Prostituáltak is segítik Böjte Csabát" című tudósítással kapcsolatban:

    Mát. 27.6
    "A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára."


    "Nem az a Krisztusi szeretet, amire az ember is képes!

    Az, az emberi szeretet, és teljesen alkalmatlan minden szolgálatra.

    Csak Krisztus személyes jelenléte, és munkája az, ami olyan szeretetet képes árasztani,

    mely valóban Krisztushoz vezeti a másikat!

    A többi csak utánzat, s emberre néz, nem Krisztusra."
    Jadwiga 2010-10-28 23:49:20
    Szóval, szerintem: Misi
    Jadwiga 2010-10-28 23:48:58
    Miért csodálkoztok a te-magázódás topic a "legpörgőbb"? Bármelyiket azzá lehet tenni. Egyszerűen be kell dobni egy ellen véleményt.
    Jadwiga 2010-10-28 23:46:15
    Az előbbihez egy kis megjegyzés: Böjte Csaba cikkéhez nem érkezett megjegyzés. Vajon miért? Szerintem az övé nem szorul kiegészítésre. Szerintem igaza van, de én nem tudok ilyen bárány lenni. Szerintem...
    Jadwiga 2010-10-28 23:43:18
    Rendkivül izgalmas a felvetett kérdés. Valószínűleg a portál olvasói mind úgy gondolják, hogy feladatuk van itt ezen a földön. Mégpedig hitük terjesztése. A kérdés, a hogyan. Példamutatással, biblia olvasással, beszélgetéssel, gyülekezetekben való részvétellel? Bizonytalanok vagyunk, mi csináljuk rosszul? Vagy oly hitetlen a világ, hogy minden mag sziklára hullik? Lenne egy javaslatom, mindegyikünk irja le a nicknevet, melynek viselőjétől olvasottakat tartja a maga számára a legértékesebbnek. Ha mindenki kap "szavazatot" akkor nem vagyunk követhetők. Ha kevesen, velük érdemes magunkat összehasonlítani.
    Jadwiga 2010-10-28 23:32:47
    Érdekes, hogy senkinek se tűnt fel a sorok között, Feri sorai között, hogy mily sommásan elintézte a katolikus egyházat. Hol, mikor kiáltotta ki magát "egyedül igaznak"? S egyáltalán ez az ítélet helytálló? Akár igaz ez akár nem, a felvetésben már megjelent a megosztottság. Feri felvetett egy állítást, s rögtön levonta a következtetést, hogy a felmérés szerint nem tetszik a megosztottság a fiataloknak.
    tobias 2010-10-28 19:34:02
    Mit csináltak jobban? Talán megmaradtak emberközelben, nem voltak még templomok, imaházak, ahová bezárkózzanak. Mi a négy fal biztonságából kiáltjuk az evangéliumot a világnak, ők kimentek a terekre, az utcasarkokra, bementek a házakba, behívták a házukba az embereket, stb.
    Egy székelyföldi lelkipásztor vagyok, 7 kis gyülekezetem van és egyelőre még a négy fal között vagyunk, de már kezdjük felismerni azt, hogy nem jó így. Nemrég hívott meg egy idős néni a házába beszélgetni és imádkozni, már egy pár alkalommal voltunk és eljöttek a szomszédai, családtagjai. Annyi kérdést tettek fel, hogy alig győztem válaszolni őket. Vannak égető kérdéseik az embereknek a világról, az emberről, Istenről, az igazi értékekről,...
    Elérhetőkké kell váljunk újból, leereszkedjünk az emberhez, kérdezhetőkké váljunk, számon kérhetőkké váljunk, stb.
    Igen, ehhez fel kell adnunk a biztonságunkat, a kényelmünket, stb.
    A kérdés az, hogy vállaljuk-e?
    lala 2010-10-28 16:48:52
    @Sola Scriptura
    "Úr Jézus parancsolatait megtartanunk. Ha tetszik a világnak, ha nem"
    Köszi a véleményed.
    De érdekes, hogy a témaindító vers is úgy fogalmaz, hogy "dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép."
    Vagyis nem emberek kedvét keresték, nem a népet dicsérték - hanem az Istent.
    És mégis bekövetkezett az a különleges helyzet, amit olyan klasszul írtál le: "kegyelmi állapot"...
    Ráadásul külön bosszantó a következő mondat: "Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." :)
    Mit csináltak ezek a csókák jobban mint mi???
    Feri 2010-10-28 13:41:23
    Lala, ne legyenek illúzióid. A mai kereszténység egy becsontosodott, merev szubkultúrává vált; a rugalmasság, és a változásra, megújulásra képesség hiányával. Nézd meg itt, ezen a portálon is: a fórumban a messze legpörgősebb topic az, amelyikben Isten családja, egymás testvérei azon szavazgatnak, hogy tegeződhetnek-e egymással.
    Sola Scriptura 2010-10-28 12:43:03
    Az, hogy "kedvelte őket az egész nép" egy igen ritka kegyelmi állapot. Mert azt se felejtsük el, hogy "ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak". Ráadásul nekünk nem is az emberek megbecsülését kell keresnünk, hanem az Úr Jézus parancsolatait megtartanunk. Ha tetszik a világnak, ha nem.
    válasz erre: lala - 2010-10-25 09:25:12 | megtekintés
    lala 2010-10-28 10:51:21
    Szerintem Böjte Csaba sikerének egyik nagy titka, hogy magas a " teszem a jót/szóban ütközök" együtthatója. :)
    Az az érzésem, hogy csupa "evangélizációs szándékból" gyakran túl korán konfrontálódunk, és ezzel épp az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk.
    Tapolyai Emőke (az egyik legkülönlegesebb magyar lelkigondozó és pasztoral-pszichológus) kitűnő mondása: "A konfrontáció jogát ki kell érdemelnünk".
    Különben a másik fél szüntelenül azt fogja érezni, hogy az "én OK vagyok te nem vagy OK" kommunikációnkkal bele akarjuk kényszeríteni egy nyertes-vesztes játszmába - amit ugye mindenki utál, manipulációnak él meg.
    Kori 2010-10-28 10:13:06
    Igen, az is siker. De csak, ha megkérem őket erre. Volt, hogy megtettem, és akkor esett le nekik "ja, persze, te olyan templombajáró vagy. Nem úgy gondoltam..." De ő hallotta, és nem esett jól neki - felelem én. Így megy ez. Ha az ember szelíd, segítőkész...a jó keresztyén sztereoípiát hozza, akkor kedvelik. Sőt, raknak rá teendőt bőven. De belerúgni is szeretnek, mert hát ő úgyis elviseli... Nekem leginkább ez a nehéz. Egy testvérem mondja, hogy "bárány legyél, ne birka". Igyekszem szelíden reagálni, és kitartani abban, hogy Isten számomra a legfontosabb személy. És ha kell, vállalok konfliktust is, szelíden beszélve - nem mindig sikerül. Ha pl horoszkópról kérdeznek, közlöm, hogy embernek teremtett Isten, egyedinek, nem skatulyázok - mutatok a fény felé. Na, ilyenkor néznek lököttnek, aki nem halad a korral - divattal. És meggyőződése, hogy nem igaz a "nincs abban semmi rossz, ha a mást is elfogadjuk". De, van. Elhomályosítja a fényt a lámpásom koszolódó üvege.
    válasz erre: Imre - 2010-10-26 23:17:51 | megtekintés
    MISI 2010-10-27 20:54:29
    Ha látják majd, hogy mi itt kedveljük egymást és nem bántjuk azokat sem akik még csak keresik, vagy nem is keresik az utat az élet értelmének megértéséhez, már akkor is segítünk bizonyosan valakiknek, akik olvassák hozzászólásainkat.
    lala 2010-10-27 08:49:49
    @Feri
    Teljes mértékben megértem a szkepticizmusodat.
    De mégis úgy érzem, van lehetőségünk "újrapozicionálni" magunkat társadalmunkban.
    Ehhez persze alaposan változtatni kellene attitűdjeinken, kommunikációnkon, az emberekhez való hozzáállásunkon - miközben értékeinkhez ragaszkodunk.
    Épp erről próbálok itt párbeszédet kezdeményezni! :)
    Imre 2010-10-26 23:17:51
    Mát. 5.16
    Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

    A fenti Ige alapján vizsgálódom már egy jó ideje a környezetemben, de szomorúan kell megállapítanom, hogy nem dicsőítik az én mennye Atyámat. Ennek pedig az lehet az előzménye, hogy a világosságom nem úgy fénylik ahogy kellene. Ti hogyan látjátok ezt a saját életetekben? Vagy az is már egy fél siker ha nem káromolják a jelenlétünkben?
    Feri 2010-10-26 19:58:57
    Kevés esélyt látok rá. A különféle felekezetek egymást kritizálják naphosszat, a katolikus egyház kikiáltotta saját magát egyedül igaznak, a megosztottság teljes. Egy felmérés szerint, amely azokat az indokokat gyűjtötte össze, amiért a kereszténység egyre népszerűtlenebb a mai fiatalok körében, az egyik válasz az volt, hogy taszítja őket a kereszténység széthúzása, ahogyan a keresztények egymásról is nyilatkoznak.
    lala 2010-10-25 22:31:53
    Nagyon jókat írtatok - köszi!

    Mi a véleményetek - van-e rá esélyünk, hogy ebben az országban, ezen a földrészen is fordítsunk valamit a jelenlegi trenden?
    Azaz, hogy a jelenlegi megítélésünkön javítsunk?
    Mit kéne ehhez tennünk?
    Hogyan tudnánk változtatni a ránk ragadt negatív képen?
    Talán változtatni a megszokott, leegyszerűsített "én OK vagyok te nem vagy OK" kommunikációnkon a társadalom felé?
    Vagy mi másban, mi módon tudnánk fejlődni, előbbre lépni?
    hAnAh 2010-10-25 21:58:19
    A másik dolog meg az, hogy szerintem nem az a fontos, hogy kedveljenek téged, hanem az, hogy legyen valaki aki meghallja azt, amit mondani szeretnél, esetleg, ha nem is kedvel, megértse a szavaid. Bár, jelenlegi meglátásom szerint inkább bárányokat keresel, ha jól értem kedves lala, vagy legalábbis olyanokat, akik hasonlatosak a bárányokhoz, ám ki kel, hogy ábrándítsalak, ma már nem bárányokat kell keresni, hanem kommunikálni kell. Ahhoz, hogy meghallják a mondataidat, beszélned kellene. (Beszéd = beszéd, írás, bármilyen kommunikáció)
    A paradigma-váltás pedig már régen megtörtént, egészen akkor, amikor az egyház elkezdett közeledni az emberek felé és kezdett inkább emberibb lenni, mintsem eg yhatalom képviselője, persze, minden változáshoz idő kell, de ráérünk :)
    sanszi66 2010-10-25 21:17:29
    Kedves hAnAh!
    A környezetemben ugyan ezt látom. Decemberben a gyülekezetünkben lesz egy csendes nap ami ezt a témát célozta meg.
    Üdv. Sanszi66
    válasz erre: hAnAh - 2010-10-25 20:06:54 | megtekintés
    hAnAh 2010-10-25 20:06:54
    A példamutatás, hogy önzetlenül tudj jót cselekedni, hogy ne várj el semmit sem azért, amit adsz, a feltétel nélküli szeretet és alázat (önmagaddal szemben) az, ami hiányzik sok helyen.
    Meglátásom szerint csak szavak vannak, tettek nélkül, és képmutatás.
    MISI 2010-10-25 19:58:39
    Ez a portál is jó eszköze lala a tanítványi teendőinkhez, amelyre elköteleztük magunkat. :))
    Peld356 2010-10-25 11:12:17
    Alázat és kitartás.
    Isteni öröm sugárzása,
    mint akik nem az idelent valókkal törödnek, hanem a fennt valókkal. Mosolyogva tiszta örömmel kellene az árral szembe úszni, mint akiknek Reménységük van, és örök életük. :-)
    lala 2010-10-25 09:25:12
    "dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel."
    ApCsel 2:47.

    Számomra ma ez egy izgalmas kérdés.
    Hogyan érhetnénk ma is el ezt a "kedvelte őket az egész nép" állapotot, vagy legalább annak töredékét? Van-e amit rosszul csinálunk, vagy egyszerűen lezárhatjuk azzal, hogy "nagyon gonosz ez a világ"??
    Esetleg valamilyen paradigma-váltásra lenne szükségünk?
    Vagy...?
  • 1
  • 2
    		•
    Keresés az archívumban
    Regisztráció | Elfelejtett jelszó
    Hírsor
  • Az év legjobb mozifilmjei, kritikákkal
  • Szabadlábon a Viszkis – nézze meg a fotót!
  • Fokozatosan alakítanák át az egyházak finanszírozását
  • Portugália bedőlését jósolják
  • Rendkívüli hideg: nemcsak a hajléktalanok vannak veszélyben
  • Széthullás fenyegeti az Egyesült Királyságot?
  • Díjat kapott a börtönlelkész
  • további cikkek...
    		•
    © mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.