Tudomány
2011-10-31 12:31:00
Szkhárosi Horváth András: a török Isten csapásaA reformátor és a zsidó-magyar párhuzam
Már a mohácsi vész előtt működtek elszórtan az országban lutheri eszmét hirdető prédikátorok, akik közül kiemelkedett Szkhárosi Horváth András. Meggyőződése volt, hogy a török Isten csapása a magyarokra.
A magyar köztudatban a lutheranizmust a németek vallásának tartották, és a gyűlölt német uralommal azonosították. A katolikus főpapság és a magyar nemesség törvényekkel próbálta megakadályozni a wittenbergi tanok terjedését.
Leeretnekezve
1523-ban a budai Országgyűlésen a lutheránusokat nyilvános eretnekeknek, „Szűz Mária ellenségeinek" mondták, és fej- és jószágvesztés büntetésével sújtották. Az 1525-i Rákosi Országgyűlés már máglyahalált mondott ki rájuk. A törvények hatástalanok maradtak, mert a királyi udvarban II. Lajos nevelője, Brandenburgi György nyíltan a hitújítást támogatta. A király felesége szintén rokonszenvezett a lutheri eszmékkel. A királyi udvaron kívül a németek lakta városokban terjedtek elsősorban a lutheri eszmék, így a Felvidéken és Erdélyben. A reformáció gondolatai elsősorban a külföldön járt kereskedők, tanulók, valamint könyvek, brosurák révén terjedtek az országban.
A mohácsi vész kaotikus állapotokat eredményezett. Az ország két, majd 1541-től három részre bomlott. Állandósult a török veszély. A katolikus egyház magyarországi szervezeti kereteinek meggyengülése az alsópapság hitehagyásához vezetett. Így például az esztergomi egyházmegye négy esperesi kerületében 54 pap találkozott a 16. század közepén. Közülük csak 13 volt nőtlen, 31 nős, 7 teljesen „eretnek”. A szerzetesség is szétesett.
A reformáció terjedése szempontjából azonban a legdöntőbb szempont a (fő)nemesség és a városok magisztrátusainak döntése bizonyult, akik lecserélték régi papjaikat, és reformátori szellemiségű prédikátorokat hívtak helyettük. A belháborúk, a török veszély, az ország szétesése az egyszerű embereket is fogékonnyá tette az új hitre. A protestantizmus eszméit pedig kiválóan képzett személyek hirdették. Közéjük tartozott Szkhárosi Horváth András is.
Barátból lött pap
Életéről keveset tudunk. Valószínűleg a Gömör megyei Szkhárosról származott. Az Emberi szerzésről szóló költeményének utolsó versszakában azt írta magáról, hogy „barátból lött pap”. Egyes kutatók szerint ferences lehetett (Őze Sándor), vagy ferences iskolában tanulhatott (Kathona Géza, Őze Sándor) a reformációhoz való csatlakozása előtt. A Zemplén megyei Tállyán működött prédikátorként. Tíz ismert éneke közül hetet itt írt, egyet pedig Váradon. Az énekek pedig Bornemissza énekeskönyvében jelentek meg, 1582-ben.
Szkhárosi a protestantizmus harciasabb irányzatát képviselte. A „Krisztus országa” ellen szervezkedők szerinte a „Hatalmas urak és fejedelmek, Papok, pispökök és szerzetesek.” Verseiben különösen a római egyházat és papjait támadta. Őket még a fejedelmeknél is bűnösebbnek tartotta, mert az igazi kereszténységet megrontották a „sok emberi szerzés” és pápai rendelkezés által. Az egyháziakkal szemben a gúny eszközét használta elsősorban, míg a világi urakat támadó verseiben már az ószövetségi próféták szörnyű jóslatait zúdította a fejükre. Szerinte az urak vétkei és hitetlensége miatt zúdult minden baj az országra.
Az átokrul című versében az országot és a népet ért szenvedések okait keresi. A választ pedig az Ószövetségben találta meg:
Im ezt irja szent Moizses ötödik könyvében,
Ő könyvének huszonnyolczad jó nemes rendében:
Vedd eszedbe ki nem féled istent beszédedben,
Miként leszen az te dolgod minden életedben.
Ha uradnak istenednek szavát nem fogadod,
Mit neked mond és parancsol, ha meg nem tartandod,
Reád szállnak rettenetes, veszedelmes átkok,
Im megmondom: azon kérlek, hogy meghallgassátok.
A zsidó–magyar párhuzam
A természeti csapásokat, járványokat, valamint a török veszedelmet mind Isten csapásának vélte, mert a magyarok az ószövetségi zsidó néphez hasonlóan figyelmen kívül hagyták Isten rendeléseit annak ellenére, hogy az megáldotta korábban őket. A korabeli magyar reformátorok a zsidó–magyar párhuzam alapján kialakítottak egy három pillérű tudatot, amely szerint a nép által elkövetett bűnökért az Isten büntetése (török) következik. A megjavulás után azonban Isten magához öleli majd a választott népét, a magyart.
zdr
|
