Új választási rendszer: mi lesz benne?

Nyilatkozatok és deklarációk szintjén viszont már szépen körvonalazódik az új választási rendszer, még ha jelenleg jónéhány homályos folt is tarkítja az összképet. Korábbi cikkünkben már megkíséreltünk a változtatások mögött meghúzódó politikai érdekekre rávilágítani, most pedig már konkrétan a formálódó javaslat részleteivel foglalkozunk.

Már az elején fontos leszögezni, hogy a nyilvánosságra hozott tervezet alapján demokratikus választási rendszer fog születni – még ha a nyilvánosság csatornáin ezt többen kétségbe is próbálják vonni. A tisztán többségi modellt, egyfordulós, csak egyéni kerületi rendszert alkalmazó Nagy-Britannia éppúgy demokratikus választási rendszerrel rendelkezik, mint a tisztán arányos, csak listás választásokat tartó Hollandia, ugyanis mindegyik esetben a választók nagyobb része által felhatalmazott politikai erő kerül hatalomra. Mindkét típusnak megvannak az előnyei és hátrányai is. Az arányos rendszer például a mandátumok kiosztásában jobban kifejezi a választói akaratot, ugyanakkor nem biztosít kormányzóképességet, ugyanis általában koalíciós kényszerbe kerülnek a választásokon legjobb eredményt elért pártok. Ezzel ellentétben a „győztes mindent visz” elvét alkalmazó Nagy-Britanniában a választásokat megnyerő párt az esetek döntő többségében egyedül tud kormányt alakítani, mentesülve a koalíciós vitáktól. Magyarországon vegyes választási rendszer működik, ami minden bizonnyal meg is marad, bár a többségi modell felé tolódik el a hangsúly.

Fontos azt is kiemelni, hogy a választási rendszerek megalkotását nem semleges technikák, hanem politikai érdekek formálják – jelen esetben a kétharmados többséget birtokló Fidesz-KDNP érdekei. Viszont azt is látni kell, hogy nincs olyan demokratikus választási rendszer, ami a választók egyértelmű akaratát meg tudná másítani a választási eredményben. Tehát, ha 2014-ben a választók nagyobb része úgy dönt, hogy nem kér a jelenlegi kormánypártok újabb négy évéből, akkor választási rendszertől függetlenül is bukik a Fidesz. Nem is beszélve arról, hogy három éves távlatban, a következő választásokig a politika világában sok változás történhet, ezért a mostani érdekek nem biztos, hogy egybeesnek a jövőbeni érdekekkel. Ez történt meg például Franciaországban két ízben is egymás után, amikor egymás után két ciklusban is az aktuális érdekek alapján módosították a választási rendszert és mindkét esetben alulmaradt a választásokon az adott kormánypárt (Mitterrand, Chirac).

Kopogtatócédulák

A szakértők által az egyik leggyakrabban bírált eleme a választási rendszernek, az ajánlószelvény, azaz a kopogtatócédula továbbra is megmarad. A legnagyobb probléma vele, amit minden kampányidőszakban tapasztalhatunk, hogy visszaélésekre ad lehetőséget, gyakorlatilag „kopogtatócédula-maffiák” léteznek, akik adják-veszik a cédulákat, és adatvédelmi okokból is aggályos, ugyanis a törvényi tiltás ellenére az adatokat könnyen felhasználhatják a pártok, erre is láthattunk példát, akár az előző kampányidőszakban is. Emellett a kis pártoknak nagyon nehéz a magasra szabott limiten átugorni, így szűkíti a politikai kínálatot is.

Áder János bejelentése szerint az eddigi választókerületenkénti 750-ről most a duplájára emelik az induláshoz szükséges kopogtatócédulák számát, de a választói kerületek száma is jelentősen csökken, így arányaiban valószínűleg nem kell majd több ajánlószelvényt összegyűjteni. A gyűjtésre rendelkezésre álló idő viszont 28 napra csökken, megnehezítve így a kis pártoknak az indulást. Az országos lista állításához a választókörzetek egynegyedében, kilenc megyében és Budapesten kellene összegyűjteni a szükséges számú kopogtatócédulát.

Egyéni választókörzetek:

A Fidesz közvetlenül a 2010-es választás megnyerése után határozta meg a következő ciklusba megválasztandó képviselők számát. Kétharmados többségükkel még Orbán Viktor beiktatása előtt alkotmányba foglalták a 200 fős parlamentet. Bár az új alaptörvényből ezt a számot kihagyták, nehéz lenne már feladni az ígéretet, így a választási rendszert is ehhez kell igazítani. Áder minapi bejelentése szerint 105 egyéni kerület lesz, melyek határai nem lépik majd át a megyehatárokat. A választókerületek kijelölése lehet majd érdekes, ugyanis ezen a ponton fontos tényezők lehetnek a kormánypártok érdekei.

A jelenlegi választási rendszer legnagyobb problémája éppen az volt, hogy az egyéni választókörzetekben jelentős aránytalanságok voltak, ugyanis 1990 óta, amikor is meghatározták a körzethatárokat, jelentősen módosultak a demográfiai viszonyok. Így történhet meg az, hogy egy veszprémi lakos szavazata majdnem harmadannyit ér, mint például egy szigetszentmiklósié. Ez sérti az egyenlő választójog elvét és a kiszivárgott elképzelések alapján ezt orvosolni is fogja a kormánypárt.

Az egyik legfontosabb változás, hogy az egyéni kerületekben a választás egyfordulóssá válik. Ez azt jelenti, hogy az eddigiekkel ellentétben már relatív többséggel is meg lehet nyerni egy körzetet. Eddig úgy nézett ki a rendszer, hogy amennyiben a legerősebb jelölt nem szerezte meg több, mint a szavazatok felét, második fordulóra került sor, ahol már csak a három legjobb eredményt elért jelölt versenyzett és itt már elég volt a relatív többség. Ezentúl már a legtöbb szavazatot elért jelölt automatikusan mandátumot szerez, nem számít az, hogy a választópolgárok 60%-a vagy csak 25%-a támogatja. Ez a többségi modell felé mozdítja el a rendszert, ugyanis könnyen belátható, hogy két párt között országosan meglévő csekélyebb különbség is azt eredményezheti, hogy akár az összes egyéni körzetet a néhány százalékkal erősebb párt visz el.

Fontos hozadéka még az egyfordulós rendszernek, hogy korábban a két forduló közti két hét volt a kölcsönös visszalépések, pártok közti együttműködések kötésének időszaka. Az esélytelenebb jelölt visszalépett egy esélyesebb jelölt javára, hogy ne a harmadik, a ellenkező oldal jelöltje győzzön. Most módosul a helyzet, ugyanis már az első forduló előtt meg kellene egyezniük az esélytelenebb jelölteknek az esélyes legyőzése érdekében.

Ez a helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor 1994-ben hasonló politikai szituációban hasonló módon változtatta meg az önkormányzati törvényt a Horn-kormány, egyfordulóssá téve azt és rákényszerítve a három kis ellenzéki pártot az együttműködésre a közös ellenfél, az MSZP és SZDSZ ellen. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az addig széthúzó ellenzék egységesebbé vált és a Fidesz ennek élére állva 1998-ban megnyerte a választásokat. Abban is hasonló a helyzet, hogy az LMP, ami eddig hallani se akart az MSZP-vel való együttműködésről, már jelezte, hogy ebben a rendszerben nem zárkózik el ettől a lehetőségtől – mint ahogy a Jobbiktól sem, de annak valószerűtlensége miatt kevésbé van jelentősége.

Országos lista

Az eddigi rendszerben két lista volt: az egyikre, a területi listára az állampolgárok közvetlenül voksolhattak, míg a másik, az országos listáról osztották ki a kompenzációs mandátumokat. Ez azt jelenti, hogy azokat a szavazatokat, amelyek nem eredményeztek mandátumot, nem hagyták elveszni, hanem erről a listáról meghatározott elvek alapján mandátumokat osztottak ki az 5%-os küszöböt átugró pártok között. Így történhetett meg, hogy 2010-ben, amikor a Fidesz majdnem minden kerületben győzni tudott és a rá adott szavazatok nagyon nagy része mandátumot eredményezett, az országos listáról mindössze két mandátumot kapott, míg az MSZP 29-et. Az új rendszerben megszűnik a területi lista és csak országos lista lesz, erre viszont közvetlenül voksolhatnak a választók és itt kell elérni az 5%-ot is ahhoz, hogy bekerüljön egy párt a parlamentbe. Ez a választási rendszer arányos eleme, a mandátumokat a kapott szavazatok arányában osztják ki.

Sokáig kérdéses volt, hogy lesz-e kompenzáció a rendszerben, de Hajdúszoboszlón Áder eloszlatta a kételyeket. Az imént bemutatott kompenzációs elem az országos listán fog megjelenni, itt fogják beszámítani tehát a mandátumot nem eredményező szavazatokat is.

Határon túli állampolgárok, nemzetiségek

A határon túli magyarok és a hazánkban élő nemzetiségekkel kapcsolatban még nagyon keveset tudunk, nagyjából csak annyit, hogy lesz szavazójoguk, illetve képviseletük a parlamentben.
A határon túli kettős magyar állampolgárok esetében Salamon László azt mondta a valasztasirendszer.hu -nak, hogy valószínűleg csak a listára szavazhatnak majd. Ez azért lenne furcsa, mert a szavazati jogukat is azzal indokolták a kettős állampolgársági törvény elfogadása után kormánypárti politikusok, például Semjén Zsolt, hogy nincsen kétféle állampolgárság, nem lehet minőségi különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. A javaslat szerint pedig pontosan ez történik, ugyanis míg a Magyarországon élő állampolgárnak két szavazata van, a határon túli kettős állampolgárnak csak egy lenne.

A nemzetiségekkel kapcsolatban még ennyit sem lehet tudni, de régi alkotmányos mulasztást pótolhat a kormánytöbbség, amennyiben képviselethez juttatja őket. Meglehetősen nehéz kérdés ez, hiszen 13 nemzeti kisebbséget ismer el a magyar állam, de 13 nemzetiségi képviselő egy 200 fős kormányban meglehetősen soknak mondható. Kiélezettebb választási eredmény után könnyen a mérleg nyelvévé válhatnak és dönthetnek, hogy melyik oldalt emelik kormányzati hatalomba.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a vegyes rendszer megmarad, viszont a többségi elv felé mozdul el a rendszer, az arányosság rovására. Így viszont az is tény, hogy a jövőben már könnyebben lehet kétharmados többséghez jutni, mint jelenleg. A véglegez verziót viszont még nem láthattuk, így nagyon sok nyitott kérdés maradt még, ami alapján igazán meg lehet ítélni az új szisztémát. Ilyen nyitott kérdések többek között a listás helyek pontos száma, a nemzetiségek képviselete, a határon túli magyarok szavazati joga és a választókerületek határainak kijelölése.

Bene Márton

• Cimkék:
választási rendszer többségi modell parlament fordulók

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére