Szekularizáció és hamis tolerancia – harc az egyházi oktatásban

Az iskolai vallási nevelés kapcsán a társadalom vagy nem tudja, mit higgyen, vagy sokan éppen, hogy túl jól tudják, különösen azok, akik az agnoszticizmus és az ateizmus aktívabb irányzatai felé fordulnak. Ausztrália Victoria államában például egyes csoportok folyamatosan tiltakoznak a jelenlegi vallási oktatás ellen. Különböző okokat sorakoznak fel a vallási oktatással szemben, a leggyakrabban hangoztatott érvek a toleranciához és a szekularizációhoz kapcsolódnak.

Az úgynevezett tolerancia igazi arca

A tolerancia-érv lényege: Ausztrália multikulturális, sokvallású ország, és mint ilyen, nem részesíthet egyes hiteket előnyben. Ebből következik, hogy az egyes vallásokat egymás mellett kell oktatni. Az érveléssel kapcsolatos első észrevétel, hogy tulajdonképpen meggyőződésről van szó: a tolerancia olyan hit és érték, ami meghatározza, hogyan viselkedünk egymással és hogyan látjuk egymást. Arra viszont nincs tudományos bizonyíték, hogy a tolerancia egy állam működtetésének érvényes és üzembiztos módja lenne. Bizonyos körülmények között a tolerancia pozitív erő, de nem elég egy sikeres társadalomhoz. Sokszor inkább tartózkodásnak tűnik, nem pedig a másik valódi elfogadásának, megértésének.

A második észrevétel, hogy a modern tolerancia olyan hiedelem, amelynek tárgyát más hiedelmek képzik. Azaz különböző eszméket és társadalmi erőket tesz egyenlővé: vallás esetében ellenőrzése alá vonja az elterjedtebb irányzatokat (például a kereszténységet), majd egyenlővé teszi őket a kevésbé ismert változatokkal. Az eltérő hitrendszerek így esélyt kaphatnak, hogy hirdethessék meggyőződéseiket. A modern tolerancia azonban nem csak erről szól: hatalmi játszma is, ahol a domináns elit próbálja a társadalmi mozgalmakat és eszméket maga alá rendelni.

Ez a második pont elvezet a harmadikhoz: társadalmunkban a tolerancia általában nem valódi tolerancia, és emiatt szelektíven, bizonyos haszon reményében alkalmazzák. Egy példa a sport területéről: az ausztrál társadalom sokféle sportágat elismer, de a dominánsak, például a foci népszerűségét, nem próbálják a kevésbé kedvelt sportágakkal, például a tekézéssel letörni.

A valódi tolerancia nem próbál mindent ugyanarra a pályára terelni, hanem megengedi, hogy a különböző vallási és kulturális irányzatok a saját útjukat járják. Igaz ez Ausztráliára? Nem, mert Ausztráliának van saját kultúrája, nyelve, hitrendszere, életmódja, amihez a más kultúrák igazodnak.

Nem tisztel, csak egyenlővé tesz

A vallási oktatás vitában a tolerancia érve olyan cselnek tűnhet, amellyel az egyik domináns hitrendszert (a kereszténységet) akarja maga alá gyűrni egy másik, az ateista szekularizáció. A modern szekularizáció nem különösebben tiszteli a különböző vallásokat, de egyenlővé akarja tenni, és saját programja alá akarja vonni őket. Ez nem jelenti azt, hogy a „vallás” néhány formáját ne taníthatnák az iskolákban. Szükség van rá, de tisztában kell lenni vele, mi a vallás: nem csak a kereszténység vagy az iszlám tartozik bele, hanem minden olyan hitrendszer tanulmányozása is, ami meghatározza, hogy hogyan gondolkodunk magunkról és hogyan viselkedünk egymással, ez pedig jelentheti a modern szekularizációt, nacionalizmust vagy sportot is.

Sokan hangsúlyozzák: világi társadalomban élünk, és oktatási rendszerünk is szekuláris. Ám ennek a fogalomnak a körülhatárolása is hiányzik: gyakran csupán vallás- vagy szektarianizmus ellenességet jelent. A mai Ausztráliában a „világi” fogalmat általában a vallás (elsősorban a kereszténység) kizárásának értelmében használják. A szekularizmus viszont nem mindig jelentett vallásellenességet, értelme a politika és a vallás elválasztása volt.

A „szekuláris” nyomulással kapcsolatos utolsó pont: úgy tekinti magát, mintha a vallási agresszióval szemben kellene megvédeni a világi államot. Egyes médiumok például a hitüket a gyerekekre kényszerítő térítőkként állítják be az iskolai hitoktatókat. Előfordulhat ilyesmi, de ez az érvelés igazságtalan azokkal az átlagemberekkel szemben, akik pozitívan járulnak hozzá az ausztrál társadalomhoz, amikor azt tanítják a gyerekeknek, hogy nem csak a többi tökéletlen ember, hanem Isten is szereti őket. Hamis érvelés ez, mely a vallásos embereket agresszorokként, a világiakat az igazság oltalmazójaként állítja be. Az ilyen konfliktusos szembeállítás nem segíti a vitát, és túl kellene lépni rajta.

Terjedések

Az állami oktatási rendszer egyik problémája éppen az, hogy hiányzik a hitek és értékek következetes rendszere, ami kiindulópontot nyújtana a gyerekeknek és a társadalomnak. Ezt a pontot a vitában gyakran figyelmen kívül hagyják. A keresztény (és egyéb) egyházak meghatározták, milyen értékeket kínálnak, és ez egyre több szülőt vonz, ahogy azt a keresztény iskolák terjedése és a vallási oktatás támogatottságának növekedése mutatja.

A keresztény hittel kapcsolatos egyes félelmeket azonban szintén maguknak a keresztényeknek kellene eloszlatniuk, mert a kereszténység átfogó keretet kínál ugyan, de nem zárt rendszer, és nem is válhat azzá. Istent gyakran tekintjük a végső válasznak, de az Isten csak az első lépés a létezés rejtélyének feltárása felé, ami a keresztény tanítás szerint a szeretetre épül. A szeretet vezet minket, de nem korlátozza vagy tiporja el szabadságunkat.

Ezért mélyrehatóbban kell vizsgálnunk hiedelmeinket ebben a vitában, és kerülnünk kell a ködösítést valós szándékaink és programjaink körül. Így válhat lehetővé, hogy megtaláljuk a közös kiindulópontot.

 K.J. (forrás: ABC Autralia)

• Cimkék:
toleráns tolerancia szekularizáció Ausztrália oktatás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére