Vastepsi és porcelánkészlet

Nőnapi üzenet a Szentírásból

A minap hallottam egy prédikációt egy istentiszteleten, melyben arra az igehelyre hivatkozva, hogy a férfiak adják meg a tiszteletet „az asszonyi nemnek mint gyöngébb edénynek” (1Pt 3,7), a prédikátor a következő metaforával világította meg a nemi szerepeket. A férfi a vastepsi, amelyben megfőzzük az ételt, a nő a porcelánkészlet, amit ünnepi alkalmakkor helyezünk az asztalra. Hogy nézne ki a vastepsi az asztalon? No de lehet-e megsütni a húst a porcelánkészletben? Majd arra buzdította a jelenlévő férfiakat, legyenek megértőek, gyengédek a feleségükkel, hiszen a nők „gyengék”, „törékenyek”, akiket „bátorítani és oltalmazni” kell.

Meg van írva, hogy „gyengébb edény”, hát akkor gyengébb edény és kész. Ám közepes mennyiségű intelligenciával is be lehet látni, hogy komolytalan az az értelmező, aki figyelmen kívül hagyja azt a paradoxont, hogy a Biblia egyszerre isteni és emberi alkotás. S ez utóbbi oldalából következik, hogy a benne található szövegek − melyek több mint egy évezredet ölelnek fel és számos különböző kultúra termékei − magukon hordják az adott kor és gondolkodás jellegzetességeit. Nemcsak a Biblián belül van sokféleség, hanem a bibliai kultúrák és társadalmak igencsak különböztek a miénktől. Ezért hát a bibliaértelmezés fő kérdése: hogyan különböztessük meg az örökérvényűt a kulturálisan meghatározottól, hogyan halljuk meg Isten változatlan szavát a különféle kultúra hangján szóló szövegekben?
 

Az éjjel-nappal szövő nő

Még a legkonokabb fundamentalista sem vonja le azt a következtetést a Példabeszédek híres derék asszony-fejezete alapján (31,10-31), hogy a mai derék asszony „színes szőtteseket készít magának”. Ugyanakkor egyes szélsőségesek ragaszkodnak ahhoz, hogy a nők ma is „fedjék be a fejüket” (1Kor 11,5). De hát mi ebben a logika? Szőttest nem kell készíteni, fejet be kell fedni? És lehetne tovább fokozni! Más oldalról, ha elfogadjuk, hogy a „szőttes” kulturálisan meghatározott, akkor talán a „legyenek háziasak” felszólítás, vagy a „gyengébb edény” minősítés is?

Bár a Bibliának van teológiai mondanivalója a férfi-nő kérdésben, kötelezően előírható nemi szerepeket csak az említett hermeneutikai problémák félretolásával lehet desztillálni belőle. Ami az apostoli leveleket illeti, gyakorlati etikai kérdésekben, a közösség életrendjére, viselkedésére vonatkozó utasításokban általában azt az alapelvet követik, hogy a keresztény közösség ne hívja fel magára szükségtelenül a figyelmet, kevésbé alapvető kérdésekben inkább alkalmazkodjon viselkedésében, szokásaiban a környezetéhez, éljen csendességben. Ezzel magyarázzák a bibliatudósok a levelek etikai konzervativizmusát. Ebben a megközelítésben a „gyengébb edény” nem az Úristen kinyilatkoztatott véleménye a női nemről, hanem az adott kor gondolkodásának, körülményeinek teljesen normális lecsapódása. Egy olyan korban, amikor nem volt autó, nem voltak háztartási gépek, a nők fizikai testalkatának különbözősége felmérhetetlenül nagyobb hátrányt jelentett számukra, mint korunkban.

A modernizáció előtti társadalmakban nem vált a maihoz hasonló mértékben külön a magánszféra (otthon és család) és a közszféra (munka, közszereplés). Sok esetben mind a férj, mind a feleség otthon dolgozott a közös családi gazdaságban. Ha figyelmesen olvassuk a derék asszony dicséretét, nem azt a következtetést fogjuk levonni belőle, hogy az asszonynak otthon a helye, hanem azt, hogy ez a nő családmenedzser („ügyel házanépe dolgaira”), iparművész („finom inget készít”), üzletasszony („ha az a szándéka, mezőt vásárol”) és még sok minden egyszemélyben. Esetében egyszerűen nem működik az a későbbi korból származó sztereotípia, miszerint a nő feladata az otthonteremtés, a férj pedig pénzt keres, és kifelé, a publikus szféra felé orientálódik.
 

Bűngyártotta nemi szerepek

A Szentírás nem ír elő nemi szerepeket, és ha valaki ilyesmire vadászik benne, az naiv és megkérdőjelezhető hermeneutika alapján teszi ezt. Az Írás az emberi mivolt alapkérdéseivel foglalkozik, nem azzal, hogy ki mosogasson. Ez is fontos, de a döntést erre vonatkozóan minden keresztény embernek, házaspárnak magának kell felelősséggel meghoznia, mégpedig a Biblia sokkal nagyobb szabású üzenetének, az üdvösség evangéliumának fényében. Látásom szerint ez a nagyobb szabású, teológiai üzenet három fontos dolgot mond el a két nemről. Az első, hogy Isten saját képmására, egyenlőnek teremtette a férfit és a nőt (1Móz 1,26-28), és egymásnak szánta őket (2,21-24).

Ádám és Éva, a férfi és a nő egymásban ismer rá önmagára, saját nemi identitására. Fontos kis részlet itt, hogy a két nem őseredeti „definíciójában” még nyoma sincs a nemi szerepekre való hivatkozásnak. A nemi szerepek − és ez már a második pont − a bűnbeesés után jelennek meg a történetben: „fájdalommal szülöd gyermeked”, férjed pedig „uralkodni fog rajtad” (1Móz 3,16). Nem csak feminista teológusok állítják, a teremtéstörténetből elég egyértelműnek tűnik, hogy a férfiuralom a bűnbeesés következménye. Mintegy átokként ül minden társadalmon, hogy a férfi lenézi, elnyomja és kihasználja a nőt, a nő pedig manipulálja a férfit.

A kereszténység hivatása éppenhogy nem az elnyomó sztereotípiák megerősítése, hanem a sztereotípiák alól való felszabadítás. A Krisztust követő férfiaknak nem uralmuk bebetonozásával kellene foglalkozniuk, hanem hatalmi pozíciójukat Krisztus szellemében kellene értelmezniük: „aki első akar lenni köztetek, legyen mindenkinek a szolgája”. Meggyőződésem, ha így tettek volna, ma nem lenne feminizmus.

Maga Jézus bánásmódja a nőkkel igencsak rendhagyó volt az akkori társadalomban: férfi létére szóba állt velük, női tanítványai voltak stb. Pál apostol csodálatos szavai − „Krisztusban ... nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Gal.3,28. − egyenesen az evangélium szívéből fakadnak, és lefektetik a századokkal későbbi rabszolgafelszabadítás, majd nőemancipáció alapjait.

Tóth Sára
a teljes cikk olvasható:
Nemi szerepek és a Biblia 1. rész

• Cimkék:
Biblia nemi szerepek nőnap derék asszony feministák sztereotípia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére