 Mai morzsa
|
Szubjektív
2011-06-13 22:00:00
Lehetséges európai muszlim gondolkodás?
Árt az iszlámról kialakult fogalmainknak, hogy egyes vitaműsorokban negatív összefüggésrendszerben, kizárólag a fundamentalizmus és az iszlamizáció koordinátarendszerében vizsgálják az iszlám kultúrát.
Beszélhetünk-e europaizált iszlámról, euro-iszlámról vagy csupán az iszlám európai jelenlétéről? Ez a legfőbb kérdése a Rostoványi Zsolt által szerkesztett Az Iszlám Európában. Az európai muszlim közösségek differenciáltsága című kiadványnak.
Nincs akkora baj?
A kérdés nagyon is aktuális, amikor „Eurábia” és az iszlamizálódás rémképe lebeg Európa szeme előtt. De létezik-e, létezhet-e európai keretek között megszülető, európai értékek talaján kinevelődött iszlám kultúra, az „euro-iszlám”, van-e ennek realitása és ha igen, mik ennek az iszlámnak a fő jellegzetességei. A kötet szerkesztője és tanulmányok szerzője értekezik az ismerős fejkendő-vitáról, a nagy vihart kavart dán karikatúrabotrányról, a burkaviselés kérdéséről. Felfedezése: Európára nézve nem jelent akkora veszélyt az iszlám, mint ahogy azt képzeljük, „tapasztaljuk”.
Ismert jóslat, hogy az évszázad végére Európa muszlim lesz, az arab Nyugat, Maghreb része: Eurábia. Az alapot a nyugtalansághoz a mindenki számára ismerős demográfiai mutatók szolgáltatják – mutat rá a szerző. A muszlim születési ráta több mint háromszorosa a nem muszlimnak. Olyan szólamokat is hallunk – hívja fel a figyelmet Rostoványi Zsolt – hogy 2015-re a muszlim népesség Európában megkétszereződik és 2050-re Európa 20 százaléka muszlim lesz.
Nem esik szó viszont arról, hogy minden nyugat-európai országban a termékenységi ráta az elmúlt öt évben – bár csekély mértékben – növekedést mutat. Rostoványi Zsolt cáfolja továbbá azt a tézist is, miszerint Franciaország 39 év múlva iszlám köztársaság lesz. Hamis adatnak véli továbbá a következőket: Hollandiában az újszülöttek 50 %-a muszlim. Ez véleménye szerint nem igaz, mivel a muszlim népesség aránya Hollandiában 6 %. A közel-kelet szakértő arra figyelmeztet, hogy a konfliktusok nem csupán civilizációs, kulturális és vallási eredetűek, hanem egyben szociális, vallási és politikai konfliktusok. Szerinte nincs helye az apokaliptikus vízióknak: az európai muszlim közösség ugyanis nagyon tagolt.
Egyik fenyegetés után jön a másik
Az iszlámot a 90-es évektől szeretik fenyegető erőként feltüntetni az európai közvéleményben, mivel felváltotta a kommunista fenyegetést. 2011. szeptember 11-e, valamint a londoni és madridi merénylet ennek a folyamatnak csak újabb lökést adott. A nyugati kultúrában mindennek hatására megszületett az a gondolat, hogy mindenféle rossz cselekedetet a muszlimok számlájára írhatunk és a Nyugat számára nem létezik pozitív önmeghatározása az iszlámnak – vélekedik a szakértő.
A szerző úgy gondolja, hogy a fő frontvonal a totalizáló iszlám és a szekularizált iszlám felfogás között van. Az iszlám ma is idegentest Európában és a kereszténységben – hangsúlyozza. A felvilágosodás és a reneszánsz hozta magával azt a gondolkodási utat, amely szerint az európai identitást markánsabban kell definiálni, így az európaiak felsőbbrendűek és a nyugati civilizáció maga a civilizáció, a nyugat kizárólagos, Európa eurocentrikus és nyugati eredetű. Az iszlamizmus lassan tehát a világpolitika színtere lett. Európa esetében tehát az iszlám nemcsak vallási, hanem etnikai kategória is – ismerteti a folyamatot az elemző.
Rostoványi Zsolt arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2. világháború utáni dekolonizációs folyamat során fellépő munkaerőhiány eredménye lett a muszlim vendégmunkások iránti növekvő igény. Ma az Európai Unió tagállamai 15-25 millió, a Balkánon lévő jugoszláv utódállamok 8,5 millió muszlim lakosságot számlálnak. Törökország belépésével még 72 millió muszlim kerülne az Európai Unióba. Oroszország pedig 14 millió muszlim lakost számlál.
Kulturális megközelítés
A szerző figyelmeztet, hogy a Nyugat-Római Birodalom bukása után a Mediterráneum vált az európai civilizáció bölcsőjévé, tehát a nyugati civilizáció gyökere eleve Európán kívülre esik: az egyiptomi, a mezopotámiai, az antik, a pogány, a zsidó-keresztény, a bizánci, az Iszlám Világbirodalom, az Oszmán Birodalom és a Római Birodalom határvonalai közé. Az araboknak, az iszlám kultúrának eleve része volt abban, hogy a görög kultúra nem veszett el, mivel az antikvitásról az ún. Arab hellenizmus tájékoztatott bennünket. Tehát szoros kapcsolódási pont mutatható ki az iszlám és a hellenizmus között.
A görög-latin kultúra átörökítői között arab másolók is voltak. Aquinói Szent Tamás – említi példaként Rostoványi – Arisztotelészt először arab fordításban ismerte meg. Hogy az iszlám az európai tudomány és kultúra része lett, köszönhető a 781 éves ibériai arab uralomnak. Egyes vélemények szerint – mutat rá a szerző – az iszlám terjeszkedés volt az, amely megvetette a keresztény középkor alapjait. Tehát a kezdeti római „birodalmi paradigmából” keresztény, majd Európa-paradigma lett.
A jelen
A legtöbb muszlim ma Franciaországban él, majd Németország és Nagy-Britannia következik. A muszlim népesség 2/5-e él Londonban. Az összeurópai muszlim lakosság 80%-a pedig nagyvárosokban, ez pedig a szociális marginalizálódást, a periférizálódás lehetőségét hordozza magában. Ezek pedig már a legfrissebb adatok. Ennek a nem homogén európai muszlim lakosságnak ráadásul eltérő a modernizációhoz fűződő kapcsolata. Tehát többféle iszlám társadalom létezik Európában. Az amúgy is érzékelhető „külvárosi gondokat” pedig csak fűszerezi a generéciós probléma, hiszen az európai iszlám harmadik generációja is felnőttkorába lépett.
Kérdés tehát, hogyan szeparálódnak vagy integrálódnak a muszlimok az európai közösségekbe vagy közösségektől? Statisztikai adatokra hivatkozva a szakértő kijelenti, hogy a muszlimok körében jobb a keresztények megítélése, mint fordítva. Sőt a nyugat-európai muszlimok pozitívabban vélekednek a keresztényekről, mint az iszlám világ országaiban. További statisztikák szerint a németek körében negatívabb a muszlimok megítélése, mint a franciák, britek esetében. A nem muszlimok szerint a modern társadalom és az iszlám nem összeegyeztethető dimenzió. A muszlimok szerint azonban igen.
A szerző szerint árt az iszlámról kialakult fogalmainknak, hogy egyes vitaműsorokban negatív összefüggésrendszerben, a terrorizmus, az extremizmus, a nemzetközi konfliktusok, a vallási intolerancia, a fundamentaizmus és az iszlamizáció koordinátarendszerében vizsgálják az iszlám kultúrát, holott az nem korlátozható ezekre a fogalmakra és ez puszta leegyszerűsítése a folyamatnak. Nő tehát az idegengyűlölet, a xenofóbia és az iszlamofóbia Európában.
Habár az iszlám radikalizmus a 2000-es évekig kizárólag külső eredetű volt, ma már „importcikk” lett belőle, 2004, 2005, Madrid, London után. Egyes felmérések szerint 16 ezer azoknak a száma a briteknél, akik aktív résztvevői terrorakcióknak, közülük 3000 fő az al-Kaida kiképzőtáborában is volt. Az európai muszlim szélsőségesek aránya mindössze 1-2 %. (Itt kell megjegyezni, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem statisztikai adatai szerint a merényletek száma 2006 és 2009 között 24%-kal, a halálos áldozatok száma 2007 és 2009 között több mint 34 %-kal csökkent., a terrortámadások veszélyessége azonban nem növekedett. A jelentés szerint 2007 óta a világ terrorfenyegetésének csökkenésérol beszélhetünk. Az európai fenyegetettséget illetően a listát Görögország, Spanyolország, Nagy-Britannia és Franciaország vezeti. Az összes merénylet 92%-át Franciaországban és Spanyolországban követték el az utóbbi években és összesen, az elmúlt években alig néhány iszlamista motivációjú merényletet regisztráltak Európában.
Azonban figyelemre méltó, hogy valóban megfigyelhető radikalizálódás a fiatal, középosztálybeliek körében, akiket kulturális és szociális sokk ért, identitásválság, deklasszáció, periférizálódás, gettóizáció. De figyeljük az alábbi adatot: 2009-ben 110 terrorista személyt tartóztattak le az Európai Unió tagállamaiban iszlamista motivációjú fenyegetés miatt és 413-at a szeparatizmus miatt!)
Tüske László, a kötet másik szerzője Tariq Ramadanról, a „nyugati iszlám” gondolkodójáról beszél, az esetleges iszlám reformról. Csicsmann László a dán karikatúrabotrányon keresztül az európai individuális társadalmat a muszlim közösségi társadalommal szemben mutatja be. Szűcs Anita tanulmánya Franciaországról, Rostoványi Zsoltté Németországról és Nagy-Britanniáról, N. Rózsa Erzsébeté Közép-Európáról, Kemenszky Ágnesé pedig a Balkánról szól, az ott élő muszlim közösségek helyzetét mutatja be. A kötet rávilágít az egyes európai országok eltérő „válságkezelésére” és rámutat egy harmadik út lehetőségére: az európai muszlim gondolkodás megszületésére és egy közös út megtalálására.
Udvarhelyi Erzsébet
|
 Hírsor
A hét java
|
