Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Szubjektív
2012-01-02 14:30:00

Hány kormányunk van?

Vajon melyik interpretáció az igaz: Orbán egyszemélyi hatalma (amelyből az következne, hogy elfojtja a vitákat), vagy a centrális erőtér – a vitákat szándékosan generáló – logikája? Netán – hogy tovább bonyolítsam – a kettő egy és ugyanaz, s a kormányfő egyszerre engedékeny vezető és kíméletlen döntnök?

Most, hogy „Navracsics Európára ’szavazott’” – írja egy lapunk – , nemcsak azon érdemes elgondolkodni, hogy az Európára szavazásnak (mint a lap sugallja) valamilyen sajátos oppozíciós mellékíze van, de azon is, hogy hány kormányunk is van valójában. Mert ha igaz (a lapot idézem tovább), hogy az igazságügy-miniszter az Ázsia felé forduló Orbánnak üzent, akkor fel kell tételeznünk, hogy valójában nem is egy kormányunk van, hanem minimum kettő, ha nem annál is több.

Valójában azonban ez csak a látszat. Ebben a kormányban több kormány zsúfolódik össze. Szorgos hírolvasók és -elemzők összegyűjthetnék és kimutathatnák: egy napon hányféle (egymásnak erősen ellentmondó) kormányzati vélekedés lát napvilágot, amelyek között persze Orbán Viktor általában rendet vág, de azért kérdés, hogy ez-e ennek a kormányzásnak a tipikus jellemzője. Pőrébben feltéve a kérdést: igaz-e, hogy a kormány megegyezik Orbán Viktorral?

Állításom az, hogy nem, nem egyezik meg.
Orbán Viktortól magától tudjuk.

Nevezetesen a 2009-es kötcsei beszédből, amelyi legalább olyan jelentős és történelmi a maga nemében, mint az őszödi beszéd. Miről szól ugyanis ez a beszéd? Olvasatomban két dologról. Az első a „centrális erőtér” – az ellenzék peremre szorulása – , amit alaposan kiveséztek már az elmúlt években. A második viszont az – s erről sokkal kevesebb szó esett –, hogy a jövőben a kormányra kerülő jobboldalnak kizárólag önmagával kell vitatkoznia. Miért? Azért, mert a másik térfélen hovatovább nincs senki, így az alternatívák és vitaálláspontok (logikai úton) a kormánytáboron belül képződnek.

A 2009-es alapozó szónoklatból következhetne mindaz, ami a kormányoldalon belül ma történik. Az Európa kontra Ázsia vita; az állami kontra magánalapú iskoláztatás; a szabad oktatás kontra irányított nevelés; a tv-s kitakarás kontra ugróiskola-rajzolás (hogy a legutóbbi napok fejleményét idézzem); mind-mind olyan esetek, amelyekben a vita elsősorban a kormányzat különböző irányzatain belül zajlik, még akkor is, ha a külvilág számára mindezekből kevés jön át, hiszen kívülről minden másnál fontosabbnak látszik Orbán Viktor egyszemélyi hatalma.

Vajon melyik interpretáció az igaz: Orbán egyszemélyi hatalma (amelyből az következne, hogy elfojtja a vitákat) vagy a centrális erőtér – a vitákat szándékosan generáló – logikája? Netán – hogy tovább bonyolítsam – a kettő egy és ugyanaz, s a kormányfő egyszerre engedékeny vezető és kíméletlen döntnök?

De nézzük a kérdést máshonnan. Mi van ugyanis akkor, ha a kormánytáboron belüli viták egy része a centrális erőtér elméletével szemben értelmezendő? Mi van, ha az olyan kijelentések, mint amelyeket az igazságügy-miniszter a hétvégén mondott, nem ezen az erőtéren belül jelentkeznek, hanem kimutatnak abból? Ebben a megközelítésben új megvilágításban tűnhet fel Navracsics Tibor szerepvállalása a KDNP hétvégi rendezvényén. Természetesen nem arról van szó, hogy a KDNP-ből – különösen rövid távon – olyan mértékadó párt válhatna, mint Angela Merkel CDU-ja Németországban. Arra se nagyon számíthatunk, hogy belátható időn belül a hazai politika uralkodó eszmei tónusává válhatna az egységes Európa megteremtésében és mostani megerősítésében nélkülözhetetlen kereszténydemokrata eszmekör. Itt messze nem tart a Fidesz segédcsapatának számító (igaz azzal sajátos viszonyban lévő) KDNP.

Viszont talán már beszélhetünk egy olyanféle – formálódóban lévő – jobboldaliságról, amely nem centrális erőtérben és nem az azon belüli vitákban gondolkodik, hanem vezető jobboldali ideológiaként a modern konzervativizmust látná szívesen. Ez a gondolkodási irányzat gyerekcipőben jár itthon, bár értelmiségi hálózatai egyre kiterjedtebbek, s mintha lennének erős konzervatív nyúlványai is. Navracsics például láthatóan ebbe az eszmekörbe/hálózatba tartozik.

Összegezve hát: Magyarországnak több kormánya van. A kormány nagyobbik része láthatólag a centrális erőtéren belül vitatkozik egymással. Egy kisebbik rész mintha túlnézne ezen, de nekik azzal kell számolniuk, hogy a politikai konzervativizmus Magyarországon mindig a senki földjével volt azonos.


Csizmadia Ervin

A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója

 

A SZUBJEKTÍV ROVATBAN MEGJELENŐ VITAINDÍTÓ ÍRÁSOK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÁLLÁSPONTJÁT.
Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.