Cél a diplomások számának növelése

Európa 2020: a tudásalapú társadalomé a jövő

Az Európa 2020 a lisszaboni stratégiát felváltó új uniós gazdasági terv, ami számos fontos célt fogalmaz meg, mint az alacsony széndioxid-kibocsátású ágazatok támogatását, a digitális gazdaság kiépítését, a szegénység csökkentését. Most három olyan területről szólunk, amit Magyarországnak különös figyelemmel kell kísérnie: az oktatás, a foglalkoztatás és a K+F+I (kutatás−fejlesztés−innováció) szorosan összefügg és egymásba fonódik.

Az Európa 2020 stratégia a jelenlegi 15 százalékról 10 százalékra szeretné csökkenteni azok számát, akik az oktatásból lemorzsolódnak. Ezenkívül az egyetemi diplomával rendelkezők arányát a jelenlegi 31 százalékról 40 százalékra szeretné emelni. Magyarország statisztikáit elemezve láthatjuk, hogy 1993−2008 között a társadalom iskolai végzettségét tekintve érdemi változás nem történt: mindkét évben 100-ból 43 ember legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Ez azért probléma, mert ez az a csoport, amelyet a leginkább veszélyeztet a munkanélküliség, és ebből adódóan a körükből kerül ki a legtöbb munkanélküli.

A célokkal épp ellentétes irányban hathat a nemrég bejelentett Széll Kálmán-terv: 2012 szeptemberétől 18-ról 15 évre csökkentik a tankötelezettség felső korhatárát. Ugyanakkor az Európai Unió állásfoglalása szerint nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tudásalapú társadalomra, mint eddig, hiszen ez jelenti az egyik versenyképességi potenciált a változó világban.

A foglalkoztatottság növeléséhez egy jól kialakított oktatási rendszer nélkülözhetetlen, miközben annak a lehető legjobban kell alkalmazkodnia a munkaerő-piaci igényekhez. A foglalkoztatási ráta növeléséhez egy versenyképes adórendszer kialakítása is hozzájárul, fontos többek között a szakképzési intézményrendszer fejlesztése, és munkára ösztönző szociális rendszer megalkotása. A cél az emberek alkalmazkodása a piaci igényekhez.

És ha már piac, akkor itt kell szót ejteni a K+F+I-ről, a kutatás−fejlesztés−innováció „triászáról”. Az Európai Unió az új stratégia kialakításakor észrevette: a világgazdaság erőviszonyai alapjaiban változtak meg. Az unió jelentősen elmarad a hagyományos versenytársak, így az Egyesült Államok és Japán kutatás-fejlesztési támogatásaitól. Ezért az új terv a GDP jelenleg körülbelül 2 százalékáról 3-ra szeretné növelni a K+F+I-re szánt összeget. Különösen aggasztó lehet az EU-országok − köztük Magyarország − lemaradása abban a korban, amikor a világgazdaság differenciálódik, és a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) előretörése újfajta kihívást jelent az uniónak.

Európának mindezen változásokra reagálnia kell, és ebben az innovációnak különösen fontos szerepe van. Magyarországon az egyik első feladat az, hogy a politikai elit növelje az innováció fontosságának társadalmi elfogadottságát. Nyugat-Európában ez a gondolkodás már fejlettebb. Nicolas Sarkozy francia elnök például úgy nyilatkozott, hogy az államadósságot kétféleképpen lehet növelni: az egyik út felélni a felvett hiteleket, a másik út az oktatásba, a kutatás-fejlesztésbe, a jövőbe fektetni. Épp ez a makrogazdasági jelentősége a K+F+I-nek: jelzi, hogy a szereplők a jelenlegi anyagi jólétükből mennyit hajlandók a jövőre fordítani. Másképpen: mennyire vagyunk hajlandók a sokszor rövid távú gondolkodást hosszú távúra cserélni?

A fejlett országokban a GDP növekedésének 60−80 százalékát az innováció adja, ami a további gazdasági növekedés elengedhetetlen feltétele. Az innovatív gazdaságok és szektorok a gazdasági recessziókat is sokkal jobban elviselik. Hazánkban az lenne a cél, hogy összhangba hozzuk a három területet! Cél a kutatás-fejlesztés, az innovációval a foglalkoztatás bővítése, a képzési struktúrák átalakítása, a vállalkozások fejlesztési, újítási energiáinak felszabadítása, és így a tartós gazdasági növekedés feltételeinek javítása.

Szép Viktor

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére