A nyári uborkaszezon után ismét kezdődik a harc a médiafelületekért

Erőltetett menet: újra pezseg a politika

A elmúlt hét eseményei néhány kérdésre talán már választ adhattak, de a kérdőjelek tovább sokasodtak. A fásult augusztushoz képest a kormányzat jelentősen aktivizálta magát, és erőteljesebbé vált a jelenléte napi közbeszédben. Különösen szembetűnő ez Orbán Viktor esetében, aki a héten több médiaszereplést is vállalt, és a legnagyobb figyelmet is az ő bejelentései élveztek. A kedvezőtlen makrogazdasági adatok ugyanis több kérdést is felvetettek a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban.

„Adj, király katonát”

Szakértők jelentős része – még ismert jobboldali közgazdász is – támadta az egykulcsos adórendszert, amely véleményük szerint célját, a belső fogyasztás felpörgetését nem érte el. Az Orbán-kormány eddig is hajlamos volt éles gazdaságpolitikai irányváltásokra, így nagy várakozások öveztek minden, a kormányzati gazdaságpolitikát érintő bejelentést. A meglepetés ezúttal elmaradt: ahogy az várható volt, Orbán Viktor kiállt az egykulcsos adórendszer mellett, és az euróövezeti válsággal magyarázta a várakozásoknál rosszabb adatokat, megerősítette elköteleződését az államadóság csökkentése és a hiánycél tartása mellett. Erre hivatkozva már utalt arra, hogy „nehéz időszak” elé néz a magyar társadalom, gondosan kerülve természetesen a „megszorítás” kifejezést. Az egykulcsos adórendszer melletti kiállás politikailag érthető, ugyanis feladásával az ellenzék egyik legerősebb követelése valósulhatna meg, mely az egész eddigi gazdaságpolitika teljes kudarcának beismerésének felelne meg. Ezt a szívességet a szakmai kritikák ellenére sem teszi meg a Fidesz az ellenzéknek, Orbán Viktor ezt erősítette meg szerepléseivel.

Az iskolakezdéshez érkezve a hét slágertémája az oktatáspolitika volt. Ez nem is meglepő tekintve, hogy jelentős átalakítások folynak az oktatás területén, és a héten már a kormány is elfogadta a korábban már egyszer visszadobott közoktatási törvény tervezetét. Az ellenzék erőteljes támadásai az államtitkár asszony ellen már megszokottá váltak, de érdemes kicsit rávilágítani ennek okaira. Egyrészt Hoffman Rózsa személye szinte egy az egyben testesíti meg azt a konzervatív emberképet, ahogy a baloldali ellenzék a Fidesz egészét láttatni akarja kommunikációjában. Másrészt már többször kiderült, hogy az államtitkár a kabinet egyik legbizonytalanabb helyzetű tagja.

Államtitkársága munkájának tempója saját elvárásaiktól is elmarad – ezt bizonyítja a megannyi korábban bejelentett, de be nem tartott határidő - és a kormányülésen is visszadobták az egyik legfontosabb anyagukat, a már említett közoktatási törvényt. Emellett a kormánypárti frakcióban, Pokorni Zoltánnal az élen nagyon erős belső ellenzéke van Hoffmannak, akik attól sem riadnak vissza, hogy nyilvánosan bírálják az államtitkárság lépéseit. Helyzetét az sem segíti, hogy talán az egész kormányban neki van a legrosszabb sajtója, a médiában gyakran élc tárgya, és a szakmai szervezetek valamint oktatáspolitikával foglalkozó szakemberek körében is általában negatívan ítélik meg munkáját. Ebben a helyzetben az „adj, király katonát” gyerekjátékhoz hasonlóan az ellenzék is a legbizonytalanabb helyzetű személy támadásával próbálja megbontani a kormányzatot. Ezt a szándékot erősíti az is, hogy Hoffmann távozása nem pusztán a szakállamtitkárság életében hozna változást, hanem a „majdnem-koalíció” pártjai között is feszültséget eredményezhet. A KDNP már sok mindent lenyelt a Fidesztől, de a felhalmozódó feszültség egy ilyen döntés esetén könnyedén a felszínre törhet. Valószínűleg többek között ilyen megfontolások miatt nem fogadta el a tavasszal Hoffmann lemondását Orbán Viktor, aki ezzel átmenetileg megerősítette helyét, de a fentebb említett okok miatt továbbra is ingatag lábakon áll az államtitkár asszony pozíciója.

És a többiek

Az ellenzéki pártok augusztusban a kormányzati inaktivitás miatt lehetőséghez jutottak, hogy rendezzék soraikat, valamint a médiában is nagyobb felületen tudták elképzeléseiket eljuttatni a választokhoz. Utóbbi azért is különösen fontos, mert az elmúlt évben az egyik legnagyobb kihívása a három ellenzéki pártnak (különösen a Jobbiknak és az LMP-nek), hogy médiafelülethez juthassanak, ugyanis a kétharmados kormánytöbbség megnyilvánulásainak hírértéke nagyobb, mint a kis pártoké.

Az MSZP a pártszavazás után elérte, hogy a párt belső ügyei eltűnjenek a reflektorfényből, de az alapkonfliktus megoldása sikertelen maradt, így közeljövőben várhatóan ismét felszínre törnek a párt megújításának irányáról folytatott viták. A Gyurcsány Ferenc által vezetett Demokratikus Koalíció Platform a héten már jelezte is, hogy nem mondanak le eredeti céljaikról és folytatják annak megvalósítását. Az elnökség számára komoly nehézséget okoz, hogy továbbra is Gyurcsány Ferenc az egyetlen olyan politikus, akinek szinte bármilyen megnyilvánulásával képes megjelenni a médiában, facebook bejegyzéseinek nagyobb hírértéke van, mint a pártelnök Mesterházy Attilának sajtótájékoztatóinak.

A legnagyobb problémát az LMP-nek jelenti a médiafelület hiánya, így az augusztusi csendnek köszönhető nagyobb megjelenés jótékony hatással volt a pártra. A nyilvánosság előtti konfliktusok is elkerülték eddig nagyrészt a pártot, és a közvélemény-kutatási adatok is bíztatóak. A legnagyobb reményük viszont abban lehet, hogy csütörtökön az OVB az LMP tíz népszavazási kezdeményezését is jóvá hagyta, így sikeres kampányt folytatva egy népszavazás tovább erősíthetné a pártot – addig viszont nehéz az út, ugyanis az aláírások összegyűjtése nem tűnik egyszerű feladatnak. Mindenesetre egy önálló kezdeményezéssel tudott megjelenni a nyilvánosságban a párt és talán szerencsésebb üzenettel, mint amilyen a Karácsony-féle „perverz koalíció” ötlete volt.

A Jobbiknak sem könnyű üzeneteit a mainstream médián keresztül juttatni el a választópolgároknak, de helyzetét megkönnyíti, hogy az elmúlt években kiépített egy saját „médiabirodalmat”, melyen keresztül a választói jelentős részével tud kommunikálni. A Jobbiknak a nyáron egy komoly döntést kellett meghoznia. Bár eddig sikeresen egyensúlyozott a szélsőjobboldali és a mérsékeltebb kommunikációval, a Magyar Szigeten és a Sziget Fesztiválon történtek után ez már nem volt lehetséges. Vona Gábor elhatárolódott a nagy port kavart eseményektől és ezzel lépést tett afelé, hogy mérsékeltebb kommunikációval nagyobb tömegeket elérhessen. Persze ez nem jelenti azt, hogy az eddig megszokott „kettős beszéd” véget ér, valószínűleg a ”cigánybűnözés„ is központi témája marad a pártnak – a héten is adtak ki ezzel kapcsolatos közleményt – de az elhatárolódás mindenképpen segít abban, hogy ne veszítse el teljesen a „szalonképességét” a párt.

Bene Márton

A nyitókép innen

• Cimkék:
politika pártok fidesz kormányzat

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére