Az államfő magára talál?

Fontos törvényekről szivárognak ki különféle információk, de a konkrét lépések még csak a devizahitelek végtörlesztésével és a költségvetésben keletkezett lyuk betömésével kapcsolatban történtek. A ősz nagy kérdése a szocialista párt sorsa lesz, bár Gyurcsány távozása már szinte biztosra vehető, ennek időpontja és mikéntje lehet érdekes.


Egyik kockás, másik pepita?

Hétfőn a parlamentben, ahogy az elmúlt időszakban megszokhattuk, ismét többször előkerült az Orbán – Gyurcsány párhuzam kérdése. A Jobbik és az LMP nagy energiákat fordít arra, hogy bizonyítsa: az Orbán-kormány politikája egyenesen a Gyurcsány-kormány politikájának folytatója. Ez viszont nem egyoldalú játszma – a kormány válaszainak is jelentős részében szerepel a volt miniszterelnök neve, akit bármelyik ellenzéki párttal képes párhuzamba állítani. E megdönthetetlen érv kommunikációjának mestere például a kormány parlamenti „előre tolt bástyája” és megmondóembere Cséfalvay Zoltán.

A „ki hasonlít kevésbé Gyurcsányra” licitversenyből egyenlőre kimaradnak a szocialisták, de az ő mindennapjaikat is bőven tematizálja az ex-kormányfő. Több mint két évvel a kormányfői posztról való lemondása után tehát még mindig Gyurcsány Ferenc a magyar politikai élet legfőbb viszonyítási pontja

 
Politikai játszma. Fotó innen

Folyamatos viszonyítási pontként jelenik meg, állandóan domináns szereplője a médiafelületeknek és az egyre erősebben jelentkező, politikai szereplőkből való kiábrándulás során a választópolgár csak azt látja, hogy a szemében hitelüket vesztő politikai szereplők egyetlen közös pontja a Gyurcsány-kormány elítélése, és az „ellenségem ellensége a barátom” elv alapján már akár árnyaltabban tekinthet a gyurcsányi korszakra. Természetesen ez még nagyon messze van attól, hogy a volt miniszterelnökkel újra komoly esélyesként számolhassunk a politikai versenyben, és valószínűleg ez már nem is fog bekövetkezni, mert a választók bár sokszor hajlamosak felejteni, Gyurcsány kormányzása meglehetősen rossz emlékeket idéz.


Sikerélmény előtt Schmitt Pál?

Schmitt Pál az elmúlt héten New Yorkban részt vett az ENSZ közgyűlésén, ahol fel is szólalt, de ennél is nagyobb jelentősége van azoknak a kétoldalú tárgyalásainak, ahol több tagállam magas rangú képviselőjénél, államfőjénél lobbizott Magyarország ENSZ BT tagságáért. Schmitt diplomáciai működésének már hónapok óta egyik központi eleme a tagságért való kiállás, ami egybe is vág a magyar külpolitika, ha nem is központi, de fontos törekvésével.

Az öt nyelven beszélő, korábbi nagykövet, NOB alelnök, EP képviselő Schmittel kapcsolatban  sokszor elszokták mondani, hogy diplomáciai érzéke kiváló, stílusa, megnyerő megjelenése alkalmassá teszi a külpolitikai szerepvállalásra, nem is beszélve kiterjedt kapcsolatairól. A megtépázott tekintélyű államfő számára óriási sikernek számítana, ha többek között az ő közbenjárásának köszönhetően sikerülne megszerezni a BT tagságot.

Végre egy jó irány lehet, ha a köztársasági elnök, az „emberek embere”, eddig meglehetősen szerény eredményeket felvonultató szerepfelfogása helyett, inkább a diplomácia felé fordul, és amolyan „utazó nagykövetként” Magyarország nemzetközi megítélésének javításán fáradozik.

Bene Márton

A nyitókép innen

• Cimkék:
mszp fidesz kormány gyurcsány politika schmitt pál

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére