Szubjektív
2011-06-20 20:30:00
A jövőben csak álom marad az érvényes népszavazás?
Ha az érvényességi szempontot vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy az új törvényjavaslat visszatérés a rendszerváltozás idején hozott törvényhez.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a népszavazásról szóló törvényjavaslat módosítását kezdeményezte a napokban. Az interneten számos vélemény olvasható az új beadvánnyal kapcsolatban, de nézzük, végül is milyen újdonságot hozhat az új törvény!
Az eddigi szabályozás
A magyar parlamentarizmus képviseleti, tehát közvetett demokrácia, ami azt jelenti, hogy az állampolgárok képviselőket választanak az Országgyűlésbe, akik mandátumuk lejártáig meghozzák a közügyekkel kapcsolatos döntéseket. A közvetlen demokrácia intézményei − így például a népszavazás − komplementer, kiegészítő jellegű döntéshozatali formát jelenthetnek a magyar társadalom életében.
Magyarország alkotmánya lehetőséget ad arra, hogy bizonyos ügyekben a nép szavazás útján közvetlenül is részt vehessen a fontosabb ügyekben. A népi kezdeményezést már 1989-ban az alkotmányba és törvénybe is foglalták, miután azonban a törvény nem állt összhangban az alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság 1997. december 31-én megsemmisítette azt, és a parlamentet jogalkotásra kötelezte. A parlament 1997-ben az alkotmányba emelte a népszavazásra vonatkozó legfőbb szabályokat, 1998 elején pedig elfogadta a hozzá tartozó új törvényt is.
Az 1989-es törvényben százezer aláírásra volt szükség egy sikeres népszavazási kezdeményezéshez; a jogszabályban az aláírások gyűjtésére vonatkozó időkorlát és kizáró témalista sem szerepelt. Az 1998-as törvény szigorodott: négy hónapos időkorlátot vezettek be, és szűkítették a feltehető kérdéskört. Ami az érvényesség és eredményesség kritériumait illeti, éppen ellenkező folyamat figyelhető meg: amíg a korábbi törvény szigorúbb feltételeket szabott meg az érvényességhez (az összes választópolgár több mint felének a részvételére szükség volt), addig az 1998-as módosítás enyhébb elvárást fogalmazott meg. S ma a népszavazás akkor tekinthető eredményesnek, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede azonos választ ad a kiírt kérdésre.
Visszatérés vagy előrelépés?
Ha az érvényességi szempontot vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy az új törvényjavaslat visszatérés a rendszerváltozás idején hozott törvényhez. Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni a szavazásra jogosultak legalább felének részvételét előíró érvényességi küszöb magasságát, elég csak a NATO-csatlakozás (49,24%) vagy az EU-csatlakozás (45,62%) részvételi arányát említeni.
A Fidesz által támogatott, de nem általuk kezdeményezett, a kórház-privatizációról és kettős állampolgárságról kezdeményezett népszavazás részvételi aránya még rosszabb volt (37,49%). Magyarország lakossága a 2008. évi úgynevezett szociális népszavazáson sem sokkal ugrotta meg az érvényesség küszöbét (50,51%), tehát levonhatjuk a következtetést, hogy még meglehetősen nagy politikai mozgósítás mellett is nehéz teljesíteni a „régi-új” küszöböt.
További változások röviden: a kezdeményezések komolyságának megőrzéséért az új tervezet előírja, hogy a népszavazásra javasolt kérdés hitelesítésére irányuló kezdeményezést húsz választópolgárnak is támogatnia kell, az Országgyűlés köteles a népszavazás napjától számított 180 napon belül (az érvényes és eredményes) népszavazás döntésének megfelelő törvényt megalkotni, lehetőség lesz uniós szintű kezdeményezés támogatására, valamint az Alkotmánybíróság által a népszavazás kezdeményezésével és lebonyolításával kapcsolatos alkotmányos mulasztást is orvosolnák.
Európai kitekintés
Nagy-Britanniának nincs írott alkotmánya, ezért a népszavazás intézménye sincs szabályozva. A szigetországban nincs hagyománya, habár regionális népszavazásokat már tartottak. Franciaországban az Ötödik Köztársaság 1958-as alkotmányát jóváhagyták az állampolgárok, ugyanakkor a közvetlen politikai részvétel esélyeit gondosan körülírták benne.
A franciák 1958−1969 között öt alkalommal tartottak népszavazást, 1969 után két fontos referendumra került sor: Georges Pompidounak sikerült megszerezni a választók bizalmát ahhoz, hogy Nagy-Britannia beléphessen a Közös Piacba, Mitterand elnöksége idején pedig az Új-Kaledóniában szemben álló felek közötti megbékélésről született népszavazási eredmény, miközben a választók 63 százaléka otthon maradt. Ezzel szemben a választók nagyobb része mozdult meg (69,8%) az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés ratifikálásáról szóló népszavazáson, bár az eredmény igen szoros lett (51,04% igen, 48,96% nem). Az elnök hivatali idejének hétről öt évre csökkentését a franciák 73 százaléka támogatta az arról szóló referendumon, de a távolmaradók aránya (majdnem 70%) óriási volt.
Németországban országos szintű népszavazásra nincs lehetőség; egyetlen esetben ismerte el az alkotmány a népszavazás intézményét, az ország területének újrafelosztásával kapcsolatban. Hollandia az egyetlen ország, ahol eddig a Lisszaboni szerződésen kívül nem tartottak népszavazást; Finnország 1987-ben, Portugália 1989-ben vezetett be rendelkezéseket népszavazásról. Olaszországban alkotmánymódosító népszavazás és törvényhozói népszavazás is létezik, Svájc pedig tipikus esete a közvetlen demokráciának, ahol a népszavazások a politikai rendszer részét képezik.
Láthatjuk, hogy a népszavazás intézménye változatos képet mutat Európában, és valószínűleg örök vita lesz a részvételi demokrácia támogatói és a képviseleti rendszer hívei között, hogy melyik a jobb rendszer.
Szép Viktor
|
