A jelenlegi alkotmány nem kommunista

A volt keleti blokk országainak mindegyike új alkotmányt fogadott el a rendszerváltás után. Mi az oka annak, hogy Magyarországon ez másképpen történt? A választ a hazai pártrendszer 90-es évekbeli szerkezete adhatja. Az egyik fontos tényező az volt, hogy az éppen csak megalakult ellenzéki pártok féltek attól, hogy az MSZMP nyeri meg az első szabad választásokat.

Nem mellesleg saját támogatottságukban sem lehettek biztosak, ugyanakkor az állampárt is bizonytalan volt abban, hogy milyen eredményre képes 1990 tavaszán, így történhetett, hogy az első demokratikus választásoktól tartva nem akarták az új Országgyűlésre bízni az alaptörvény megalkotását. Úgy döntöttek, hogy inkább egymás között megegyezve módosítják az alkotmányt.
Rövid kitérőben jegyzem csak meg, hogy vegyes választási rendszerünk is hasonlóan kompromisszum eredményeként jött létre.Míg a listás ága a kicsi és a közepes pártoknak kedvez, addig az egyéni választókerületek egyértelműen a nagy pártoknak (ezért is fordulhatott elő 2010-ben, hogy a Fidesz−KDNP az egyéni választókerületek majdnem mindegyikét megnyerte).

A módosított magyar alkotmányban – a sok bizonytalan faktor miatt – olyan kompromisszumos rendszer jött létre, ami sok döntésben nemcsak a partnerek konszenzusát keresi, hanem egyenesen megkívánja az ellenzék bevonását a folyamatokba, egyfajta ellensúlyt teremtve. Ilyenek például a kétharmados törvények, az Alkotmánybíróság és egyéb intézmények rendszere, ami épp a mindenkori kormány „féken tartását” teszi lehetővé.

Kelet-Közép-Európa valamennyi országában kerekasztal-tárgyalásokon egyeztek meg a rendszerváltásról. Lengyelországban az első demokratikusan választott parlament az úgynevezett kis alkotmányban módosított az államszerkezeten, majd 1997-ben fogadták el a végleges alkotmányukat. Csehország alkotmányát 1992-ben fogadták el, amikor Csehszlovákiából létrejött a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság. E három ország alkotmányáról elmondható, hogy hasonló ellensúlyokat épített alaptörvényébe, mint a magyar, például erős alkotmánybírósági jogkörrel.

Habár hajlamosak vagyunk homogén egységként kezelni a térség posztkommunista országait, mégis látható, hogy árnyaltabb a kép. Bizonyos értelemben eltérő történelmi, társadalmi és politikai környezetről beszélünk, ahol minden országnak picit más volt az épp aktuális problémája.
Az itthoni sajátosság – visszautalva az első gondolatokra – az, hogy 1990-ben egy rendkívül bizonytalan kimenetelű választás előtt álltunk. Magyarországon békés átmenettel történt meg a rendszerváltás, míg ismerünk olyan posztkommunista országot, ahol vérrontás történt a demokratikus átmenet idején. A békés átmenet magában hordozta a bizonytalanságot és a kompromisszumot, így született megegyezésen alapuló alkotmányunk és választási rendszerünk.
 

Szép Viktor
(a szerző az Eötvös Lóránd Tudományegyetem
 politológia hallgatója)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére