Gasztro

Paprikás krumpli kacsás terítőn

Amint hazaértünk a lányom vizsgájáról, és köszöntöttük Szukit, a cicánkat, aki reggel óta a fotelben aludt, hirtelen ránk tört egy ismerős érzés, amit a vizsga miatti izgalom, illetve az utána érzett megkönnyebbülés eddig elnyomott. az éhség.

Még ha nem is a leggyorsabban elkészíthető étel a paprikás krumpli, nagyon egyszerű. Mellette
szólt még, hogy csak virsli, krumpli, és egy kevéske kolbász volt épp itthon. Így hát nem bújtunk
szakácskönyveket, hanem gyorsan nekiálltam krumplit pucolni, ami ezekkel az új és egyszerű
hámozókkal percek alatt ment. Először megdinszteltem kevés olajon egy fej apróra vágott hagymát, majd arra szórtam az apró kockákra vágott krumplit, kis kocka, kis főzési idő alapon, és egy darabig fedő alatt víz nélkül pároltam a krumplit, néha megkevergetve, mert így jobban átjárja a hagyma íz a krumplit, ízletesebb lesz.

Azután hozzászórtam 3 púpos kiskanál tótkomlósi pirospaprikát, a kolbász darabkákat, még
megkevertem párszor, majd felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepi. Egy kiskanál sót is tettem bele,
meg rá a fedőt, és a hajnali kapkodás következtében, a lakásban kialakult káosz felszámolására
indultam.

Kicsit később a konyha felé kanyarodtam megvizsgálni a krumplit, már puha is volt. Ekkor karikákra
vágtam a virsliket, és a kis krumpli kockák után küldtem őket. Még jól összeforraltam az egészet, és tálalhattunk.

Leültünk a vadkacsás terítővel borított asztal köré, kint ragyogott az őszi nap, volt aki kovászos
uborkával, volt aki csípős paprikát beleszelve ette nagy örömmel a paprikás krumplit.

Közben már délután három lett, mindenki szaladt tovább a dolgára, Szuki pedig néha megrebegtetve
a bajszát álmában, még mindig a fotelben aludt.
                                                                           fodorévi

• Cimkék:
krumpli virsli kolbász tótkomlósi pirospaprika

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére