Fanni naplója

Kilátszott a lányok hasa

Mindenki érdekesnek tűnt, teljesen másnak, mint amilyenek az emberek nálunk.
Még a suli előtt pár nappal elmentünk brazil anyukámmal egy boltba, ahol a különböző iskolák egyenruháit árulták. Néhányat felpróbáltam, hármat megvettünk. Jó érzés volt már az első napon ebben menni. Bármennyire is különböztem a többiektől, nem beszéltem a nyelvüket, fogalmam sem volt a kultúrájukról, már közéjük tartozónak éreztem magam.
Az iskolánkban egyébként nincsen tanévnyitó, sem tanévzáró, de a diákok attól még egy nagy bulit csapnak mindkét esemény alkalmából. Valahogy nem az előre megírt beszédekből, vagy szóbeli értékelésektől érzünk fontosabbnak egy évet, sokkal inkább az emberi kapcsolatoktól, és az élményektől, amelyek az iskolához kötnek.
Visszatérve az egyenruhára, volt belőle fehér és fekete is, ujjatlan és sima póló - mind az iskola logójával. Addig az egyenruha szigorúságot, konzervatív felfogást jelentett számomra. De ez a póló olyan rövid volt, hogy még a lányok hasa is kilátszott belőle. Rájöttem, hogy az egyenruha a közösséghez való tartozást jelenti. Brazíliában, amikor az ebédidőben kiözönlenek a diákok az iskolákból, és az alkalmazottak is elmennek ebédelni, az utca színes, mégis rendezettnek tűnő áradattá válik. A postások sárgában, a banki alkalmazottak kékben, a diákok pedig az adott iskola egyenruháiban. A meglepően rövid póló sem volt hiábavaló a nyári 40 fokban és az elviselhetetlenül fülledt levegőben. 
                                            Folytatjuk

• Cimkék:
egyenruha Brazilia diákok

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére