„Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem." 2Kor.12,9.

Tanuljunk meg ünnepelni a korlátaink között!

Isten akkor tud használni, ha kezébe adod mindazt a keveset, amid van. fotó:innen

Gondolja át: ha a sportmérkőzés utolsó percei a legizgalmasabbak, miért ne lehetne ez igaz az életünkben is?

Azt mondták nekem, hogy az életnek három szakasza van: a fiatalság, a középkorúság és a „De jól nézel ki! – kor”. Sokan nem jutnak el a harmadik fázisba, legalábbis nem egy értelmes, produktív módon. Egyik barátom például az élete végét látta elközelíteni, ahogy az ötvenedik születésnapját ünnepelte. Pedig mai normák szerint viszonylag fiatalnak számít.

Egy másik barátom 65 éves korában befejezte a produktív életet, hátat fordítva annak a dicséretesen vezetett életnek és megbecsülésnek, amit több, mint hat évtizedig épített. Bár csupán az öröksége építésének közepén tartott, mégis kiszállt! Túl öreg, túl fáradt volt, azt
mondta.

Az öregedést nem fogyatékosságként kellene szemlélnünk, mint személyes terhünket. 70 évesen fiatalnak lenni, írta a sokak által becsült Oliver Wendell Holmes jogász, sokkal jobb, mint 40 évesen is öregnek.

Természetesen az öregedés csupán egyike a számtalan körülménynek, amelyet akár fogyatékosságnak vagy éppen lehetőségnek tekinthetünk. Itt van néhány példa olyan emberekről, akik felülemelkedtek korlátaikon és nagyszerű dolgokat értek el az életben, olyanok, akik visszautasították, hogy úgynevezett fogyatékosságaik mankójára támaszkodjanak.

– Robert Luis Stevenson író élete nagy részében rokkant volt
– Lord Byronnak torz volt a lába
– Julius Cézár római államférfi epilepsziás volt
– Ludwig von Beethoven zeneszerző megsüketült
– Napoleon Bonaparte francia politikus és hadvezér nagyon alacsony termetű volt
– Wolfgang Amadeus Mozart zeneszerző tüdővészes (TBC) volt
– Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök a polio (paralízis) áldozata volt
– Helen Keller író, politikai aktivista és tanár gyermekkorától süket és vak volt

A Biblia újszövetségi részében Pál apostol így foglalta össze a korinthusiakhoz írt második levelében a 12. rész 7-9. versében a gyengeségekkel és korlátokkal kapcsolatos hozzáállását:

"Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis (fogyatékosság) adatott a testembe, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem, de ő ezt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.’ Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem."

Valamennyien bölcsek lennénk, ha ezzel a hozzáállással élnénk. Soha ne használja a korlátait, hogy a kudarcára kifogást találjon!


Forrás: Robert D. Foster - Monday Manna/KEVE
 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére