„Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Mt.5,22.

Szabadulni a haragtól

 

Ahol két ember egymásba kapaszkodik, ott életerő árad. Ahol egymásnak feszülnek, ott elhalnak, fogynak az energiák. Jézus nem véletlenül emeli ki a haragot. Minden vádlás, rossz kívánság, egymás elleni düh mérgez. A házaspárok a végletekig tudják kínozni egymást csendes vagy épp hangos vádlással. A kicsi gyermek megsemmisül szülei dühös tekintetének, szavainak terhétől. Jézus tényleg öléssel vádol bennünket? Hiszen mindannyian haragszunk.

Jézus az élet védelmére hív. Arra, hogy őrizzük és tiszteljük a Teremtő Isten minden „leheletét”. Ha büszkeségünket mások kárára akarjuk megtartani, ha oktalanul haragszunk, az élet ellenében önmagunkat helyezzük előtérbe. Krisztus a kereszten a végletekig megy. Megkínzóiért, gyilkosaiért imádkozik. Minket is erre a szabadságra hív. A harag az élet része, de haragod addig tartson, amíg az a természetes életből fakad. Amint beleragadsz, magadhoz öleled, az élettől fosztod meg magad és környezeted. Ma engedj el egy fölöslegesen dédelgetett haragot!

Ajánlott igeszakasz: 1Móz 33,1–10

forrás: Fénysugarak, CE Union

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére