„Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket." (Péld. 19,11)

Mosómedvék az asztalnál

Az Úr neki is megbocsát. Nézd az Ő szemszögéből! Forrás: innen

Az erdőben táboroztunk, amikor egyik éjjel a mosómedvék szétszedték a szemeteszsákot, amit elfelejtettem felakasztani. Korán keltem, és egy szemétkupac közepén találtam magam, miközben három egyszerű gondolat járt a fejemben. Először is: Ilyenek a mosómedvék. Másodszor: Nem bántottak. Harmadszor: Legközelebb magasabbra teszem a szemetet.
Isten úgy irányított, hogy írjak a naplómba életem "mosómedvéiről", azokról az emberekről, akik mintha belegázoltak volna a "szemetembe" - gyengeségeimbe, sérelmeimbe, el nem múlt fájdalmaimba - rendetlenséget és problémákat okozva. Egyesével sorra véve őket imádkoztam értük.
Pál apostol beszél azokról, akik "számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak" (Fil 1,18). De megtanulta irántuk érzett haragját elengedni.
Vannak emberek az életünkben, akik szeretnek turkálni gyengeségeink között, megpróbálva bajt keverni. De a harag, megtorlás és gyötrelem szükségtelen. Ahogy Jézus mondta a tanítványainak, lehetünk "okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Mt 10,16). Mindenki, még a bajkeverők is, szívesen látott vendégek Isten asztalánál.

Forrás: Csendes Percek c. könyvből

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére