"Kérj valamit, én megadom neked!" 1 Királyok 3,5.

Isten csak arra kell?

Akkor éjjel megjelent Gibeónban az Úr Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked!
Salamon azt felelte: Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! (1 Királyok 3, 5 és 9.)

Salamonnak az élő Istennel van dolga. Mindannyiunknak az élő Istennel van dolgunk, csak nagy hajlamunk van erről megfeledkezni. Mennyi mindent tartogatsz az életedben Istentől elzárva, saját vákuumodban? 

A kísértés abban áll, hogy az emberi természet győz-e, vagy Istennek bennünk munkálkodó Lelke győzi le a természetünket, mert utat engedünk neki. 

A Zsoltárok könyvében olvassuk: "Mint jó illatú füst, jusson elődbe imádságom" (141,2). Létezik tehát olyan imádság is, amelyik nem jut Isten elé. Nem ilyenek-e a mi külső dolgokra irányuló kívánságaink, melyeket az ész meg a test irányít? Ezek az imádságok nyilvánvalóvá teszik, hogy a földiekben vagyunk meggyökerezve; Isten csak arra kell, hogy segítsen testi kívánságaink elérésében.  

Valahányszor imádkozni kezdünk, az mindig kísértés idejét jelenti valójában. Ekkor megáll előttünk az Úr, és azt mondja: "Kérj valamit, én megadom neked." Ezzel megkezdődik a szellemi ember harca, hogy valóban a szellemi kérések fontosak-e számára.

Salamonnak szívügye volt az Isten országa. Azt mondja: "Kicsoda kormányozhatja ezt a Te nagy népedet?" Tisztában van vele, hogy Isten népe nem az övé. Luther azt mondja: Salamon elkéri imádságában a helyes utat a gyülekezet számára. De nem mellékes a saját szellemi állapota sem, azt kéri: "Adj nekem értelmes szívet!" Ezzel Isten Lelkének uralma alá hajtja testét és szellemét. 

Amikor Izráel a hosszú pusztai vándorlás után az ígéret földjének határához érkezett, azt mondta Mózes a népnek: "Az Úr 40 esztendeig hordozott téged a pusztában, hogy megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben" (5 Mózes 8,2). 

Különös beszéd ez, nagyon elgondolkodtató. Hiszen az Úr eleve tudja, mi van a szívünkben. Mégis napvilágra akarja hozni. Ami Salamon szívében volt, az akkor lett nyilvánvalóvá, amikor kívánhatott valamit.

Ami a mi szívünkben van, az az imaéletünkben lesz nyilvánvalóvá. Az Úr mindent megadhatna nekünk, amire szükségünk van, imádságaink nélkül is; de imádságra indít, "hogy megpróbáljon, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van a szívünkben".

Néhányan az imádságot vészféknek tekintik. Végszükség esetén rángatják: Istenemsegítsmegámen! (Más kérdés, hogy Isten amikor valóban segít, megköszönni már nem tűnik fontosnak.)

Isten gyermeke az imádságban kiönti a szívét, s ha nem tudnánk egyebet mondani, mint "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" - már ez is olyan szellemi imádság volna, ami Isten elé jut.

Ismerjük ezeket a csöndes órákat, amikor négyszemközt maradunk Istennel? Éppen ilyenkor rohannak meg a testi gondok. Úgy jutunk keresztül a kísértésen, ha szívünket az örökkévaló dolgokra irányítjuk. Kiálts bűneid bocsánatáért, szabadulásért a megkötözöttségekből, környezetedben végzett bizonyságtételért, új életért az emberek között! Akkor valósággá válik az életedben:  "Keressétek először az Isten országát és igazságát, s mindezek ráadásul adatnak nektek" (Máté 6,33). 

Busch, Wilhelm, Isten megkísértett szolgái alapján
Evangéliumi Kiadó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére